I Promise / Befejezett/

5.

⁓

"Vacsora után valóban elindulunk kettesben Marcus -al. A személyzet nagyrésze már haza ment. Remélem addig magára hagyhatom Lou -t. Nincs messze a patika talán ha 10 percet vesz igénybe. Persze a kicsifiam egész úton csacsog, nem is ő lenne. Annyira hasonlít az apjára, hogy az már fáj."   

⁕

Három nap telt el, de Louis még mindig nem ébredt fel. Leszámítva az álmában való nyöszörgést. A láza lement Niall gyógyszereitől. El sem mertem mozdulni mellőle, csak néha amikor Marcussal muszáj volt. Őt sem hanyagolhatom el azért. Most is míg Niall megvizsgálja átjöttem hozzá a gyerekszobába. Marcus viszont nagyon elfoglalt rám sem hederít. De legalább amikor ránézek láthatom a szemeiben az apja csodálatos tekintetét. Azért remélem Louis -ét is láthatom még sokszor és sokáig.

- Zavarok? – a vállam felett pillantok hátra, amilyen kicsike először csak Niall szőke üstökét látom.

- Nem, dehogy. Hogy van? Mondd, hogy most már magához fog térni lassan. – fordulok felé miközben kifelé mutatok, hogy menjünk ki. Egészen a dolgozószobámig sétálok, mögöttem a dokival. Aki már csak a helyiségbe érve szólal meg.

- Szerintem hamarosan igen. Valószínűleg az utóbbi időben nem aludt sokat. Most végre ki tudja magát pihenni. De azért még sokat kellene feküdni, nehogy vissza essen. – mondja teljes átéléssel miközben leheveredik a kanapéra.

- Kérsz valamit inni? – de csak nemlegesen rázza a fejét.

- Ugye tudod ideje lenne vele beszélned. Harry ez így nem mehet tovább, évek óta sóvárogsz utána.

- Tudom, de Niall mit tehetnék? Nem állhatok elé csak úgy hirtelen. Hogy bocs szerelmes vagyok beléd, ja és már vagy öt éve. – morgom az orrom alatt, én azért töltök magamnak egy martinit.

- Nem, de például csinálhatnád azt amit én Liam-el. Az elején úgy is ellenkezni fog az biztos. De maximum majd beletörődik a sorsába. Biztos jobb lenne neki, mint most.

- Hát nem tudom Niall. Erőszakkal tartsam itt magam mellett?

- Figyelj Marcus miatt itt fog maradni. Helyezd át más munkakörbe. Mondd meg neki mostantól a gyerekkel kell foglalkoznia, cserébe adj meg neki mindent. Aztán majd később, ha már biztonságban érzi magát rátérhettek a hálószobai dolgokra is.

- Szerinted ez működhet? – kérdezem bizonytalanul miközben felhajtom a maradék italomat.

- Azt mondtad nem tudja, hogy övé a gyerek. Így valószínűleg azt sem, hogy te viszont tudsz a dolgokról! Szerintem ő csak sejti, hogy az övé. Azért is maradt itt ennyi ideig. Nem hiszem, hogy elmenne önszántából. – terpeszkedik el mégjobban a kanapén.

- Ebben igazad van, azt hiszem nem is mondtál olyan nagy hülyeséget Niall Horan! Köszönöm. Írjak szerződést? – vigyorgok rá. Mindig is irigyeltem a kapcsolatát Liam-el. Elmondás alapján tudom, hogy Niall a főnök, a domináns. De ezt sosem úgy csinálták, hogy bárkinek feltűnt volna a környezetükben. Már az elején lefektették a szabályokat és tökéletesen működnek.

- Szerintem most még igen. Aztán már, ha minden oké akkor nem fog kelleni. Most viszont megyek reggelizni, éhen halok. Te pedig indulj és őrizd tovább. – áll fel majd további mondandó hiányában el is ballag. Pont beérek a hálómba amikor mocorogni kezd Lou, talán felébred? Gyorsan mellé térdelek az ágyra és közel hajolok az arcához. Hirtelen pattannak fel a szemei és fel akar ülni, igen ám ezzel pontosan telibe fejeli az orromat.