I Promise / Befejezett/

7.

"Nem baj akkor keresünk másikat. Az összes üzlet előtt ugyan ezt csinálja, mire rájövök, hogy szándékosan. Akkor irány az eleje, beviszem a Nike feliratú üzletbe. "

Gyorsan végig nézek rajta mielőtt válogatni kezdenék. Mert ahogy elnézem sztrájkba fogott a drága. Válogatok pár pólót, pulcsit és melegítőket is. Majd még zoknit is találok. Alsót nem, de szerencse a fehérnemű bolt mellettünk van. Na, meg kell még farmer is és cipő. Mikor mindennel végzek a kasszához indulok. Nyomomban Louis -val és Raullal.

- Na ennyi elég lesz? – fordulok a kispárna szorongatóhoz.

- Elég, de csak akkor veszem fel őket, ha maga is vesz magának melegítőt. – morogja, most viszont egész kedves hangnemben.

- Oké Lou, egy feltétellel. – vigyorgok le rá, talán gyerekkoromban volt utoljára rajtam ilyen holmi.

- Mi legyen az? – néz rám kíváncsian.

- Ha adsz egy csókot. – válaszolom még mindig mosolyogva. S a legnagyobb meglepetésemre rábólint. Már lépne is közel hozzám egy lépést hátrálok. Még a kezemet is magam elé teszem úgymond védekezés képpen.

- Most mi van mégsem kell? – néz rám kérdőn.

- De, de nem itt. Nem tartozik senkire. – hajolok a nyakához. Közben az eladók már becsomagolták a vásárolt holmikat. Még visszamegyek választok magamnak is egy melegítőt, ha már egyszer megígértem. Gyorsan találok is egyet, ami tetszik. Majd miután kifizettem azt is, elküldöm Rault a dolgokkal a kocsihoz.

- Gyere, veszünk még cipőket és farmert. Ja, és alsónemű is kell. Szeretnél valamit még Louis? – fordulok felé persze nem felejtem el a derekát átkarolni.

- Nem, köszönöm uram. – halkul el a hangja. De engedelmesen jön most már nem ellenkezik. Láthatóan nem is örül, de legalább nem néz rám utálkozóan. Miután megvannak az alsók irány a cipőbolt. Ott már kicsit lelkesebben válogat. Sportcipőt talált javarészt, sőt csak azt. Az egyik közeli székre ülve figyelem vagy 10 pár cipő között ücsörög. Ideje segítenem, talán döntésképtelen.

- Na mi a helyzet kicsi? – guggolok le elé, tekintetét lassan emeli rám.

- Semmi, mindegyik tetszik és gondolkodom melyiket válasszam. – mondja és még egy mosolyt is elenged.

- Ugye tudod Louis, hogy mindegyiket megveszem. – paskolom meg a térdét. Gondterhelten húzza össze a szemöldökét.

- Mit kérsz cserébe? – néz most rám gyanakodva.

- Semmi egyebet a megbeszélteken kívül. – válaszolom, majd magunkhoz intem az egyik eladót.

- Kérem legyen kedves  mindet csomagolja össze. A kedvesem nem tud választani, az összeset visszük. – szólók a hölgyhöz kedvesen, Louis csak pirul még a füle is vörös.

- Máris uram. Azonnal. – majd el is kezdi összepakolni a dobozokat.

- Köszönöm. – suttogja a kicsi és most először bújik közelebb hozzám. Saját magától teszi ezt és nem azért mert én húztam volna közelebb.

- Igazán nincs mit. – nyomok egy puszi a hajába. Gyengéden húzom közelebb, jól esik még akkor is, ha csak pillanatnyi. Kicsit hátra hajtva a fejét néz rám, ez sem a legalkalmasabb hely egy csókra. De nem tudom megállni tovább nem megy. Lassan hajolok közel az ajkaihoz, legnagyobb meglepetésemre ő ránt magához. Először csak lágyan simogatom végig az ajkait, mindenem beleremeg. Olyan rég várok már erre, azt szeretném a sokáig tartana. Végül az ő nyelve előbb siklik át a számba. Átvéve az irányítást egy picit megkergetem a nyelvét. Óvatosan néz fel rám, amikor eltávolodok az édes ajkaktól. Szemeiből most csak végtelen hálát olvasok ki. Semmi gyűlölet, vagy undor nincs a tekintetében.