I Promise / Befejezett/

19.

"- Akkor elmondom, ha szeretnéd. - mondja, majd erősen beleharap a hátsómba. Azt hiszem ezt most egyáltalán nem élvezem, teljesen kiszolgáltatva vagyok neki. "

Viszont a nyelve játéka, az ujjai azok izgatóak. Ezt tudja jól, azért csinálja így. Ugyan nem finomkodja el és még csak véletlenül sem nyúl a szerszámomhoz. Most azt hiszem csak a maga vágya lesz a fontos. Nem úgy mint a múltkor, de a célját eléri megalázva legyőzve érzem magamat. A könnyeim meg is erednek, a lelkemet, a szívemet már nem tudja jobban összetörni.

- Azért mert hazudtál. A hálóban is van kamera, ahogy a ház összes helyiségében. - lihegi az ujjait durván húzza ki belőlem. Még durvábban hatol belém, a síkosítót sem használta. Fáj! Nem is kicsit, nagyon! Egy sikítás csúszik ki az ajkaimon. - Kérdeztem jól vagy - e, de azt mondtad igen. Erre mit látok? Napi szinten hánysz és alig eszel. - elkezd mozogni bennem, ilyen fájdalmat még nem tapasztaltam. Borzasztó! Mindjárt szétszakadok, vagy már meg is történt. Így érezhetik magukat azok akiket megerőszakoltak. A zokogást nem tudom visszatartani. Folyamatosan ostromol én meg rimánkodom mindenhez, hogy hamar vége legyen. Az is biztos, hogy az első lehetőségnél megyek el innen. Szólni rég nem tudok, a testi fájdalom annyira erős. Minden levegő bennem szorul, ha nem a fájdalom öl meg akkor a fulladás. Kicsit lassul a mozgása, de nem áll le. Felránt magához alig bírom magamat tartani. A mellkasomnál fogva tart, a csípője folyamatosan mozog. A fülembe liheg és a vállamat harapja.

- Hazudsz még, vagy megtanulod végre a szabályokat? - behunyt szemmel először csak bólintani telik. Még ha tudom is ez nem lesz elég neki. Jelzi is egy hatalmas harapással a nyakamba. Majd durván előre lök, persze az összekötött kezeimmel nem is tudom tompítani. Ahogy a zokogás hangjait sem.

- Nem Harold, betartom a szabályokat. - próbálom formálni a szavakat. A derekamba nyomja az ujjait majd leszorít. A kiadott hangjaiból hallom nincs sok neki hátra, hogy elélvezzen végre. Tényleg még pár lökés, ami úgy hat mintha késsel döfne belém. Zihálva áll meg, érzem a forróságát magamban.

- Remélem most megtanultad a leckét. - dörren fel és ki is rántja magát belőlem. A könnyeim már elapadtak, de a fájdalom nem enged mozdulni sem.

- Igen Harold. - suttogom, de nem tudom hallotta - e. A fejemet ki sem emelem a párnából. Hallom ahogy a fürdő felé trappol, majd magára zárja az ajtót. Közben odalentről kiabálás hallatszik. Össze kell magamat szedjem, nem láthat meg így az aki kiabál. Ha nehezemre is esik megpróbálok megfordulni. Még az is fáj ha fekszem a fenekemen, akkor egész biztos az is fog, ha felülök. A kezeimet itt hagyta összekötözve, de végül sikerül ki oldoznom őket. A takarót magamra tekerve sántikálok el a fotelig ahol a ruháimat hagytam. A hang tulajdonosa már kopog is és választ sem vár benyit.

- Hello Louis. Harry? - kérdezi a szőke. Rá sem merek nézni, nehogy meglássa az arcomat. Torkomat megköszörülve válaszolok neki.

- A fürdőben van, tusol. Biztos mindjárt jön. - közben a takaró alatt próbálom felhúzni a nadrágomat. De még a lábamat megemelni is borzasztóan fáj. Mellém lép hangtalanul, egy szót sem szól. Elveszi a kezemből a paplant majd az ágyra dobja. Még mindig lehajtott fejjel állok csak, mozdulni sem merek.

- Ezeket most csinálta? - kérdezi ahogy végig néz a vállaimon a nyakamon, de félek válaszolni. Mi van ha Harry meghallja? Halványan bólintok csak. Körbe jár, lehunyt szemekkel tűröm csak. Mikor meghallom, hogy odabent Harry elzárta a vizet. Ijedten kapom fel a pólómat és húzom fel magamra. Amikor lépnék arrébb az orvostól, egy kicsit sem férfias sikítás hagyja el a számat. Még a könnyek is a szemembe gyűlnek.