Griffendél elveszett hercegnője: Perselus Piton új esélye

Part3:Vámpírok

Amint Lia beért a klubhelyiségbe mindenki letámadta.
-Hol voltál ennyi ideig? Kérdezte Ron.
-Nagyon aggódtunk. Mondta Harry.
-McGonagall keres és jó, hogy vissza jöttél. Örült a lánynak Hermione.
-Mi történt? Kérdezte tőle Ginny.
-Mindent elmesélek nyugalom. Bocsánat először is, hogy csak úgy itt hagytalak titeket az aggodalmaitokkal nem állt szándékomba. A könyvtár fele indultam, hogy felkészüljek a holnapi órákra de útközben a sok gondolkodástól megfájdult a fejem ezért ki mentem levegőzni.
-Min gondolkodtál ami ennyire felzaklatott? Kérdezte Ron.
-Ron sóhajtott a lány. Az mindegy, hogy min gondolkodtam hiszen megoldódott. És mivel ezek az én gondolataim nem áll módomban mindenkinek az orrára kötni főleg nem neked hiszen a gondolataim mégis csak a saját elmémhez tartoznak. Válaszolt a fiúnak kissé frusztráltan.

-McGonagall miért keres?
-Nem mondott semmit csak annyit, hogy holnap ebéd után vár az irodájában.
-Hmmm ez érdekes..mindenesetre én most megyek aludni. Holnap találkozunk. Sziasztok! -Szia köszönt el egyszerre mindenki.
A másnapi órák gyorsan elteltek Liának sikerült szereznie 50 pontot míg Hermione bezsebelt 60 pontot. Ez kb megegyezett azzal amit bájitalon elvesztettek az első két órában. Nagyon büszkék voltak magukra, amikor ebéd idő volt a lánynak viszont összeszorult a gyomra így úgy döntött nem ebédel hanem elsétál az irodába szépen nyugottan. Mikor oda ért egy kissé furcsa érzése lett. Rájött azt furcsállta, hogy nem látta még ma a bájitalmestert az első két órán kívül, de részben örült is. Kimondta a jelszót és felment az irodához vezető lépcsőn. Kopogott majd egy ,,-Szabad!" után belépett.
-Jó napot igazgató nő! Piton professzor! Köszönt illedelmesen.
-Szóval ezért nem láttam...jegyezte meg magában
-Jó napot! Bizonyára mind ketten kíváncsiak miért hívtam magukat ide csak úgy..

A lány közelebb ment, hogy helyet foglaljon az igazgató nő invitálására. Félt mert nem tudta milyen közös megvitatnivalója van az igazgató nőnek vele és Piton professzorral. -Megtudhatnám Minerva miért is vagyunk itt? Nekem lenne dolgom... Mi volt ilyen eget rengetően sürgős? Kérdezte a férfi ridegen. -Nos Perselus tudom mindenkinek lenne dolga de milyen jó, hogy később is elintézheted azt a dolgot és ez az 5-10 perc amúgy sem mérvadó. A kisasszony tegnap délután nem járta be a könyvtárat felkészülés gyanánt...Tudod miért nem Perselus?
Liának már itt rossz érzése volt a dologgal kapcsolatban, de remélte nem lesz olyan szörnyű ez az egész.
-Nem, de nem értem, hogy jön most ez ide és egyáltalán mi közöm van ahhoz, hogy Ms. Winters mit csinál szabadidejében?
-Mert miattad nem készült mára. Természetesen valahogy tudta a megfelelő válaszokat az órán nem azért mondom. Azért mondom mert a te kirohanásod lelkiismeret furdalást és bűntudatot okozott neki.

Kis szünet után a nő folytatta.
-Elmagyaráznád neki, hogy miért is történt ez? -Ehhez semmi köze. Sziszegte.
-Igen is van Perselus ne akard, hogy én kezdjek neki.
-McGonagall professzor! Elég! Mindennek van egy határa! Tudom miért történt...Nem értem miért kéri Piton professzort számon a nevemben egyszer másszor pedig ami bizalmas információnak titulálható ahhoz valóban semmi közöm..és ez felettébb túl megy még az én komfort zónámon is! Nem tudom miért rója fel a hibáit valakinek aki nem tehet arról, hogy emlékei vannak...de ez ha szabad megjegyeznem övön aluli mindkettőnk számára! Én meg ezért nem ebédeltem morogta a bajsza alatt, majd ismét folytatta nyugodtan ám hangosabban
-Azt hittem komolyabb gondja van ennél, hogy egy kis bolhából amit rendeztünk már tegnap elefántot csináljon..Piton professzor elmondta nincs közöm hozzá ami közel se igaz de nem akarok jó magam se beszélni a témáról...

-Ms. Winters ez az én irodám és...
-Igen valóban a maga irodája de nem kivallató szoba. Nem vagyok hajlandó tovább itt maradni! Ezzel kiviharzott az irodából Piton se maradt tovább mikor a lány mellé ért megragadta karját és szemébe nézett. Lia tudta mit akart mondani de ő szólalt meg megsemmisült hangon.
-Hagyja csak tudtam, hogyha McGonagall észreveszi nem lesz nyugtom de ő ilyen elnézést, hogyha ezzel megbántottam, de erre magam sem számítottam....
Mikor kiszabadította karját Piton tartásából hátat fordított és elment. Tudta mi az igazság és csak folytak patakokban könnyei. Egész sokáig sírt majd megírta a beadandókat és házikat aztán úgy döntött késő délután hogy este lemegy hátha jobb lesz a hűvösben kiszellőztetni fejét és a fejfájása is ami a sírás miatt lett elmúlik majd. Felvette talárját, sálát nyakába rakta a pálcáját pedig zsebébe csúsztatta. Ki is slisszant óvatosan a klubhelyiségből és ahogy a folyosón ballagott a Griffendél toronytól egy ismerős hang szólította meg.