Griffendél elveszett hercegnője: Perselus Piton új esélye

Part15:Az ajándék2

Amikor Lia hazaért tudta sikeresen átadta az első ajándékot magának. Lezárta a múltját végleg. Nem bánta meg, mert a szép emlékeket a szívében őrizte, a rosszakról pedig elfeledkezett. Lement a patakhoz ahol is egy felénél összedőlt híd állt levette cipőjét, zokniát, talárját és el kezdett a nagy köveken beljebb lépkedni érezte, hogy nem vizesedik a lábujja így nem pipiskedett tovább azt is észre vette, hogy nem is a köveken lépked hanem a víz tetején.
-Merlinre! Mi történik velem? Álmodom? Vagy tényleg a vízen járok?
Egy perces meglepettség után kissé magabiztosabban folytatta útját amikor oda ért a kinézett kőhöz kezébe vette kicsit felnagyította majd egyik tenyerébe tette ez után rátette a másikat és az összes boldogságát bele adva koncentrált léte akarta hozni azt a követ ami képes egyetlen embert ugyan olyanként vissza hozni az élők sorába, mint amilyen volt mielőtt meghalt. Mikor úgy érezte a kő készen áll levette kezét róla majd vissza ment a házhoz. Bement majd a nappaliban arra gondolt aki a legkedvesebb Minervának. Mikor megszólalt Dumbledore selymes rekedtes hangján kinyitotta szemeit és őszinte mosollyal az arcán nézte az öreget.
-Lia! De miért épp engem? Lett volna más is akit a szíved akart nem?
-De igen Albus azonban te egy olyan ajándék leszel valakinek aki szeret, mint nekem az a másik személy lett volna. Lemondtam róla azért, hogy ez a két ember szenteste és utána egy nappal olyan boldog legyen, mint még soha. -Köszönöm.
-Oh a keze! Adja csak!

A lány kezébe vette az öreg mágus kezét majd egy percen belül az a fekete folt már ott sem volt és a fájdalom is elmúlt ami az öreg mágust gyötörte.
-Ma még megerősítem holnap itt tölti a karácsonyt és utána a Roxfortban is karácsonyozik egy jót. Megfelel? -Természetesen mosolygott az öreg. Megkaphatja a földszinti szobám majd én lépcsőzök! Mondta a lány majd egy tapsra átrendezte a szobáját.
-Ejha leköröztél az elmúlt időben úgy látom. Nevetett Albus. Egy kopogás azonban elhallgattatta mindkettejüket.
-A francba Minervának eltűnhetett a portréja! Bújjon el a szobába gyorsan.
-Oh jó, jó! Mikor a lány ajtót nyitott a keservesen síró Minervának az arcán láthatóvá vált az aggodalma.
-Oh istenem Minerva. Téged meg mi lelet? -Albus portréja eltűnt...
-Hogy mi? Gyere be. Mikor leültek a nappaliba az idős boszorkány belekezdett.
-Éppen vele beszélgettem mikor is egyszer csak, mint aki ott se volt eltűnt.
-Hűha ez nagyon furcsa szóltál Kingsleynek? -Nem, megtennéd nekem.

-Persze az ünnepek után, hagynám most őket eddig a nagybátyámmal foglalkoztak most legyen egy kis pihijük utána ráállnak erre. -Rendben ne haragudj, hogy csak így rád törtem de nagyon megijedtem és aggódtam. -Jaj ugyan már semmi baj!
-Most jobb lesz ha megyek pihenj csak. Mikor a nő készült becsukni a lakás ajtaját a lány utána szólt.
-Minerva!
-Igen?
-26.-ra tedd magad szabaddá meglepetésem van.
-Rendben jó éjt Lia!
-Jó éjt Minerva! Becsukta az ajtót felment az emeletre lehozott egy törülközőt és egy általa tervezett pizsamát majd bekopogott a szoba ajtaján mivel minden függönyt elhúzott beszólt. -Albus kinyithatja elment és minden függönyt elhúztam suttogta. Disaudio is van a házon. Az öreg ajtót nyitott.
-Ezt önnek hoztam, használhatja a fürdőt utána ha végzett ezeket vegye be!
-Köszönöm!
-Ugyan már semmiség! Jó éjt Albus!
-Jó éjt Lia!
A lány felment és szokásosan megfürdött majd ágyba bújt.