Griffendél elveszett hercegnője: Perselus Piton új esélye

Part20:Fordulat

-Most ha nem haragszol meg utána mennék.
A lány felállt legalább is megpróbálta de majdnem vissza esett a szúrás és húzódás okozta fájdalmaktól.
-Bakker!
-Lia inkább maradj még egy kicsit itt.
-Nem utána kell..menjek.
Ezzel Lia elbotorkált az ajtóig. Mikor kiérkezett Perselust nem látta de érezte valami nem stimmel. Túl nyugodt volt ahhoz minden, hogy rendben legyen valami is, így az erdő felé indult meg. Amikor elért a fáig a férfi nevét suttogta. -Perselus?
Lement a tóig ahol a férfi gubbasztott. Lia egy szót tudott volna ami jellemzi tartását.
"-Megviselt.."
Melléérve látta vörösre sírt szemeit leült mellé majd arcon csókolta a férfi azonban rá mordult.
-Ezt mégegyszer ne!

A lány sóhajtott majd belefogott a ,,vallatásba". -Miért csinálod ezt? Ne vedd komolyan Harryt kérlek! Ez az én életem neki nincs beleszólási joga! Ha nem akarja azt, hogy én is beleszóljak kivel mikor hol és mit csinál akkor ne szóljon bele az én magánéletembe. Az lenne rendben ha a Roxfortban kapna rajta minket. Akkor érteném a felháborodottságát, de szünet van és Albusnak sincs ellenére na meg persze Minervának se. Eileennek se és anyámnak se. Mi okoz még gondot neked Perselus?
-Lia az apád lehetnék, a tanárod vagyok és melléd nem egy morgós vén ember kell hanem egy életvidám fiatalember.
-Perselus ezt felejtsd el! Én csak téged szeretlek és ez nem fog változni! Ha kell addig várok amíg bele nem őszülök! Én megesküszöm mindenre ami szent és sérthetetlen végig várom az egész fiatalkorom érted. Veled akarom leélni az életemet mert szeretlek! Tudom, hogy most megint nem tudsz nekem hinni, de nem tudok mit tenni ha te nem érzed ugyanezt azt is megértem. Kezdek ebbe belefáradni. A lelkem is fárad.

A lánynak könnyes lett a szeme fájt neki azt tudni, hogy Perselus végiggondolta és lemondott róla csak mert a kisördög meggyőzte belülről azzal a jel mondattal ,,jobb lesz neki nélkülem mert könnyen lesz más és könnyen el is felejt mellette az meg, hogy én mit érzek nem számít." Azonban Perselus nem akarta elengedni és ahogy kimondta neki a lány, hogy vele tervezi jövőjét minden átértékelődött benne hiszen kisördög ide vagy oda ugyanaz akarta. Nem akart mást csak azt amit a lány. Mindketten a másik felüket akarták. Egymás mellett akartak lenni és tervezni a közös jövőt. Annyira megszerette a kis tóparti házat egy nap alatt, hogy nem bánta volna ha le kell mondjon roxforti lakosztályáról. Inkább ott töltötte volna hátralevő életét álmai nőjével és talán megkaphatná tőle azt amire mindig is vágyott...egy saját családot. A hangulatingadozásait pedig kezde utálni. Nem akarta őt bizonytalanná tenni vele, de gondolkodnia kellett.

A lány felpattant és elkezdett szaladni fájt a sebhelye, de már az sem érdekelte. Jobban fájt a szíve mindennél. Perselus nem érte utol és csak annyit látott, hogy a semmibe veszik. Lia miután vissza ért a Black házhoz könnyekkel küszkködve haza hopponált. Mikor beért Albusékat nem akarta zavarni nosztalgiáztak nevetve és Minerva Albus ölelésébe volt bújva a lány szíve majd' megszakadt egyik része nagyon boldog volt, hogy ők legalább egymásra találtak a másik része ordított a féltékenységtől. Csak szipogott kettőt és felfelé vette az irányt de Albus megszólította.
-Lia kedves gyere ide! A lány oda fele letörölte könnyeit de így is látszott rajta, hogy sírt.
-Mi a baj drágám? kérdezte Minerva anyáskodva.
-Mostmár minden rendben.
-Nem hinném...
-Jó jó elmondom..

Amikor vissza tértem a Black házba Harryvel összevesztem Perselus pedig kirohant.. a tónál találtam meg, merengett. Arcon csókoltam hátha megnyugszik a lelke Harry nagyon megbánthatta. Összevesztünk mert már megint meginogott a belém vetett bizalma ezzel a kapcsolatunk bizalma is én mondtam neki ha kell beleőszülök a várakozásba de azon ne múljon. Őt szeretem és csak is őt vele akarok utolsó percemig lenni de nem tudom megérteni mire jó ha menekül ahelyett, hogy a sarkára állna és legyőzné a félelmeit netán egy kicsit kibillenne a komfort zónájából apró lépésekkel kezdhetné. Nem kérek sokat úgy gondolom viszont ha neki nem megy nem is akarom ezt ráerőltetni. Belefárad lassan a lelkem. Türelmem sincs...Ekkor kopogtak.
-Ez Mio lesz észrevehette, hogy elrohantam...Amikor a lány ajtót nyitott Piton egy szó nélkül átkarolta a derekát és bentebb tolta maga után becsukta az ajtót és mikor elengedte a most megint síró lányt neki kezdett.

-Ne haragudj! Nem akartalak megbántani. Bocsáss meg!
-Nagyon fájt amit mondtál nem tagadom viszont valahol igazad volt. Ha nem működik ez az egész nem erőszakolhatom rád és nem olvasok a gondolataidban ezért nem tudom mit érzel nem akarok akaratos lenni...
-Nagyon gonosz voltam veled megértem ha nem akarsz ezekután látni...
-Pers. Maradj velem! Nem haragszom. Szeretlek!
-Én is! Óvatosan hajolt a lányhoz, de ő kezébe vette arcát és magához húzta. Ott akkor eldőlt a programjuk. Első sorban a nosztalgiázóknak magyarázták el hogy megbeszélik hátha jutnak közös megegyezésre, de amint Piton ránézett a két öregre azok már tudták hogy ennek nem itt lesz a vége. Meg forgatta a szemeit és elindult előre. Lia követte, majd mikor megérkeztek Winters leült törökülésbe az ágyra. A bájitalmester nem volt gyáva ám most mégse találta a szavakat így kellett egy pár kör az állát dörzsölve hogy el tudja mondani mi is zajlik benne, de végül sikerrel járt így leült és belekezdett.

-Nézd Lia..tudom hogy nem könnyű neked, de hidd el nekem se. Sose kellett egy nőnek vagy bárkinek megmagyarázzam mennyire félek attól hogy újra közel engedem aztán mást választ. Elviselhetetlen vagyok és fárasztó tudom..de igyekszem Merlinre esküszöm bízni..A Potter félék inkább a félelmemre tesznek egy lapáttal és vagy kiborulok és sose látott érzelmeket veszek elő vagy inkább el vonulok. Számomra pedig a második opció a kényelmesebb mert nem is rombolok és nem is sérülök..nagyon sajnálom hogy ezen kell keresztül menj és hidd el ha azt mondom szeretlek az úgy van csak kell egy kis idő ahhoz hogy elfogadja minden egyes porcikám hogy te tényleg komolyan beszélsz.
-Tudom és nagyon sajnálom hogy rád erőltetem, illetve hogy siettetlek..nem lenne szabad. Próbálok türelemmel lenni és nem elveszteni a reményt csak nekem is sokminden összejött egyszerre. Mindig jön valami őrület és azt se tudom hogyan fogok uralkodni ha átveszem a trónt..félek hogy elrontom és nem lesz jó az embereknek.
-Nem hiszem hogy elrontanád..

-Hogy-hogy?
-Először is a véredben van, másodszor te mindig másokat helyezel előtérbe így nem tehetsz rosszat az embereknek vagy ha teszel akkor az egy olyan hiba amit szerintem bárki elkövethet hisz senki se tökéletes viszont megtanítottál arra hogy hiába nem tökéletes valami attól ugyan olyan értékkel bír és szerethető, szóval ha hibáznál szerintem semelyik ember nem haragudna meg rád hiszen ők is követnek el hibákat.
-Igazad lehet mosolygott rá csillogó szemekkel a lány.
Ezek után egy darabig csak ölelték egymást majd szépen ez egy felfedezésbe ment át. Hiányoztak már egymásnak és ezt tagadni is kár lett volna.