Griffendél elveszett hercegnője: Perselus Piton új esélye

Part5:Újabb titokra derül fény.

Lia viszonylag gyorsan felépült ám a lelki állapota egy cseppet se javult jól leplezte kívülről nem látta rajta a barátai közül senki, hogy szenved ám a tanárok közül McGonagall és Piton nagyon is észre vette, hogy csak tanul, eszik és alszik ha egyáltalán alszik, vagy eszik két falatot. Piton ismerte ezt az állapotot csak azt nem tudta vagy értette miért van ez a lánynál amikor külsőleg úgy látszott nem éri a megjegyzéseit kívül semmi. McGonagall vele ellentétben kezdett nagyon aggódni a lány mentális állapota miatt látszott rajta a kialvatlanság, de a maximumot nyújtotta órákon.
Október van és mindenki vacsorázik mikor is McGonagall szóra emelkedik.
-Mielőtt mindannyiunkat megrészegítene a sok étel, ahogy Albus mondaná engedjék meg, hogy bejelentsem a Decemberben megrendezésre kerülő karácsonyi bált és, hogy ne csak mi ünnepeljük a minisztériumból is lesznek itt páran illetve a Dumstrangból és természetesen a Beauxbatonsból is tiszteletét teszi néhány hölgy tanuló. A bált December 20.-án rendezzük meg. Most pedig jó étvágyat.

A vacsora végeztével éppen készültek elhagyni a termet mikor is McGonagall megállította őket.
-Fiatalság! szólt kedvesen.
-Egy szóra kérem. Mindenki megállt és figyelmesen hallgatta a boszorkányt.
-Azt szeretném kérni önöktől, hogy nyissák majd meg a bált ha nem probléma.
-Persze, hogy nem az igazgató nő részemről rendben van mondta Harry egy kis izgalommal a hangjában.
-Én is benne vagyok mondta Hermione. -Nekem sincs ellenemre legalább megtanulok normálisan táncolni. Mondta Ron, mire mindenki megengedett egy mosolyt kivéve Lia. -Miss Winters?
-Legyen, nem bánom erőltetett magára egy mosolyt és türelmet a lány. Utálta az ilyen eseményeket hiszen mindenki nyomorogva próbál táncolni.
-Bécsi keringő jó lesz nyitás képp? Kérdezte McGonagall.
-Igen felelték egyszerre.
-Remek utána lesz Angol keringő is Mr. Potter úgyhogy ajánlom arra kérje fel Ms. Weasleyt és mondja meg ott neki a helyzetet. Parvati megérti bízom benne kacsintott McGonagall majd elment. Mindenki tátott szájjal nézett utána majd Harryre.
-Ez most komoly? Duzzogott Ron.
-A lehető legkomolyabb mondta határozottan Harry.
-Én megyek szólalt meg elhaló hangon Lia. A fejében pedig egymást kergették a gondolatok és ezt a szeme árulta el a külső világnak aztán egyszer csak tenger kék lett a szeme ezzel tudatosítva a külvilággal, hogy a belső civódást aggodalma nyerte meg.

Harryék azt gondolták a ruha, partner, gyakorlás és az előkészületek miatt aggódik, de ez közel se volt így. Azon aggódott, hogy mi lesz ha elveszti a fejét és rátámad egy ,,jó illatú" emberre. Azon aggódott, hogy mi van ha Lucas ismét megjelenik hiszen tudta hol van és azt is sejthette, hogy mit meg nem tenne Piton professzorért. Lia a lelkét próbálta erősíteni és próbált kevesebbet gondolkodni a mi van ha dolgokon. Próbálta minden hogyan elkerülni a férfit bízva abba, hogy ezzel megvédi minden este azért sírt, mert így az ígéretének nem tett eleget miszerint óvni fogja őt a szellőtől is ha kell. Ezt kívülről persze senki nem látta ahogy azt se ha nyugodt estéje van akkor a sírás helyett rémálmai vannak. Szorongott, félt attól, hogy a professzornak esetlegesen miatta esik bántódása. Úgy átlagban egy vámpírt ez nem érdekelne, de Lia nem volt az a fajta gonosz egyed. No és ezek után nem csak okolta magát, hanem elkezdte azt is amiből nem akart rendszert csinálni mégis függő lett. A nyugtató főzetek és álomtalan álom nélkül képtelen lett volna már létezni úgy érezte ez segít neki. Felemésztette az emlékei sokassága az idegesség az aggodalom a féltés és nem tudta kezelni ezeket.

Nem beszélhetett senkinek róla nem mutathatta, hogy mennyire fáj, egyszerűen állarcot kellett viselnie és az ellenkezőjét kellett mutatnia annak amit érez. McGonagall is látta mennyire szenved és amikor észre vette a lányon a függőség jeleit behivatta az irodájába. -Lia látom, hogy szenvedsz. Engedd, hogy segítsek és mondd el mi nyomja a lelked. Egy próbát megér hátha tudunk közösen valamit kezdeni vele. A lány érezte ha nem mondja el McGonagallnak mi bántja megfullad. Ezért nagy levegőt vett amikor is az iroda ajtaja nyílt és ott állt ő. A fiatal nő szemei olyan csillogóak voltak hogy a férfi vonásai is meglágyultak.
-Kérlek beszélj, Perselus nem szól bele. Rá csak a későbbiekbe lesz szükségem. Foglalj helyet Perselus.
A férfi magától szokatlan módon csendben helyet foglalt. Ekkor tört meg a lány először és csak sírt. McGonagall még is tudta ez nem olyan esti sírás, mint eddig ebbe benne volt minden amit nem akart elmondani senkinek se. Mikor véget vetett ennek el kezdett nagy nehezen sinte megsemmisülten suttogni.
-Én csak....Ha most elmondom lehet Lucas meghallja és a gyenge pontomra fog támaszkodni, de már nem számít úgy érzem ha nem mondom el most megfulladok.