Griffendél elveszett hercegnője: Perselus Piton új esélye

Part26:Két szív egyre dobban...légy a tanúm!

Vészesen gyorsan teltek a napok és a vizsgák csak egyre közeledtek. Lia úgy tervezte levizsgázik Mioval együtt a szükséges tantárgyakból és elkezdi kikutatni a húgát vagy öccsét akiről hónapokkal ezelőtt beszéltek Mionéval. Szerette volna tudni ki is ő. Úgy tervezte Perselussal nem beszéli át a témát ami a gyerekvállalást illeti most elsősorban az elveszett testvérére akart koncentrálni. Próbált nem csak Perselusra és a gyerek vállalásra gondolni de annyira családcentrikus volt, hogy szeretett volna családot és mindig visszatértek a gondolatai erre a témára. Máson se tudott gondolkodni csak azon, hogy szeretne anya lenni. Nagyon jól tudta milyen hosszú út lesz ez neki de meg fogja érni. Amikor ebédeltek McGonagall, mint mindig szólt néhány szót: -Kedves diákok a hetedéveseknek idén minden ravasza való felkészülési lehetőség megadatik ugyan is a szaktanáraik előkészítőket fognak önöknek tartani remélem a vizsgákat mindenki olyan eredménnyel zárja amilyennel szeretné és utána természetesen nem szükséges már bejárniuk megengedem, hogy úgy döntsenek nem jönnek be és azt az időt otthon vagy a barátaikkal, családdal töltik.

-Az iskola természetesen nem veszi hiányzásnak, lógásnak. Megkérném Ms. Winterst legyen kedves szólni pár szót. Lia felállt és McGonagallhoz sétált. Kissé feszült volt hiszen nem számított erre, de nekikezdett.
-Nem készültem beszéddel és abszolút semmiféle agyserkentéssel, hogy milyen fontos is a tanulás de mindenkinek szeretnék sok sikert kívánni a vizsgákhoz és eredményes felkészülést. Illetve szeretném bejelenteni azt a csodálatos közleményt, hogy Szeptembertől átveszem a királyságot és a koronázás is sorra fog kerülni ugyan akkor talán egy-két nap eltéréssel majd még meglátjuk. Tudom mindenkit nagyon foglalkoztat a kérdés, hogy ki lesz a király, de biztosíthatok mindenkit a legnemesebb embert fogom erre a posztra jelölni az ugyan bennem is kérdés elfogadja-e de az még a jövő zenéje. Szeretnék azért még köszönetet mondani a szaktanároknak, hogy ilyen segítőkészséggel vannak a diákok irányába illetve szeretném külön megdicsérni Trewlaney professzort amiért megfogadta a kollégái és diákjai tanácsait és egy kicsit változtatott a szakterületét illető tantárgyon így mindenki jobban élvezi a jóslástant.

-Nem mellesleg szeretném megdicsérni még Piton professzort aki valamiféle csodálatos változáson ment keresztül és úgy érzem többen szeretik meg a tantárgyat, mint ezelőtt. Örülök egy-egy lelkes arcnak akikor kijövünk hiszen eddig csak a keserűeket láthattam, melyből a múltban eleget láttam. Nagyon reméltem valahogy sikerül felrázni azt a borongós hangulatot amit a háború hagyott itt és szerencsére nem csalódtam! Sokan meghaltak volna még, ha én nem lettem volna tudom, de én is csak reálisan fogtam fel egy-egy veszélyhelyzetet, nem hagytam a barátaim barátait meghalni, nem hagytam a tanáraimat se és lám kisebb sérülésekkel többen megúszták. Felfedtem egyet s mást magamról de az hogy senki nem ítélkezik felettem kezd magabiztossá tenni afelől mindenki támogat legyek akárki ezt a bizalmat amit nekem adtatok szeretném megköszönni mert soha nem lennék az aki, ha nem találom meg a Roxfortot.

-Ugyan rossz időben találtam meg és sok mindenen keresztül mentem itt és úgy am blokk az életben, de nem felejtem el azokat akik a legrosszabbkor is kiálltak mellettem. Szeretnék kiemelni hét embert akiknek nagyon sokat köszönhetek és csak, hogy húzzam az időt persze. Szeretném első sorba kiemelni Eileen Princet aki édesanyám helyett édes anyám volt mindig is és neki köszönhetek egy olyan csodálatos gyermekkort ami akkor is csodás volt, ha nem volt minden a legnagyobb rendben. Szeretném a barátaim közül kiemelni Hermionét mert bármi is történt mindig támogatott. Nem érdekelte, hogyan és miért egyszerűen csak támogatott. Draco téged is kiemellek mert nagyon sokat segítettél nekem, sokat változtál a jó irányba és ez engem is büszkeséggel tölt el. Anya neked is a kis csatáink ellenére is sokat köszönhetek persze. Apa aki sajnos nem lehet velem a tetteitől független sok mindenre megtanított és a mai napig emlékszem minden egyes szavára. Büszke vagyok rá amellett, hogy szégyellem amiért nem volt mindig józan..Sokak vannak ilyen helyzetbe tudom, de hiszem hogy képesek kimászni a fertőből amibe kerültek.

-Ez csupán az akaratukon múlik! Szeretném kiemelni az öcsémet akinek az arcképe a mai napig bennem él, mikor először láttam és amikor utoljára. Ugyan olyan ártatlan arcot vágott...elszorult torka és potyogni kezdtek könnyei. Sokat köszönhetek neki és abból az ügyetlen kiskölyökből egy felnőtt karizmatikus férfi lett aki mindennel ami nem tetszett neki szembe ment. Néha ugyan a falnak is fejjel ment de arra voltam én, hogy ilyenkor megdorgáljam és jó útra terelgessem. Aki eddig a legfontosabb a sorból azt hagytam utoljára. A vőlegényemet. Nem lehetett ugyan az, de mégis úgy szerettem és ő is engem, mintha minket egymásnak teremtett volna a sors. Alsóbb rendű voltam és a családjából csak a bátyja Thor és a nevelőapja Odin nem ítélt el. Senki nem nézte jó szemmel, hogy a baj istene Loki Laufeyson aki Azgardi isten egy alsóbbrendű boszorkánnyal van együtt...mellesleg a korom is baj volt a népnek. Loki 1057 éves volt míg én tizenéves..persze úgy nézett ki, mint egy korombéli fiú így senki nem mondta volna meg ezt róla. Soha nem tartottam mérvadónak a származást.

-Nem tartom magamat felsőbb rendűnek attól mert benne van a nevemben a poszt amit be töltök a társadalomban. Szeretem egyenlő varázslónak mondani magam bárki mással. Ezért is szeretek egy-egy órán részt venni mert akkor nincsen az, hogy felsőbbrendűként kezelnek, ha büntető munkát érdemlek megkapom, ha elégtelent megkapom nem mérvadó a nevem akkor ha órán vagyok és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el. Mostmár hagyok mindenkit enni köszönöm a szót Minerva! Mondta a lány majd megölelte az öreg boszorkányt.
-Oh kedvesem ugyan már lenne itt még valami ami személyesebb téma.
-Disaudio suttogta el a lány.
-Hallgatlak Minerva.
-Szeretném, ha te lennél a tanúm Albus vénségem ellenére megkérte a kezem. -Awwwhh ez de édes. Még szép, hogy leszek a tanúd! Szurkoltam Albusnak, hogy eljusson idáig de tudja mit akar úgy látom és, ha boldogak vagytok gond egy szál se. Eközben Dumbledore ugyanezt a procedúrát megejtette Pitonnal.

-Miért hangszigeteltél le minket Albus?
-Fiam lenne itt valami amit meg akarok kérdezni.
-Hallgatlak Albus.
-Lennél a tanúm?
-A mid? Nézett rá meglepetten.
-A tanúm! Megkértem Minerva kezét és szeretném, ha nekem te lennél a tanúm az esküvőn. Öregségemre boldogságot kaptam. Remélem azért te is megkéred majd Lia kezét... -Igen egyszer majd igen de most először legyen túl a vizsgákon aztán a többi...
-Szóval másról is beszéltetek.
-Nem a házasságról, mint konkrét téma nem beszéltünk de mivel Ted sokat volt Liánál a szünetbe elgondolkodtunk már egyen s máson. -Áh igen a kis Tedy Lupin. Bájos kisgyerek és ahogy hallottam a keresztapja lettél. Somolygott az öreg.
-Igen, keresztapának hív bevallom tetszik és imádom a kiskrapeket. Olyan akárcsak Tonks ami a lelkén az a száján. Lia sok mindent tanított neki és érdekes mód együttműködő. Nem akarok eltérni a témától leszek a tanúd örömmel.
-Köszönöm fiam!