Griffendél elveszett hercegnője: Perselus Piton új esélye

Part22:Keresztapa!

Délután Lia elment Tonksékhoz Tedért. Egyből rájött nagy az étvágya és mindent megeszik illetve már kérni is tudja amit enni szeretne. Imádta Tedet és imádott keresztanya lenni. Nagyon szeretett volna abban a pillanatban ő is anya lenni ám tudta türelmesnek kell lennie. Ted kitöltötte szabadidejét és ezért nem tudtak gondolatai elkalandozni másirányba imádta a kisfiút és úgy tervezte mire Tonksék vissza érnek megtanít egyet s mást a kicsinek.
(Egy kicsit ugrunk az időben addigra, hogy Tonksék vissza érnek Január 11.-e. Addig Liát elfoglalta Ted. Piton dolgozatokat javított és egyéb dolgai is voltak így mindenkit lekötött valami.)
Liát Ted ezidő alatt nagyon kifárasztotta, de megérte. Megtanította bilibe pisilni, evő eszközzel enni, megérteni az egyszerű utasításokat, segített neki kontrol alatt tartani az erejét és a kiskrapek nagyon együttműködővé vált megszerette keresztanyját és nagyon nem füllett a foga a hazamenetelhez. Lia megígérte neki akkor jöhet amikor szeretne a szünetben persze.

A szünet ezután gyorsan eltelt Lia és Perselus találkozgattak. Néha vitáztak de ez egy ilyen út lesz tudták mindketten így viszonylag gyorsan kibékültek. Lia minden házit elkészített és egy vacsorára hívta Lupinékat. Ted nagyon örült neki, de hiányolta keresztanyja mellől a keresztapa figurát. Ugye Harrynek ott volt Ginny így Ted őt is keresztanyának hívta. Lia mielőtt megérkeztek Perselussal töltötte napját és megengedte Minerváéknak, hogy maradjanak itt a szünetben.
-Lia! Tonks nagyon megkedvelte a lányt és Remus is na de Ted, egész nap a nyakában szeretett volna lógni.
-Sziasztok gyertek beljebb! Letették kabátjaikat, csizmáikat és beérve meglepetten néztek Pitonra.
-Leplezhetetlen a meglepődöttségetek. Szólalt meg Piton.
-Ne haragudj Perselus csak nem minden nap jössz látogatóba Liához mikor mi is itt vagyunk.
- Szervusz! Köszöntek neki.

-Ted mit beszéltünk meg? Kérdezte Lia. -Tudom, tudom de nem tagadhatom, hogy ijesztően néz ki a bácsi...Piton hallotta és széles mosoly ült ki arcán.
-Nem eszem gyerekeket, nem kell félned. Tanítom őket. Talán akkor mégijesztőbb vagyok.
-Tényleg?
-Kérdezd meg keresztanyukád, vagy lehet ebben inkább keresztapukád tudna eligazítani. -Hogy-hogy?
-Hát, keresztanyukád meg én jó barátok vagyunk és ő nem fél tőlem, plussz még nem ettem meg szóval téged se foglak. Hangja gyengéd volt amit Remusék megint csak meglepetten konstatáltak.
-Hát jó.
Ted közelebb ment Perselushoz és kinyújtotta kezét.

-Remustól látja. Kézfogással szeretne üdvözölni. Igaz Ted? Kérdezte keresztanyja. -Igen azt hiszem így egy kicsit hivatalosabb is vagyok az úrhoz illetve a neki megszokott módon köszönök ám a megszólítással bajnan leszek.
-Hűha ha így haladsz akkor Hollóhátas leszel. No de ha már ilyen bátor és udvarias vagy szólíts csak Perselusnak.
-Azta de szép neved van. Csillant rá Tedy szeme. Piton lágyan rámosolygott és kezet nyújtott. Megtanította neki két perc alatt a helyes kézfogást. Remusék rácsodálkoztak, de látták Pitonon a jókedvet aminek Remus örült a legjobban a múltat illetően. Nagyon szerette volna ha Perselus megenyhül irányába. Ted élvezte Perselus társaságát amikor megkérdezte repülőzne-e vele Piton kétségen kívül bólintott. Tudta érdekes mód mi ez a játék pedig kölyökként nem sokszor játszott ilyet apjával. Mindenki azt hinné elfelejtődik viszont neki Tedben újra elő jött minden ilyen ezért leste a kiskrapek minden kérését, szemcsillanását. Eközben Tonks oda lépett a lányhoz.

-Lia kérdezhetek valamit? Suttogta Tonks. -Természetesen. Suttogta a választ a lány. Remus beszállt a játékba és néha jót derültek a kicsin Perselussal. A lányok átvonultak a konyhába és Lia amúgy is az vacsora készítésen gondolkodott így Ted és Perselus közös kedvencét készítette. Spagettit. Ő maga is imádta és kedvenc volt és mivel most amúgy is megkívánta ezért gondolta mindenkinek jól esne. Elkezdte kipakolni a hozzávalókat és az edényeket majd nekiállt eközben Tonks oda lépett mellé segíteni. Nem volt mester szakács ezért is Remus volt náluk az aki főzött de Lia rá is gondosan odafigyelt segített neki elsajátítani ezeket amiket ő maga is nemrég óta tud. Ahogy elkészültek Lia szedett mindenkinek és megkóstolta sajátját.
-Ez isteni lett. Kezdesz te is belejönni. Oh majd' elfelejtettem kérdezni akartál valamit kérdezz csak.

-Azt akartam elsősorban megkérdezni hogyan lehet az, hogy ennyire értesz a gyerekekhez? Ne érts félre nem azért csak Teddel én otthon abszolút nem bírtam.
-Először is segítettem neki kontrolálni az erejét és egy-két trükköt is elsajátított. Kiváló emberismerő ami azt is jelentheti lesz a későbbiekben magától animágus formája. Imádtam vele foglalkozni mert minden időm neki szenteltem ő pedig cserébe ott tartotta a gondolataimat és nem hagyta, hogy a házon kívülre gondoljak.
-Oh azt hiszem az volt a baj, hogy én nem voltam annyira odaadó és nem hagytam neki, hogy minden gondolatom lekösse.
-Lehet, de ne aggódj majd belejössz te is meg ő is megérti hogy ha fáradt vagy.
-Még valami. Hogy változott Perselus ekkorát? Még életemben nem láttam ilyen kedvesnek nem, hogy velünk hanem gyerekekkel.
-Hosszú történet és ahhoz a múltat is bolygatnom kéne amit nem igazán akarok. Annyit elárulhatok azonban, hogy több van itt, mint puszta barátság ha a kettőnk kapcsolata az ami érdekel.

-Azt, hogy hogyan lett ilyen Teddel vagy a gyerekekkel azt nem tudom. Lehet átértékelődött benne a munka szó és az igazság egyaránt én próbálok elő csalni egy olyan oldalát amiről ő maga is azt hitte nincs vagy már elveszett. Mikor a lányok megterítettek Lia behívta kedvesét, Remust és a mostani szeme fényét a keresztfiát. Bele ültette a saját kis etetőszékébe és elé rakott egy tányérral a spagettiből. Ted már éppen nyúlt volna kezeivel de Lia rászólt.
-Tedy ezt is megbeszéltük, ha ennyit dacolsz nem tanítok neked semmi újat. -Bocsánat...nézett rá a kisfiú szomorkásan. -Nincs baj drágám csak szeretnélek ezekre rászoktatni, hogy ha már mész esetleg a mugli világba oviba akkor ezek már menjenek. Egy éved még van de az egy pillantás alatt eltelik. Ha az óvó nénik látják, hogy ez megy meg fognak dicsérni és természetesen a társaidnak is lehet példaképe leszel.
-Tényleg? Csillogott ismét a kisfiú szeme. Gyönyörű fekete volt, mint Nymphadoráé. -Bizony mondta a lány.
-Perselus? Szólt a kicsi.
-Tessék Ted.

-Mesélsz magadról egy kicsit? Légysziii. Nézett rá boci szemekkel.
-Ugyan olyan kiváncsi vagy, mint anyukád. Nem volt szép gyerekkorom legyen elég ennyi. Ha egy kicsit idősebb leszel talán elmesélem. -Perselust nagyon sokan bántották. Köztük én is és a barátaim. Ne kérd, hogy emlegesse fel a múltját mert rossz érzés...mondta Remus Tednek szomorúan. Nagyon fájt neki, hogy akkor nem állt ki Piton mellett és nem ment szembe sokakkal amiért igazságtalanul bántották. Tudta a szerénysége miatt túl félénknek is hitték és valóban félénk volt. Nem mert volna Jamessel szembemenni. Miután befejezték a vacsorát átvonultak a nappaliba beszélgetni. Ted viszonylag hamar elálmosodott így belebújt Perselus mellkasába és biztonságot ígérő ölelésében elaludt annyit suttogva neki.
-Jó éjt keresztapu, te vagy a legjobb!
Lia mosolyogva nézte ahogyan a kicsi alszik. Rendkívül okos, inteligens volt és ebben is Tonksra hasonlított ám az arcán minden Remusé volt kivétel a szeme színe. Nymhadora csak sokadik pillantásra hitte el a valóságot.

Látta milyen jót alszik a kicsi Perselus kezében. Olyan nyugodtságot látott rajta, mint még soha. Perselus úgy gondolta nem lesz se jobb se rosszabb a február 1 ha itt alszik ha nem úgy is vissza kell vennie a hűvös állarcát de nem volt kedve ezért úgy gondolta apródonként kedvesebb lesz a diákokkal. Imádta amit csinál és erre Lia és Ted ébresztette rá. Több mosolyt enged meg majd a jól dolgozók felé több büszkeséggel tölti el egy-egy tökéletesen elkészített főzet. Fejében nagyon jól összeálltak a dolgok azonban ott volt az a tény, hogy Potterék keresztbe tehetnek. Grangerben bízott hiszen nem zavarta az a tény, hogy együtt jött le a lánnyal az emeletről pizsamában. Valószínűleg örült, hogy barátnője boldog és annak is, hogy egy morgós vén denevér mellett is teljesen jól érzi magát. Amikor vissza tért gondolatai közül oda suttogott Liának, hogy csak ő hallja.
-Lia!
-Hmm?

-Nem lenne baj ha itt maradna a kicsi nem hiszem hogy fel fog kelni de azt se garantálom, hogy én kiszabadulok és hát így Tonksék nem tudják hazavinni.
-Miért nem mondtad azt, hogy szeretnéd ha maradna? Elég lett volna ennyi is. Mosolygott rá
-Mert nehéz még beismerni hogy hiányolnám. Nézett a lányra kissé félénken.
-Ne aggódj nincs ezzel semmi baj.
-Felviszem a kiságyába talán letudom fejteni magamról ha nem, vissza jövök segítségért. Mondta szórakozottan.
-Rendben.
A lány elmondta Tonkséknak mi a helyzet és nem úgy tűntek, mint akik elleneznék. Legalább Tonks tudna pihenni. Kimeríti a terhesség de Ted is. Hiperaktív a kiskölyök.