Attack on titan - OneShot (TELJES ÁTÍRÁS ALATT)

[Eren Yeager] »Enyém vagy!«

🚨FIGYELEM!🚨
Ebben a részben 🔞-os jelenetek fognak megjelenni. Ha nem bírod, vagy nem szeretsz ilyeneket olvasni, akkor még nincs késő átlépni erről a részről! A történet biztos hogy fog SPOILEREKET tartalmazni, ezért is SAJÁT felelősségre olvasd el! Ha itt maradtál, akkor jó olvasást kívánok!

kage_tobio_chan kérésére. Remélem tetszeni fog❤️

»reader szemszöge«

Eren cellája előtt ültem egy széken. A fiú előttem állt, persze a cella mögött. Minden egyes nap idejárok hozzá, hogy legyen társasága. De mindig olyan dolgokat basz a fejemhez, amitől még az élettől is elmegy a kedvem.

-De baszki Y/n, van nálad kulcs. Simán kitudnál engedni!-mondta idegesen.

Már félórája evvel a kulccsal zaklat. Attól még hogy hadnagy vagyok, nem fogom kiengedni.

-Nem szabad Eren!-mondtam.-Kicsapnának a francba, ha kiengednélek!

-De hiszen a legjobb barátod vagyok, nem?-fogta meg a rácsokat.

-De az vagy!-feleltem.-De akkor sem szabad! Attól még hogy hadnagy vagyok, nem szabad! Mind a kettőnket megölnek a francba.

-Gyere ide Y/n, kérlek!-motyogta.

Felálltam, és odasétáltam. A rácson kinyúlt, lágyan megfogta a gallérom végül egy gyilkos tekintet kíséretében felemelt az ő magasságába, ami valljuk be nem kicsi.

-Eren, mit művelsz?-kérdeztem ijedten. Odakaptam a kezéhez, és próbáltam lehámozni magamról.

Nem is figyeltem arra, hogy kicsempészte a zsebemből a kulcsot. Elengedte a gallérom. Sajnos az egyensúlyomat nem tudtam megtartani a hirtelen elengedés miatt, ezért a fenekemre estem. Annyit hallottam, hogy Eren kinyissa a cella ajtót. Most mit csináljak? Fussak, és soha többé ne nézzek hátra, vagy csak üljek itt, és nézzem, ahogy Eren nyugodtan kinyissa a cella ajtót?

Eren lehajolt hozzám, és a karomnál fogva felállított. Sokkolva figyeltem gyilkos tekintetét. Most ilyenkor mi van? Tényleg futni kellett volna, és szólni kellett volna az őröknek? Magam sem tudom már.

-Eren, azonnal menj vissza!-mondtam.

-Hülye vagy? Nem megyek egyedül!-mondta.

-Hogy mi?-kérdeztem.-Eren, ne szórakozz! Nem szabad ilyet csinálnod! Akár mikor megláthatnak!

-Befognád már a pofád Y/n?-nézett rám. Szinte lyukat égetett belém.-Egy feltétellel vissza megyek!

-Mi lenne az?-kérdeztem.

-Dughassalak meg!-felelte kaján vigyorogva.

-Hogy tessék?-pislogtam meglepődve.-Ilyet nem kérhetsz tőlem! Abba bele megyek, hogy raboljak ki egy boltot, vagy mit tudom én! De én ezt nem fogom megcsinálni!

-Vagy te fogod rávenni magad, vagy én. Melyiket választod? Mert ha én veszlek rá, az fájni fog. Meg akkor megalázlak.-duruzsolta.

-Eren, akkor sem lehet! Hadnagy vagyok, te pedig egy fogoly!-mondtam.

Indultam volna ki, de Eren megragadta a csuklóm, és a kis dohányzó asztalkára fektetett. Próbáltam ellenkezni, de Eren sokkal erősebb volt nálam. Leszorította egyik kezével a két kezem, közben a másik kezével a zöld kabátomat kezdte el levenni. Szegény ruha anyag a földre került. Eren felkapott, és bevitt a cellájába.

-Vetkőzz le amíg szépen kérem!-parancsolta.

Nem mertem ellent mondani. Minden ruhámat levettem. Csak a fehér nemű volt rajtam. Láttam, hogy a zöld kabátomat a zöld szemű fiú a székére teszi. Bezárta a cella ajtót, a kulcsot pedig felakasztotta. Amint meglátott fehérneműben, végig mért. Elég feltűnően.