Attack on titan - OneShot (TELJES ÁTÍRÁS ALATT)

[Pieck Finger] »Múlt«

Ez a történet a saját karakteremről és Pieck-ről szól. Remélem nem gond, hogy a karakteremet beleírtam. Ha gondoljátok, le írhatjátok a saját karaktereitek neveit, és avval írnák történetet. Jó olvasást!

»Pieck szemszöge«

Ma van nyolc éve, hogy elment. És ez mind az én hibámból. Pedig már akkor teljes szívemből szerettem. A saját hibámból vesztettem el Rin-t, aki az életem értelme volt. Nyolc kibaszott éve szenvedek. Próbáltam már feldolgozni, de egyszerűen még most sem megy. Elmesélem nektek, hogy most miért is vagyok egyedül nyolc éve.

»Nyolc évvel ezelőtt«
»Pieck szemszöge«

Július volt. Ilyenkor, ebben a hónapban rettentő meleg van. Ezért is döntöttünk úgy Rin-el, hogy elmegyünk a cukrászdába. Rin a szüleitől kért pénzt, amit hamar oda is adtak. Tizenhárom éves voltam, ahogy Rin is. Már akkor éreztem, hogy valami van velem. Soha sem vonzódtam egy fiúhoz sem. Mindig a lányok érdekeltek. És amikor megismertem Rin-t, ez 100%an rátett arra, hogy én tényleg a lányokat szeretem. Ezt nem mertem elmondani a lánynak, mert féltem, hogy emiatt megromlik a barátságunk.

-Pieck, mehetünk?-hajolt közelebb Rin, ami miatt teljesen elvörösödtem.

-P-persze!-feleltem zavarodva.

Rin csak úgy megfogta a kezem, ami miatt kiáltani tudtam volna. Szinte olyan vörös voltam, mint egy paradicsom. Sőt! Annál is vörösebb. Rin mintha tudná, hogy én valamit érzek iránta. Amikor odaértünk a cukrászdához, vettünk magunknak fagylaltot.

Egy kisebb padra ültünk, ahol megtárgyaltuk az élet nagy gondjait. Mikor Rin egy érdekes kérdést tett fel.

-Nem akarok tolakodó lenni, de te a saját nemedhez vonzódsz?-kérdezte Rin.

-MI? N-nem! M-miért kérded?-pirultam el.

-Csak azért kérdem, mert nem nagyon szoktál fiúk után érdeklődni.-felelte.

-Magam sem tudom. De.. szerintem igen. Én a lányokat szeretem.-mondtam.

-Figyelj, én nem foglak elítélni. És van már valamilyen lány?-fogta meg a kezem, de elvettem.

-Ismerlek már Rin! Biztos, hogy elítélsz, csak próbálsz kedves lenni.-álltam fel a padról.

-Tessék?-állt fel Rin is.-Te miről beszélsz Pieck? Én úgy szeretlek ahogy vagy.

-Emlékszel, mikor lemondtad azt a két nőt az üzlet előtt. Nekem az rohadtul fájt, mivel már akkor éreztem, hogy én nem a fiúkhoz vonzódom.-mondtam idegesen.

-Igaz nem kellett volna, de tudod jól, hogy engem egy ilyen ember vert meg egyszer? Azóta félek és tartok tőlük!-mondta.

-Tőlem is félsz?-kérdeztem.

-N-nem! Tőled nem, mert tudom, hogy te megvédenél!-mondta könnyes szemekkel.

Idegességemben földhöz csaptam a fagylaltot. Rin megijedt emiatt. Fogalmam sincs mi ütött belém. Erősen megfogtam Rin vállait, és szorítottam neki.

-P-Pieck, mi ütött beléd?-kérdezte könnyezve, közben elejtette a fagylaltot.

-Utálsz! Látom rajtad, hogy ki nem állhatsz! AZ IGAZAT MOND RIN!-ráncigáltam a lányt.

-PIECK, ÁLLJ MÁR LE! SZERETLEK BASZKI!-kiáltotta pityeregve.

-Hazudsz, Rin!-mondtam a szemébe.

Teli erőből lelöktem a járdáról. A fő útra esett a fenekére. A nagy erőtől nehezen tudott megmozdulni. Könyörgött, hogy segítsem fel. Mikor észbe kaptam, és odaakartam menni segíteni, jött egy kamion hatalmas sebeséggel. Hiába siettem oda, a kamion gyorsabb volt. Szemem láttára ütötte el azt a lányt, akit szerettem. Sokkolva néztem végig az aszfalton. Térdre rogytam, és megállás nélkül sírtam. A fekete hajtincseim belelógtak az arcomba. Az a kurva kamion minek jött ilyen gyorsan a faluban? Egyen talán mi a faszért löktem ki Rin-t? Szerettem, és még mindig szeretem. Egy idős pár jött oda hozzám, és mikor elmeséltem, hívták a rendőrséget és a mentősöket.

Ő nekik is elmeséltem mindent szóról szóra, csak azt nem, hogy min kaptunk össze. Még abban az időben nagyon ellenszenvesek voltak a melegekkel. És lehet, hogy engem lecsuktak volna. Habár nem is csodálnám, ha most is lecsuknának, mivel én löktem ki Rin-t. Az idős pár szólt Rin szüleinek is, akik rohadtul nem örültek neki. Sőt! Meg is utáltak.

Pszichológushoz kellett járnom nagyon sokáig. Egyetlen egy darab emlékem maradt meg Rin-ről. A rúzsa. Lehet hülyének hangzik, de mikor ezt felrakta az ajkaira, akkor avval a rúzzsal adott nekem arc puszit, meg egy gyors szájra puszit. Mindig magamnál tartom, és ha olyan szarul vagyok, akkor csak a kezembe veszem, és megnézem, hogy milyen kis cuki a rúzs. Gyűlölöm magam..

»Jelen«
»Írói szemszög«

Pieck a sír előtt guggolt, és a virágokat rakta rendbe. Fájt neki ez az egész, és szinte abban a tudatban volt, hogy Rin gyűlölte őt. Pedig ez nem igaz. Pieck már volt halál közeli élményben, de mindig Rin mentette meg. Miközben a fekete hajú lány a virágokat rendezte, addig Rin nézte őt. Nagyon szerette Pieck-et, és még a legnagyobb hülyeségei után is megtudott neki bocsájtani. Rin mindig mellette van. Szeretné, ha Pieck mellette lenne, de azt nem szeretné, ha meghalna a lány. Inkább angyal ként védi, és inkább várja..

Halihó! Remélem nem volt túl szomorkás ez a rész😅Most így ilyen romantikus rész nem jutott eszembe, de ígérem, hogy majd hozok egyet evvel a karakterrel.