Attack on titan - OneShot (TELJES ÁTÍRÁS ALATT)

[Jean Kirstein] »Csak legjobb barátok«

🚨FIGYELEM!🚨
Ebben a részben 🔞-os jelenetek fognak megjelenni. Ha nem bírod, vagy nem szeretsz ilyeneket olvasni, akkor még nincs késő átlépni erről a részről! A történet biztos hogy fog SPOILEREKET tartalmazni, ezért is SAJÁT felelősségre olvasd el! Ha itt maradtál, akkor jó olvasást kívánok!

«reader szemszöge»

Ma is Jean-el mentem az iskolába. Örülök ennek, mivel legalább így tudunk négy szem közt beszélgetni. Sajnos a suliban nem, mivel Jean eléggé népszerű, és hát soha sem jutok sorra, hogy én is beszélgessek vele. Jean mindig próbál suli után megnyugtatni, hogy ő akkor is a legjobb barátom, ha több csajjal beszélget. Mondani könnyű. Sok barát ezt mondta, utána ott hagyott a szarban. Na de ez lényegtelen. Jean-el ma tartsuk a napot, amikor megismertük egymást. Az az két éve vagyunk legjobb barátok. Mivel szombat van, így szokásos módon piálni visz.

Az alkalomhoz illően öltözködtem. Egy fehér póló, hozzá fekete farmer és fehér tavaszi cipő. A hajamat megfésültem, és raktam egy enyhe sminket is az arcomra. Csengetésre lettem figyelmes. Innen tudtam, hogy már Jean vár. Lerohantam a lépcsőn, kicsaptam az ajtót és megszokásból nyakába ugrottam, szorosan átöleltem. A fiú viszonozta a cselekvésem.

-Indulhatunk?-kérdezte, közben eltolt magától.

-Igen!-feleltem.

A bárba érve, azonnal a piákra csaptunk. El is kezdtünk minden féléről pletykálni. A harmadik koktél után kezdtem érezni, hogy kicsit be vagyok rúgva. Jean mintha most kicsit kevesebbet inna. Pedig minden áldott estén, én vonszolom haza hozzánk. Érdekes! Ma eléggé furcsa ez a Ló pofa. Pár üveg után éreztem, hogy már kurvára nem vagyok józan. Jean is végre magához tért. Ketten egymást karolva battyogtunk el hozzájuk. Szegény Jean hatszor leejtette a kulcsot, de végül aztán bejutottunk a lakásba.

-J-Jean! M-mikor voltál..utoljára..nővel?-kérdeztem, közben a kérdésem végén csuklottam.

-Fogalmam sincs!-felelte.

Amint kimondta ezt, ajkaira tapadtam. Viszonozta a csókom, de ez a csók valami katasztrófa volt. Két részeg smacizik a házban, főleg úgy, hogy drága Jean, egy vázát is lelökött. Hirtelen felkapott, és a szobájába vitt. Az ágyra dobott, fölém tornyosult, és elkezdte csókolgatni a nyakam. Higgyétek el nekem, hogy ezek után az utolsó emlékem az volt, hogy Jean próbálkozik valamivel, de olyan szinten részeg voltam, hogy azt sem hallottam mit morog..

Reggel rohadt másnaposan keltem. Amint felültem, kipattantak a szemeim. A ruháim szét voltak a földön. A melltartóm se, meg a bugyim se volt rajtam. Ugye nem ?De mi csak barátok vagyunk! Nagyon gyorsan összekaptam a dolgaim, és mikor nyitottam volna ki a szoba ajtót, Jean felkelt.

-Mi történt?-fogta meg a fejét.

-U-ugye nem?-kérdeztem.

-Nem tudom Y/n!-motyogta.-Hova mész?

-Haza?-feleltem kérdően.

-Nem kérsz esetleg valami gyógyszert, vagy kávét?-kérdezte kedvesen Jean.

-Jean, nekem haza kell mennem!-mondtam.-Semmire sem emlékszek, és félek hogy megtörtént a dolog.

-Miért baj?-csodálkozott.

-Jean, mi inkább maradjunk legjobb barátok!-mondtam.-Ne haragudj hogyha evvel megbántottalak, de ez érzelem mentesen ment!

Jean nehezen kiszállt az ágyból, odajött hozzám és szorosan átölelt.

-Akkor maradjunk csak barátok!-suttogta.

Amint elengedett, semmi jelet nem mutatott a bánatnak. Elköszöntem tőle, de ő csak bólintott. Amint kimentem a házból, kifújtam a levegőm. Nem szeretném, ha ilyen miatt megromlana a kapcsolatunk. Egy semmit mondó kaland miatt.
A vasárnapon unalmasan telt. Jean nem írt, nem hívott. Pedig szokása zaklatni. Remélem nem bántottam meg. Emiatt párszor el is sírtam magam.