Virag_666 kérésére. Remélem tetszeni fog❤️
»reader szemszöge«
-Yuri, óvatosan!-szóltam rá kislányomra, aki hevesen mászott fel a fára.-Ugye nem fog le esni?-kérdezte aggódva a férjem.
Rá néztem a férjemre, akinek a szemében benne volt az aggodalom, de a bizalom is. Marco és én már házasok vagyunk négy éve. Mikor Yuri-val voltam terhes, akkor kérte meg a kezem. Gondolkodás nélkül igent mondtam. De el mesélem a kapcsolatunk elejét.
»Négy évvel ezelőtt«
Sietve rohantam be az ebédlőbe. Ott leültem Jean-hez és Marco-hoz, akik mosolyogva vártak.
-Hol voltál?-kérdezte a Marco.
-Levi hadnagy egyfolytában engem hívogat, hogy segítsek neki.-feleltem.
-Lehet szimpatikus vagy neki.-lökött oldalba Jean.
-Haha.-gúnyolódtam.
Marco adott az ételéből pár falatot, mivel én nem tudtam kérni. Így is az ebéd szünetből maradt öt percünk.
Amint letelt az öt perc, mentünk az edző helyre. Levi hadnagy Marco-val rakott egy csapatba. Örültem neki, mivel Marco egy rettentően kedves, aranyos és segítőkész csapattárs. Ilyent kívánnák mindenkinek.
-Nos, kölykök. Mindenki le fut három kört megállás nélkül.-szólalt meg Levi hadnagy.
-Miért?-kérdeztük.
-Azért, mert mindenki lusta, mint a dög, és senki nem csinál semmit.-válaszolt.-Szóval most indulhattok!
Marco rám nézett, végül elkezdtünk futni. Akik megálltak a fáradságtól, azoknak plusz köröket kellett futni, annyi hátránnyal, hogy ahány percig álltak, annyi kört még futottak. Az edzés végére már alig maradt oxigénünk.
A nehéz nap után elment mindenki zuhanyozni, végül vacsorázni. Vacsora után a katonák mindenkit bezavart a szobába, de én megint sikeresen ki játszottam őket. Feltűnő mentesen felmásztam a tetőre, ahol kényelmesen elhelyezkedtem, és néztem a csillagokat.
Gyönyörűek. Egyszerűen szavakba nem lehet fogalmazni, hogy az ég bolti csillagok milyen gyönyörűek. Bízom benne, hogy az édesanyám is ilyen gyönyörű kis fénylő csillag. Miközben nézegettem őket, éreztem, hogy valaki megfogja a vállam. Ijedten hátra kaptam fejem, de megnyugodtam, mivel csak Marco volt az.
-Mit keresel fent, Y/n?-kérdezte Marco.
-Én is kérdezhetném ezt tőled.-mondtam.
-Csak nem tudok aludni.-mondta, és le ült mellém.-Ezek szerint, akkor te mindig ide jössz.
-Honnan tudod?-fordultam felé.
-Y/n, minden este, vagy hajnalban hallom, ahogy csapódik be az ajtód. Eddig nem tudtam sosem, hogy hova mész, de most már igen.-felelte.
Én csak mosolyogtam egyet, végül vissza néztem az égre. Majd egy órát ott ülhettünk. Senki sem szólt egy szót sem. Csak csendben ültünk egymás mellett.
Kis idő után, éreztem, hogy Marco megfogta a kezem. Nem zavart. Valami zavarodottság jött rám, ami álltál elpirultam.
-Y/n..-szólalt meg kis idő után Marco.
-Igen?-fordultam felé.
-Szeretlek!-motyogta.-És nem hazudok! Tényleg rohadtul szeretlek!
Én csak néztem a fiúra, mint borjú az új kapura. Nem tudtam megszólalni. Már egy ideje én is érzek iránta valamit, de azt hittem, hogy csak fellángolás. De most, hogy kimondta azt a bizonyos szót, rá jöttem, hogy én szerelmes vagyok Marco-ba.
Nem mondtam semmit, csak közelebb hajoltam, és meg csókolta a fiút. Marco megszeppenve, később csókolt vissza. Nagyon érzelmes csók volt.
-Y/n. L-lennél a barátnőm?-vált el ajkaimtól.
-Ez természetes, Marco!-mosolyodtam el.
Végül ezen a napon lettünk egypár. Amikor egy hónapjára rá közöltük ezt Jean-el, sikított az örömtől. Jobban őrült a kapcsolatunknak, mint bárki más.
»A jelen«
Végül Jean lett Yuri keresztapja. Nem panaszkodhatok. Oda-vissza vannak egymásért. De ez a fő. Miközben Yuri-t néztem, éreztem, hogy valaki hátulról át ölel. Marco az állát vállamra tette, végül megcsókolta azt.
-Szeretlek, Y/n!-suttogta.
-Én is szeretlek, Marco!-suttogtam én is.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Attack on titan - OneShot (TELJES ÁTÍRÁS ALATT)
FanficKérések Zárva! (egy ideig) Karakter x reader Karakter x karakter x reader Karakter x oc Karakter x karakter Bármilyen karakterrel írok ilyen kisebb történeteket. Ezeket a kéréseket kommentben, vagy privátban lehet kérni. ‼️A történet valamelyik rész...