Kérések Zárva! (egy ideig)
Karakter x reader
Karakter x karakter x reader
Karakter x oc
Karakter x karakter
Bármilyen karakterrel írok ilyen kisebb történeteket. Ezeket a kéréseket kommentben, vagy privátban lehet kérni.
‼️A történet valamelyik rész...
Amikor felkeltem, olyannyira szédültem, hogy vissza estem a földre. Megfogtam a fejemet, de amikor megnéztem a kezem, csupa vér volt. A nagy esés miatt beverhettem a fejem. Elég rendesen. Mikor a látásom kicsit jobb lett, elkezdtem keresni a lovakat, de sehol sem láttam őket. Próbáltam fütyülni, de alig volt erőm ehhez is.
-Armin, hol vagy?-kérdeztem hangosabban.
Válasz nem jött sehonnan sem. Ez az egész nem történt volna meg, ha a Női Titán nem tapos mellénk. Kicsit ködösebb idő volt. Pedig amikor lezuhantunk a lovakról, még sütött a nap. Akkor ezek szerint durván kidőltem. Nehezen, de felálltam, elő kaptam a pengéimet, és körül néztem.
-Armin! Merre vagy?-kérdeztem megint hangosan.-ARMIN!-kiáltottam fel.
Még párszor kiáltottam a fiú nevét, de a hangomban is lehetett hallani a kétségbeesést. Armin-al már nagyon rég legjobb barátok vagyunk. Imádom, hogy milyen kis védelmező.
-Armin, hol vagy?-kérdeztem, de ezt már magamtól.
A köd kicsit enyhült, ekkor a távolban megláttam valamit, ami a földön fekszik. Elkezdtem lassan felé sétálni, mivel nem tudtam hogy biztonságos-e. Mikor jobban szemügyre vettem, szemeim kikerekedtek, a szívem torkomban dobogott. Elraktam a pengéket, és odarohantam a fekvő alakhoz. Nem akartam bevallani magamnak, hogy ez tényleg igaz.
-N-nem! Nem! E-ez nem! NEM!-estem térdre, egészen a test mellé.-Armin, nem! ARMIN!
Armin feküdt a földön csupa véresen. Csak alhasig volt. A lábait valamelyik Titán megette. Tudtam, tudtam jól, hogy Armin meghalt, de mégis reménykedtem abban, hogy hátha felül, és mondja, hogy ez csak egy tréfa, és semmi baja sincs. A lábát pedig eltudta élethűen takarni. De semmi ilyen nem következett be.
-ARMIN, MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT HAGYTÁL ITT?-ütögettem a földet.-Miért?
Láborultam Armin mellkasára, és zokogni kezdtem. Egy olyan fiút vesztettem el, akit tiszta szívemből szerettem. Sőt. Én már nem csak barátilag szerettem, hanem szerelemből. De ezt most már soha többet nem fogja megtudni.
Szinte felugrottam az ágyon. Folytak a könnyeim, és próbáltam normálisan lélegezni. Le is izzadtam. Akkor csak egy nagyon borzalmas rémálom. Valahogy feldolgoztam az álmom, utána bementem a fürdőbe. Ott lezuhanyoztam és fürdés után természetesen felvettem a Felderítő Egység egyenruháját. A tükörben még megigazítottam a gallérom, plusz még kifésültem h/sz hajamat. Nagy levegőt vettem, és kinyitottam az ajtót. Egy Eren volt előttem.
-Armin hol van?-kérdeztem egyből.
-Neked is jó reggelt.-mondta Eren.-Az ebédlőben, miért?
-Sétálás közben elmondom.-biccentettem fejemmel.
Eren csak bólintott egyet ,és elkezdtünk sétálni. Nem nagyon szerettem volna ma megszólalni, mivel ez az álom eléggé hatott most a lelkemre. Borzalmas volt egy olyan embert holtan látni, aki az életed jelenti.
-Hallgatlak Y/n!-mondta kedvesen Eren.
-Röviden annyi, hogy álmomban a Női Titán mellénk taposott, ezáltal a földre estünk .Ki voltam ütve egy ideig, mivel mikor magamhoz tértem, ködös idő volt. A fejem vérzett, minden bajom volt. A távolban megláttam egy alakot fekve a földön. Lassan közelítettem felé, de mikor tudatosult bennem, hogy ki az..-akadtam meg.
-Lényegre térve, azt álmodtad, hogy Armin halott?-kérdezte Eren.
Én csak bólintottam egyet. Eren megsimogatta a hátam, mivel tudta milyen érzés egy ilyet álmodni. Amint beértünk az ebédlőbe, tekintetemmel kerestem drága szőkeségemet. Amint megpillantottam Mikasa mellett, gyors tempóba oda mentem, és hátának bújtam.
-Hálaég jól vagy!-motyogtam.
-Mi a baj Y/n?-kérdezte Armin.
Nem válaszoltam, csak szorosan öleltem a fiút. Nem voltam hajlandó elengedni.
-Rosszat álmodott veled. Azt álmodta, hogy te meghaltál, és most ezért szarul érzi magát.-mondta Eren.
-Jaj istenkém!-fordult meg Armin, miközben még szorosan öleltem.-Engem soha sem fogsz elveszíteni! Az életemre esküszöm! Soha sem hagynálak egyedül!
-Tudom..-motyogtam könnyes szemmel.-De az az álom borzalmas volt!
-Elhiszem.-mondta Armin, és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
A nap elkezdődött. Nem szakadtam el Armin-tól. Túlságosan féltem a szőkeségemet. Hogyha kimegyünk a Falon kívülre, azon leszek, hogy minden áron megvédjem Armin-t.
Nap végén bementem a szobámba ,elmentem zuhanyozni, végül az ágyamba feküdtem. Elfújtam a gyertyát, és próbáltam elaludni. De az álom végett, abszolút nem tudtam elaludni. Muszáj Armin mellett lennem. Kiszálltam az ágyból, és amilyen gyorsan csak tudtam, odasiettem Armin szobájához. Bekopogtam, és pár perc múlva nyitódott is az ajtó.
-Y/n?-csodálkozott a fiú.
-Bocsi Armin, hogy ilyenkor zavarlak, de az álom végett abszolút nem tudok aludni. Féltelek.-motyogtam elpirulva.
-Itt szeretnél aludni?-kérdezte kuncogva.
Tudta, hogy kit szeretnék. Már olyannyira ismer, hogy csukott szemmel is simán megtalálna engem. Elpirulva bementem a szobába, ahol bebújtam az ágyba, és amint megéreztem Armin kellemes illatát elvörösödtem. A szőkeség mellém feküdt mosolyogva. Most rettentően szeretnék valamit tenni. Meg akarom csókolni.
-Ha megnyugtatja az a lelked, akkor nyugodtan elmesélheted az ál-
Nem engedtem hogy befejezze, mivel ajkaira tapadtam. A fiú először nem tudta mire vélni a helyzetet. Elváltam ajkaitól, és azonnal bocsánatot kértem tőle.
Armin megfogta az arcom, felemelte ezáltal mélyen szemébe néztem.
-Ne haragudj!-motyogtam csalódottan.
-Shh.-mondta, és megcsókolt.
Megkönnyebbülve csókoltam vissza. Nyelve bejutást kért a számba, amit meg is adtam a fiúnak. Amint levegő hiány miatt elváltunk. Elvörösödve bújtam Armin nyakába.
-Sz-szeretlek, Armin!-motyogtam.
-Én is szeretlek, Y/n!-mondta boldogan Armin.
Végül védelmező karjai közt aludtam el..
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
