6.

2.4K 90 4
                                    

Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat Christian.

Nagyon remélem, hogy nem kirúgni. Most kezdtem élvezni az egészet, végre. Ha megint vissza kell térnem az elmúlt egy év életstílusába, akkor sosem fogok tudni kitörni a saját sötétségemből. Az ajtóhoz lépve kicsit összeszorult a gyomrom, de azonnal benyitottam. Túl akartam lenni bármin, ami bent vár.

Christian mosolyogva állt fel a székéből, majd megölelt. Igen, nem vicc, megölelt. Annyira ledöbbentem, hogy csak kérdőn néztem rá. Nem úgy ismeri szerintem senki, hogy ilyen dolgokat tenne.

- Joy! Tudom ez nem volt túl profi tőlem, de el sem hiszi mekkora súlytól szabadított meg. Már az előző szezonban is sok bántó hang érte a csapatot Max viselkedése miatt. De mi ki akartunk mellette tartani, mivel tudjuk, hogy milyen tehetséges, teljesen bele illik a csapatunk képébe. Be kell valljam, erősen fontolgattuk, hogy megválunk tőle, mert ez a sport mégiscsak valamennyire show is, tehát eleget kell tenni a nézők akaratának. De hála az istennek ez az interjú mindent megváltoztatott. Én sosem engedtem volna meg, hogy ilyeneket mondjon. Valóban jól végzi a munkáját eddig, Joy. Mivel érte el, hogy Max ilyen összeszedett legyen? Az utóbbi pár napban még bajba sem keveredett, ami mostanában nagyon ritka. - ja, nem keveredett semmibe, csak jogosítvány nélkül vezetett. - Talán a csáberejét vetette be?

Itt felszaladt a szemöldököm. Nem vagyok a feminizmus mintaképe, de akkor is rosszul esett, hogy az első dolog, ami eszébe jutott az a külsőm volt.

- Nem Christian. Egyszerűen csak elkezdtem vele kommunikálni. Erre bárki képes lett volna, ha érdeklődik iránta. Max nem tárgyiasít, úgy, mint Ön az előző mondatával.

Hú, erre nem számítottam. Nem hittem, hogy ez ki fog csúszni a számon, kicsit lehet vissza kellett volni fogni magamat a főnök előtt. Láttam az arcán, hogy az agyában lévő fogaskerekek elég erősen dolgoztak a válaszon.

- Jaj, kedvesem, nem úgy értettem. Tudja, Max-ot eddig elég egyszerű embernek ismertük meg, habár most kiderült, hogy mégsem volt olyan nyitott könyv előttünk, mint hittük. Azt gondoltuk elég lesz, ha Ön kedves lesz vele.

- Tehát csak a külsőm miatt vettek fel. - eszméletlenül sértettnek éreztem magam.

- Nem, Joy. Én őszinte ember vagyok. Amit a Prema-nál művelt az többet mond minden külsőségnél. Népszerűbbé tették az intézkedései a sportot. Vagy 3x annyi néző jár ki, mint régen. Természetesen szép nőnek tartom, de a munkája fontosabb számomra. - reménykedő arccal nézett rám.

Valóban fontos lehetek a csapatnak, ha Christian Horner próbál nekem, egy mezei alkalmazottnak magyarázkodni. Úgy látszik valóban nehéz eset másoknak Max.

- Jól van Christian, igazából teljesen mindegy miért vagyok itt. A lényeg, hogy ebben a pár napban megszerettem a munkát és remélem, hogy sikeres lesz a csapat. -mosolyogtam, majd az ajtó felé indultam.

Mikor hajtottam be az ajtót, még elengedett egy mondatot Christian.

- Bocsánat, ha megsértettem, de Max régen nem viselkedett úgy senkivel, mint Önnel.

Ezen a mondaton gondolkodtam a folyosón. Az az igazság, hogy én sem viselkedtem régen úgy senkivel, mint vele. Túl rövid idő alatt éreztem túl fontosnak számomra. Nem ez a cél amivel idejöttem, basszus. De talán ez nem is baj. Könnyebb lesz barátokként együtt dolgozni.

A tesztek előtt még volt néhány nap. Aki nem lakott túl messze az haza is utazott. Én is elutaztam Mick-kel Monaco-ba, mert ott vett egy házat. Ez szokás a Forma 1-es pilótáknál. Majd annyira meggyőzött, hogy nekem is kell egy biztos hely, nem csak a hotelszobák, így hipp-hopp találtunk nekem egy albérletet. Igazából a fizetésemmel nem nehéz fenntartani és mégis jobb, mintha hotelből-hotelba járnék, és egy bőröndből élnék évekig.

Mick-kel újra olyan lett a barátságunk, mint régen. Nem érdeklődött az előző időszakomról, ami nagyon jól esett. Megbeszéltük, hogy majd a barátainkkal is megszervezünk egy találkozót, de az igazat megvallva én még arra nem álltam készen, de úgy láttam, hogy ő sem erőlteti. Mikor egy éve néhányan kiváltunk, eléggé megromlott a kapcsolat a társaságon belül, és Mick szerint már nem is olyan szoros a kapocs.

Miután berendezkedtem, együtt mentünk vissza Bahrein-be. Remélem Max nem csinált semmi rosszat. A napokban csak munkaügyben beszéltünk. De most ő úgy is ő az egyik legkedveltebb ember a világon, szóval nem igazán tud olyan rosszat csinálni. Csak rá fogjuk a problémáira és meg is van oldva. Durván hangzik, de így működik a média.

Max tesztjének reggelén a szobájánál vártam, azt hittem ki kell vinnem a pályára, de már nem volt ott, így egyedül mentem.  Amint kiértem láttam, hogy ő már ott van.

- Szia. Szólhattál volna, hogy most nem kell kihozzalak. De amúgy sok sikert, majd az interjúk előtt találkozunk! - mondtam neki miközben ő a vizét itta.

- Nem kell folyamatosan furikáznod, nem vagy az anyám! - mondta, majd elviharzott.

Viccesnek tartottam szavait, hogy ő akadt ki azon, hogy én tettem volna neki szívességet. De betudtam ezt annak, hogy már fejben az autóban ül és koncentrál.

Amikor kiindult a pályára eléggé izgultam. Tudtam, hogy ennek a tesztnek még csak az a célja, hogy megismerje a pilóta az autót. De itt már fel lehetett mérni hogy milyen az autó a többihez viszonyítva. Nagyon remélem, hogy erős lesz idén a Red Bull, mert Max-nak világbajnoknak kell lennie. Igen, annak kell lennie. Miatta.

A tesztnapok jól mentek. Nem igazán kommunikáltunk egymással, csakis a munkáról. Láttam, hogy rossz kedve van, de éreztem, hogy nem akar beszélgetni.

Az utolsó tesztnap viszont borzalmasan sikerült. Semmi tétje nem volt az egésznek, de Max túltolta és a falban végezte. Óriási becsapódás volt. Először kicsit megrémültünk, majd káromkodása a rádióban megnyugtatott, hogy vele minden rendben, viszont az autó borzalmas állapotban volt. Nagyon mérges voltam rá. Csak idegből vezetett és ezért teljesen feleslegesen összetörte az autót az első nagydíj előtt. Nagyon sok munka lesz újra összerakni és az idei költségvetési szabályok miatt a csapatot is bajba sodorta. Idén nem lehet végtelen költekezésekbe kezdeni, viszont ez az autó nagyon drága lesz.

Én már a kis szobájában ültem, amikor berontott. Arcán a düh és csalódottság váltakozott. Amikor rám nézett szinte már az undort láttam a szemében. Nem tudom, hogy ellenem vagy helyzet ellen irányult-e.

- Gratulálok, ezt jól megcsináltad! - mondtam gúnyosan.

Bunkó voltam, de ez volt a bosszú azért az arckifejezésért. Eddig sosem sértődött meg egy kis odaszúrás után. De ez most más volt.

- Miért kell ezt most? Szánalmas vagy!

Majd kezét megemelve felém indult. Amikor közelebb ért, láttam, hogy saját magát is meglepte azzal, hogy majdnem megütött. Azonnal leengedte karjait. Én is nagyon ledöbbentem. Megpróbáltam határozottnak tűnni, de leginkább félelmet éreztem.

- A versenyhétvégén találkozunk. - szedtem össze cuccaim, majd kiviharoztam a szobából.

Eldöntöttem, hogy azonnal összepakolok a hotelben és Monaco-ba utazok az első járattal. Eszem ágában sincs a futamig vele még csak egy épületben sem lenni. Miközben csaptam be az ajtót magam mögött, még meghallottam Max hangját.

- Haragszol rám, Joy?

Sziasztok!

Ma 3 rész is kikerült, mert a következő napokban nem leszek elérhető. Remélem tetszik nektek a történet és megkedveltétek Joy-t.

Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️Where stories live. Discover now