Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

11.

Monza jól sikerült, Max elvitte a győzelemet, ami nagyon nagy ünneplést vont maga után. Tartott a csapat egy bulit, ahol én inkább a háttérből figyeltem az eseményeket Aria-val.

Látni, ahogy Max felszabadultan táncol és felhőtlenül boldog egyszerűen rohadt boldoggá tett engem is. Néhány szót beszéltünk is. Valóban sokat javult a kapcsolatunk, de van még mit dolgozni rajta.

Este beérve a szobámba lerogytam a tükör elé és csak bámultam magam percekig. Csak meredtem magamra és a saját arcomból akartam kiolvasni, hogy mi lehet velem. Aztán megcsapott egy gondolat.

A folyamatos hazugság tesz tönkre. Egész életemben hazudtam. Még a szerelmemet is eltitkoltam a világ elől. Inkább hazudtam, hogy szingli vagyok, minthogy felvállaljam azt a csodálatos embert, aki mellettem volt. Szégyelltem, hogy nincsenek szüleim, ezért az iskolában is hazudtam végig, hogy ki vagyok, még a barátaimnak is. Azt mondtam, hogy gazdag családból származom, de sosem hívtam el a házunkba őket. Lehet nem festett volna szépen az árvaház a kis meséim után. Minden aprósággal kapcsolatban képes voltam lódítani, csakhogy ne ismerjenek meg igazán az emberek, mert akkor megtudják a gyenge pontjaimat. Nem akartam, hogy bántsanak.

És itt a tükörbe meredve jöttem rá, hogy én saját magamnak is számtalanszor hazudtam. És most ez az a pont, amikor őszintének kell lennem magammal, és most kell bevallanom az érzéseim legalább saját magamnak. Ezt a megmagyarázhatatlan dolgot eddig életemben egy ember iránt éreztem csak és azt hittem, hogy ez így is lesz örökké. De most ez megváltozott. Szerelmes vagyok újra. Reménytelenül szerelmes vagyok Max Verstappen-be.

A szemei, szenvedélyessége, az egész lénye megfogott. Neki ezt nem szeretném elmondani, jelét sem adni semminek, mert le kell küzdenem ezt az érzést. Nem lehetséges, hogy megint úgy tönkretegyen a szerelem, mint legutóbb. A célom az, hogy újra csak a munkatársam legyen.

A következő hetekben is próbáltam tartani magam és az érzéseim. Austin-ban a futamon kissé gyengébben teljesített, nem fért fel a dobogóra. Az autó beállításai nagyon nem kedveztek a Red Bull pilótáknak ezen a hétvégén.

Charles kiesett a futam során egy elég nagy ütközés miatt. Néha, amikor találkoztunk volt nehány nagyon jó beszélgetésünk, ezért a futam után elmentem megnézni, hogy rendben van-e még mielőtt Max visszaér és folytatjuk a csapattal a munkát.

Megvigasztaltam amennyire csak lehetett, majd mikor megbeszéltük a kis ügyes-bajos dolgainkat, akkor kikísért a garázsa elé. Ott még váltottunk néhány szót, majd megérkezett Charlotte. Elköszöntem tőlük és a csapatom felé vettem az irányt.

Pár lépés után hallottam, hogy Max kiabál, hogy várjam meg. Ez hihetetlen, hogy megint meglátott Charles társaságában.

- Te már megint vele lógsz? - kérdezte.

- Te meg megint felemlegeted ezt a témát? Még mindig nem vagyunk rajta túl, te meg folytatod. Hihetetlen vagy!

Ekkor már az elkülönített szobájába értünk, ahol átöltözhetett.

- Miért kell az ellenfelemmel barátkozni?

- Ott a pont Max, hogy ő a te ellenfeled, nem az enyém. Másrészt neked idén rá nem kéne koncentrálnod, nem ő az ellenfeled, hanem Lewis. - mondtam

- Jó, vele beszélgethetsz, de Charles-szal ne!

Hogy mi van? Azonnal eszembe jutottak Mick szavai, hogy talán tényleg féltékeny. Erősen nyomtam el magamban a gondolattól feltörő örömöt.

- Nagyon szépen megkérlek, hogy ne akard meghatározni, hogy kivel beszéljek. Nem tartozik rád! - láttam az arcán a kijelentésembe való beletörődést.

- Biztos vagyok benne, hogy tetszik neked. - mondta leszegett fejjel.

Miért nem néz a szemembe? Én pedig szokásosan meggondolatlanul válaszoltam.

- Jaj Max, mindenki oda van érte, de én nem. De annyival egyszerűbb lenne, ha ő tetszene innen.

Jézusom, Joy gondolkodj már mielőtt megszólalsz! Erre bezzeg ő is felkapta a fejét és kíváncsian méregetett.

- Innen? Bejön valaki innen? Ki az?

Az életem lepörgött előttem, konkrétan elfogott a szédülés. Nem vallhatom be, hogy szeretem. Lehet ő nem érez irántam semmit, nekem meg amúgy sem kéne. Igyekeztem komolyan és hatásosan válaszolni.

- Drágám, ez nem a pletykadélután, de légyszíves ma ne keress, mert találkozóm van este valakivel.

Fú, az év leggázabb válasza. Nyilván nem találkoztam senkivel, de valamit mondanom kellett. A mondatom után talán csalódást láttam a szemeiben, de lehet, hogy inkább csak látni akartam.

- Rendben, Joy. Sajnálom, hogy betámadtalak, nem is értem magam. - mondta zavartan, majd elkezdte lefejteni magáról az overállját.

Itt már nem volt dolgom, úgyhogy köszönés után kihátráltam és kiléptem a paddock-ba. Itt pedig szembetalálkoztam Kate-el, aki mellettem egy biccentéssel haladt el, majd belépett Max-hoz. Talán megint van közöttük valami?

Mostmár be merem vallani, hogy ez eszméletlen féltékennyé tett. Nagyon nem szeretném ezt, de már nehezen tudok küzdeni ellene. Egyre inkább kezdek ragaszkodni hozzá még akkor is, ha nem vagyunk túl kedvesek egymással. Egyikőnk érzelmi intelligenciája sem a legmagasabb, ezért vagyunk ott ahol.

Az éjjel nem tudtam aludni, ezért lementem a hotel bárjába. Egy jól eltakart helyet választottam, nehogy véletlen erre járjon Max.

Nem vettem észre a nagy lopakodásban, hogy egy már lefoglalt asztalhoz fészkeltem be magam. Egy idős házaspár ült ott, akikkel beszélgetésbe elegyedtem. Rose és Jo nagyon kedves emberek voltak, igazán kikapcsolt a beszélgetés. Majd egy ponton szavaik igazán szöget ütöttek a fejembe.

- Megkérdezhetem mióta vannak együtt? - kérdeztem, miközben már vártam az évtizedekről szóló választ. A köztük lévő harmónia ezt tükrözte.

-Ó, kincsem. Mi 5 éve vagyunk együtt jóban-rosszban. - lepett meg válaszuk.

- Ha szabad kérdeznem miért nem talált ez a csodás pár hamarabb egymásra? Önök egymásnak lettek teremtve. - mondtam mosolyogva, mire arcuk kissé szomorkásabb lett.

- Tudod, nem mi vagyunk egymásnak az elsők. Mindketten özvegyek voltunk, amikor találkoztunk és ezután estünk mi menthetetlenül szerelembe. - mondták, majd megfogták lágyan egymás kezét.

Szavaik nagyon erősen érintettek. Mellkasomban szorítást kezdtem érezni. Tehát másoknak sikerült. Akkor és ott nem gondoltam arra, hogy mit szabad és mit nem, csak kérdeztem.

- Nagyon sajnálom a veszteségeiket. Tudják én is elvesztettem a szerelmemet, elhunyt egy támadás során, de most megismertem egy fiút, aki iránt érzelmeket táplálok. De nem tudom, hogy mit tegyek. Önök hogyan küzdöttek meg az érzéssel, hogy újra szerelembe estek? - együttérzően néztek rám.

- Édesem, tudnod kell, hogy egy életben csak egy igaz szerelmed van. - szívem összeszorult. - De azt senki nem mondhatja meg, hogy hányszor kezded újra az életed. A mi új életünknek első napja az volt, amikor megismertük egymást. Neked is kezdened kell egy újat és ott lehet egy igaz szerelmed. Mi azt érezzük, hogy azok vagyunk egymásnak, az előző életünk során pedig mások voltak. Ne félj, csak légy boldog. Ha készen állsz, lapozz szépen és indulhat az új élet, kopogtathat az igaz szerelem. Biztosan még nehéz neked, de készen fogsz állni, ettől ne tarts!

Igazán erős hatást gyakorolt rám mondandójuk. Úgy érzem igazuk lehet, de az elmém még nem biztos, hogy be tudja fogadni ezt a gondolkodást.

Még beszélgettem Rose-ékkal egy kicsit, majd visszamentem a szobámba, ahol gondolataimba meredtem. Elgondolkodtam minden szavukon.

Ebből az állapotból egy telefoncsörgés szakított ki hajnal 3-kor.

A képernyőn Max neve villant fel.