Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

8.

A továbbiakban Max nagyon jól teljesített a futamokon, mindig a dobogón végzett és kezdett egyre összeszedettebb lenni. Egyre ritkábban ivott és akkor is csak mértékkel. Mivel nem volt semmilyen szinten negatív befolyással a teljesítményre, így nem szóltam bele sosem.

Az óriásinak kikiáltott barátságunk nem állt túl stabil lábakon. Mindketten eléggé önfejűek és esetenként bunkók tudunk lenni, így általában nagy viták és nagy beszélgetések váltogatták egymást. Nem mondanám, hogy ez életem leghasznosabb kapcsolata, de valamiért mégis kellett az életembe. Egyrészt muszájból a célom érdekében, másrészt kellett már egy kis izgalom is.

Időközben több pilótával és munkatárssal is jóban lettem. Max által Danielt is megismertem, aki egyszerűen csak bolond. És ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom. Ha több ilyen ember lenne a világon, akkor ez egy nagyon jó hely lenne. Jókat lehetett vele beszélgetni és nevetni is.

Aria-val is sokat dolgoztunk együtt a fiúk közös megjelenésein, így megismerhettük egymást méginkább. Elég kevés női barátom volt életem során, úgyhogy igazi felüdülés volt a vele való kapcsolatom.

Monaco után Max a fellegekben járt. Itt nyerni nagyon különleges érzés lehet. Az öltözőben még egy kis táncot is lejtett. Nem mondom, hogy jól ment neki, de én legalább jól szórakoztam.

Estére Daniel szervezett is egy kis aftert, ahova nagyon sokakat hívott meg. Nem fukarkodott a srác. Engem is meghívott, úgyhogy a két Red Bull pilóta és Aria társaságában én is megjelentem. Az első bulim egy év után. Fura érzés. Remélem Ő is büszke rám, hogy végre kezdek rendbe jönni.

Nagyon szépen kidekorált helyszínre érkeztünk. Egy óriás teraszon voltunk, ahol be lehetett látni Monaco nagy részét. Eszméletlenül nézett ki. Már csak a látványért megérte eljönni.

Mindenki megtalálta a kis társaságát és nagyon jókat beszélgettünk. Természetesen Mick-kel töltöttem el a legtöbb időt. Kissé csalódott, hogy nem úgy teljesít eddig idén, ahogy szeretné, de ezzel az autóval sajnos nem lehet nagy eredményeket elérni. De a munkája meg fog térülni, ebben biztos vagyok. Mikor elvonult egy lány társaságában, gyorsan ott is hagytam. Hadd hódítson a srác.

Az egyik paraván mögé sétáltam, ahol a sötétben egy görnyedten ülő alak tűnt fel. Amint közelebb érkeztem, megláttam Charles Leclerc alakját. Láthatóan szomorú volt. Nem tudtam, hogy szeretne-e társaságot, de én odamentem. Hátha tudok segíteni. Mikor leültem mellé, eléggé megilletődött.

- Szia. Minek köszönhetem a társaságod? Át szeretnél állni a sötét oldalra és felölteni a vörös színt? Úgysem áll jól a kék. - nevetett, de szemében látszott, hogy nincs itt fejben.

- Nem, nem, maradok inkább a kékben, akárhogyan áll. Inkább az érdekelne, hogy mi ez a búbánat.

- Jó, amúgy jól áll a kék, csak vicceltem. - ez a fiú sosem tud bunkó lenni. -Tudom, hogy nem ismerjük egymást, de te nő vagy, hátha tudsz segíteni. - meglepett, hogy ilyen hirtelen nyitott lett, biztos nagyon rászorulhat egy-két jó szóra.

- Mostanában felcsaptam pszichológusnak, úgyhogy mondhatod. Bizalmasan fogom kezelni az infókat, nyugi. - mosolyodtam rá halványan.

- A barátnőm, Charlotte. Kicsit elbizonytalanodtam. Félek, hogy el fogom veszíteni. Az utóbbi időben nem úgy bántam vele, ahogy megérdemli és most összevesztünk. De én mindennél jobban szeretem és rettegek attól, hogy elhagy.

Charles elmesélte, hogy nagyon elhanyagolta a lányt, akinek ez nagyon rosszul esett. A sok vita után pedig azt érzi, hogy el akarja hagyni a szerelme.

Én próbáltam tanácsokkal ellátni. Az igaz szerelem útjába nem állhat némi félreértés. Látszott rajta, hogy változni akar. Nagyon aranyos embernek tűnt és nyilvánvaló volt, hogy teljesen odavan Charlotte-ért. Hiányzik, hogy valaki értem is így rajongjon.

Beszélgetésünk végén egy öleléssel bíztattam a fiút, aki el is indult, hogy mindent megbeszéljen a szerelmével.

Ekkor lépett a pavilon mögé Max, akinek az arcára fagyott a mosoly. Charles köszönt neki, ő pedig válaszul megragadta a karom és az épületbe húzott. Én erre egy pofonnal válaszoltam. Hangosabban csattant az arcán, mint szerettem volna.

- Mit képzelsz magadról? Azonnal vedd le rólam a kezed és hozzám se érj többet! Nem rángathatsz el, mint egy óvodást. - ordítottam, miközben láttam, hogy Charles már le is lépett.

- Persze, őt ölelgeted, tőlem meg akkor is rosszul vagy, ha hozzád érek! - mondta mérgesen.

- Talán azért, mert te általában csak erőszakkal szeretnél hozzám érni!

- Miért pont vele dumcsizgatsz a sarokban? Ő nem jó ember.

Itt muszáj volt nevetnem. Charles Leclerc, mint a főgonosz.

- Ne nevettessél már! Kapásból fel tudnék sorolni vagy 20 embert, akivel több baj van mint vele. Ez a fiú a légynek sem tudna ártani. De amúgy is, miért ráncigáltál ide?

- Mert nem akarom, hogy vele töltsd az időd! Barátnője van.

Megint nevetnem kellett. Miről beszél ez az ember? Nagyon kezdte kihúzni a gyufát.

- Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal, de akkor is elmondom, hogy éppen a barátnőjével való konfliktusát próbáltuk megoldani. De igazából, ha magával az ördöggel társalognék, ahhoz sem lenne semmi közöd. És egyébként is Max! Amit művelünk az rohadt idegesítő. Folyamatosan veszekszünk, aztán kibékülünk. Most is itt ráncigálsz, holnap meg majd az ajtóm előtt kopogtatsz. - ledöbbent a kirohanásom miatt, de én folytattam. - Nekem erre nincs szükségem. Mostantól csak a munkaügyekről vagyok veled hajlandó beszélni. Talán akkor nem leszel ilyen erőszakos.

Láttam, hogy nagyon ledöbbent, de próbált büszke maradni.

- Lehet nem kellett volna durvának lennem, de akkor sem értem, hogy miért kell a legnagyobb ellenfelemmel puszipajtásnak lenned!

Mintha a falnak beszélnék. Nem figyel rám.

- Ki vagyok én neked Max, hogy nem lehetek azzal akivel akarok?

- Hát ez az, senki. Úgysem tartasz tiszteletben. Amúgy sem én kezdtem el pofozkodni. - nem akartam kiviharozni, mint valami hisztis kislány, de egyre gyerekesebbé vált a helyzet.

- Oké, szerintem mindketten ugyanazt akarjuk. Hagyni egymást. A munkámat továbbra is próbálom maradéktalanul végezni, de nem kell beszélnünk semmi másról. - mondtam határozottan. - És még annyi, hogy ha mégegyszer bármilyen szinten megpróbálsz kezet emelni rám, akkor felmondok és feljelentelek!

Max óriási dühvel a szemében nézett rám. Láttam, hogy mostmár ő is mérges rám, nem csak én rá. De nem érdekelt.

Egy ideig még néztük egymást. Majd rideg tekintettel visszasétáltam az akkor már lepattintott Mick-hez és hazasétáltunk.

A csalódását és a haragomat néhány üveg borral próbáltuk elfeledni. Miután elmeséltem neki az eseményeket, ő teljes mértékben arra a következtetésre jutott, hogy Max féltékeny. Nagyon remélem, hogy ez nem így van.

De mostmár elhatároztam, hogy ennek a teljesen zavaros kapcsolatnak véget kell vetni. Nekem ő nem jelenthet többet, mint egy feladatot. Én sem jelenhetek neki többet egy egyszerű sokadik menedzsernél, aki úgyis hamarosan lelép. Mert ez így lesz.

Amint Max Verstappen világbajnok lesz, én egy másik csapatnál szeretném folytatni, nélküle.