Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

17.

-Max, minden rendben?

Még mindig semmi. Miért nem válaszol? A bőröndömre kellett támaszkodjak, mert minden erő kiszállt belőlem. Néhányan fel is ismertek az utóbbi napok botrányai miatt, így készült rólam néhány felvétel is, de őszintén nem tudtam ezzel foglalkozni.

Rettegtem a gondolattól, hogy talán sosem tisztázhatom vele a dolgokat. Már fel kellett volna szállnom, hogy minél hamarabb ott lehessek, de nem volt internetem, így nem is tudtam értesülni a hírekről a repülőn.

Próbáltam az utolsó pillanatig kihúzni a felszállást, hogy mindent lássak. A mérnök ismét megszólította.

- Max, minden rendben?

És ekkor újra össze tudtam szedni magam, meghallottam a hangját. Erőtlen és hallhatóan fájdalommal járó válaszát sosem fogom elfelejteni.

- Joy, haragszol rám? - mondta, mikor már elkezdték kimenteni.

Dehogy haragszom. A lényeg, hogy élsz. - gondoltam.

Egyből rohantam a beszálláshoz. Már csak egy percem volt, de elhatároztam, hogy elérem ezt a gépet bármi történjék. Könnyeimet törölgetve rohantam és szerencsére az utolsó utáni pillanatban elértem a járatot.

Felszállás után próbáltam valahogy internethez jutni, de nyilván pont most nem sikerült. Nem értem miért kellett annak idején mobilnettel sorozatokat néznem. Próbáltam Aria-t is hívni, de nem vette. Hihetetlenül ideges voltam. Megnyugtatott, hogy él, de tudom kellett, hogy valóban rendben van-e.

Most derült ki számomra, hogy milyen fontos nekem egy a fiú. Amikor megláttam, hogy ő csúszott neki a falnak, akkor olyan érzések támadtak fel bennem, amiket nem lehet megmagyarázni. Képtelen lettem volna elviselni, ha őt is elveszítem. Őszintén szeretem, ezt mostmár nem szeretném tagadni. Csak le kell küzdenem a gátjaimat és akkor talán elkezdődhet az új életem.

Viszont ha ő nem érzi ezt, akkor felesleges hitegetnem magam. Néha éreztem jeleket felőle, de sokszor inkább azt, hogy barátként gondol rám. Tudom, hogy neki is sok sebe van, és nem vagyok benne biztos, hogy alkalmas vagyok-e arra, hogy segítsek neki. Sokszor még magamon sem tudok.

Mondjuk mikor meghallottam, hogy az én nevemet mondja a rádióban az nagyon jól esett. Nem gondoltam volna, hogy eszébe jutok egy ilyen szituációban. Bárcsak ott lettem volna.

A repülőn ülve nagyon nehezen teltek a percek. Mindent tudni akartam a futamról. Reméltem, hogy a többiekkel is minden rendben. Szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy Mick is biztonságban van. Majd egyszer odaült mellém egy korombeli srác.

- Szia. Cameron vagyok, gondolom hova tartasz. Imádom a Forma 1-et. És bocsi a kémkedésért, de láttam, hogy minden áron internethez akarsz jutni. Én oda tudom adni a telefonom, hogy gyorsan átfusd a híreket.

- Istenem, köszönöm Cameron. Életmentő vagy!

Megkaptam a telefont és bejelentkeztem gyorsan instára, ahol egy üzenet várt Mick-től. Megírta, hogy rendben van. Nagyon megnyugodtam. Kérdezett Max-ról is, de mivel nem vagyok már a csapat tagja, így nem kapom meg az információkat róla. Elolvastam néhány cikket, ahonnan megtudtam, hogy lefújták a futamot, mert életveszélyes volt a pálya. Nem tudtak azok sem semmit Max-ról, csak azt, hogy kórházba szállították. A kommentekben továbbra is erős bántásokat kapott a bántalmazós ügy miatt. Alig várom, hogy bebizonyítsuk az ellenkezőjét.

Megköszöntem Cam segítségét, akinek megígértem, hogy küldök neki 2 jegyet valamelyik futamra. Igazából jelenleg én sem tudok könnyebben szerezni, mint ő. De majd legfeljebb Mick segítségét kérem.