Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

4.

Az este nagy részében forgolódtam. Egy évig nem voltam szinte semennyire emberek között. A boltos nénivel beszéltem a legtöbbet és vele sem tudtunk ugyanazon a nyelven, úgyhogy nem sokat tett hozzá az sem a szociális életemhez. Kicsit talán sok volt az impulzus így hirtelen, mégis élveztem. Ettől kicsit bűntudatom is támadt. De próbáltam azt ismételni magamban, hogy Ő is ezt akarná.

Másnap reggel 5 órakor, tehát nem emberi időben, dörömbölésre lettem figyelmes. Egy részeg Max Verstappen állt előttem.

- Mit akarsz hajnalok-hajnalán itt te bolond? És miért vagy ilyen állapotban? - kérdeztem ingerülten, amire kikerekedtek a szemei

- Csaaak... csak azt akartam, hogy tudod nincs jogsim és... tudod a reptérre nem tudok kimenni, mert... elfelejtettem szólni, hogy küldjenek... tudod... - idáig bírtam hallgatni ezt a szenvedést.

Megértettem, hogy el kell vinnem reggel a reptérre. Amikor már csaptam be volna az ajtót úgy döntöttem, hogy a munkám érdekében nem engedhetem most el az útjára. Hamarosan interjúkat kell adnia a szezon kezdésről és ilyen állapotban nem fog menni. A repülőnk 9-kor indul, az interjúkra meg kb. késő délután kerül sor, így még volt időnk.

Gondolkodás nélkül behúztam az ingjénél fogva a szobába. Meglepő módon a sok alkohol ellenére nem volt büdös, csak a parfümje illatát éreztem. Fűszeres illat volt, ami nagyon illett a személyéhez. Erős, mégsem taszító illat.

Közben a tusoló alá vezettem. Részegség ellen a legjobb praktika a hideg víz. Könyörgött, hogy ne indítsam el a vizet, de nem hallgattam rá. Kegyetlenül elindítottam a leghidegebb fokozatot.

- Kiöntöttem neked a szívem ma este, te pedig... így hálálod meg. Tudod mi vagy? Te... te gonosz vagy. - a beszéd továbbra sem ment neki túl gördülékenyen.

- Nyugalom, ez az ára annak, hogy sajtóesemények előtt iszol. Ezek után hátha nem jut eszedbe.

Erre csak egy szemöldökfelhúzással válaszolt.

A ruhája már teljesen a testére tapadt, amire nem voltam kíváncsi, így kizártam a csapot. Adtam neki törülközőket, majd elkértem a szobájának a kulcsát.

Amint beléptem a szobájába teljes káosz fogadott, még össze sem volt csomagolva. Így gyorsan felkaptam valami pizsamaszerűséget és újra a szobámhoz siettem, ahol ott ült Max reszketve.

- Nem ismerlek 24 órája, de már tönkreteszel. - mondta részegesen, de már félmosollyal az arcán.

Látszott, hogy valamit segített ez a zuhany. Miután beküldtem a pizsamával a fürdőbe, gyorsan összekészülődtem, mert tudtam, hogy valakinek össze kell pakolnia a cuccát. Amint kiért a fürdőből, az ágyamba tereltem nagy grimaszok társaságában. Látta rajtam, hogy nem rajongok a helyzetért.

- Bocs, Joy. Talán a neved több örömöt okoz számodra, mint én.

- Jól van, most szépen feküdj le és aludj. Elmegyek a szobádba és összecsomagolom a cuccod. - arcán láttam a meglepődést.

- Jaj, nekem van a legjobb menedzserem. Hálám üldöz... ömm tudod. - majd lassan el is szundított.

Ameddig a hotelszobája felé sétáltam, gondolkodni kezdtem. Miért csinálom ezt? Ez rohadtul nem az én dolgom. De eszméletlen jól esik ennyi idő után végre gondoskodni valakiről, még ha nem is ismerem az illetőt. Nem tűnik Max olyan rossz embernek, mint hittem, csak kicsit el van veszve. És most úgy gondolom, hogy a legjobb lesz, ha maximálisan a munkámra koncentrálok. Sokat segít abban, hogy ne forduljak újra magamba. És mégha ez nem is a munkaköröm része, legalább elfoglalom magam. Jobb ez, mint Svájcban a boltos néninek elmutogatni, hogy ma is csak egy pezsgőért jöttem.

A szobába belépve megint meglepett a kupi. Elkezdtem a bőröndbe dobálni mindent, majd egy kemény tárgyba ütközött a kezem a bőröndben való turkálás közepette. Gyorsan ki is kaptam, mert érdekelt mi lehet az.

Egy képkeret volt, benne egy képpel. Egy kiegyensúlyozott, gondtalan pár nézett vissza a képről. Mintha nem is az a Max lenne, akit én ismerek. A keretből kivéve a képet, annak a hátoldalán egy üzenet fogadott, de annak láthatóan másik színű tintával át lett húzva a tartalma, de az így is kiolvasható volt.

"Vidd ezt a képet mindenhova, hogy sose érezd magad egyedül. Szeretlek, Kate."

Oh Kate, ha tudnád, hogy mennyire egyedül lehet érezni magad, akár 100 kép mellett is.

Gyorsan visszatettem a képet. Nincs ehhez nekem közöm. Annyit tudok erről, hogy Max kiakadásának Kate az egyik tárgya. De nem tudom mi lehetett köztük, ami Max-ot ennyire lapátra tette. De sokszor csak a szerelem elvesztése is elég  ahhoz, hogy te is elveszítsd önmagad. Lehet egyszer majd elmeséli, hogy mi volt köztük, de addig is hanyagolom a témát. Elvégre tényleg nem tartozik rám, csak munkatársak vagyunk.

Szépen visszasétáltam a bőrönddel a szobámba, ahol delikvensünk az igazak álmát aludta. Még volt egy óra a repülőtérre indulásig, így úgy gondoltam, hogy már nem alszok vissza. Csak ültem a kanapén és telefonoztam.

- Tuti végig csodáltál, amíg alszom. Látod, már egy nap után nem bírsz ellenállni ennek a tökéletességnek. - nevetett Max rekedtes hangon.

Ha ilyen a reggeli hangja, akkor akár többet is aludhat a szobámban. Áh, csak viccelek, senki nem foglalhatja el az ágyamat, mégha a reggeli hangja a mennyországra emlékeztet, akkor sem.

- Vagy inkább egy csávó elfoglalta a helyem, aki tökre szét van esve. Igen Max, össze kell szedned magad!

- Tudom. - csapott az ágyra és hangja a csalódottságról árulkodott.

Amíg készülődött csend telepedett közénk, mindketten a saját gondolatainkat fontosabbnak tartottuk az üres csevelynél. Ilyen korai ismertségnél nehéz témát találni, annak ellenére, hogy azt éreztem, mintha régóta ismerném ezt a fiút.

Amikor kiléptünk a hotelszobából, akkor tudatosult bennem, hogy hova indulok épp. Gyerekkorom óta ez az álmom, és most beteljesül, de mégsem vagyok boldog.

Újra találkozni fogok nehány régi baráttal. Ott lesz Mick is, akivel régen nagyon sok mindent megosztottam.

Újra hallhatom a felbőgő motorok hangját, amitől még gondolatban is a hideg ráz. Új életet kezdek.

A kisgyermek énem most büszke rám: a Forma 1-ben fogok dolgozni.