9.

2.1K 84 5
                                    

Természetesen a vitánk után pattanásig volt feszülve a hangulat. Ha az egyikőnk bármi hibát vétett a másik már forgatta a szemét. Elég volt leejtettem egy ceruzát ahhoz, hogy Max cümmögni kezdjen. De ez volt a maximum. Szinte semmit nem szóltunk egymáshoz. A munka miatt valamilyen szinten muszáj volt, de a sértettségünk miatt nem mentünk tovább.

Megmondom őszintén, rosszul érintett ez a feszültség. Az utóbbi időben sok időt töltöttünk együtt és szokatlan volt, hogy nem ugrik be este bocsánatot kérni az aznapi vitánk miatt. Valamiért mindig fontos volt neki, hogy ne haragudjak rá. Sokszor megkérdezte, hogy haragszom-e. Most már ez sem érdekelte. Ez bántotta az egómat, és legnagyobb szomorúságomra a lelkemet is.

Nem tudom miért őrlődtem ennyit ezen a vitán, de nem tudtam tőle aludni és a néma kötözködései is nagyon fájtak. Persze visszaadtam neki én is az óvodás csipkelődéseket, de már nem igazán volt rá lelki erőm.

Többen érdeklődtek, hogy mi történt, mert sugárzik a feszültség közöttünk, de én nem osztottam meg senkivel. Max nevében már nem tudok nyilatkozni.

Az utóbbi időszakomban is folyamatosan emésztettem magam és most, amikor kezdtem újra talpra állni, megint folyamatosan jött a stressz. Próbáltam leginkább másokkal tölteni az időmet, amikor csak lehetett.

Bakuba hamarabb mentünk Mick-kel, hogy kicsit turistáskodjunk. Igazán kikapcsoltak ezek a napok. Végre kicsit elengedtem a feszültséget és nem foglalkoztam Max-szal. De kezdődött a versenyhét, így újra jöhetett a szenvedésünk.

Ma reggel megírtam Max-nak, hogy milyen kérdésekre számíthat. Tudomásul vette, majd ment is a sajtótájékoztatóra. Csütörtök volt, úgyhogy ma több média megjelenése is volt. Én a kis tv-n az interjúszoba előtti váróban figyeltem az eseményeket. Egyszer csak meghallottam a nevemet az interjú során.

- Max, az új menedzsereddel jobb a kapcsolatod mint az előzőkkel? Nem merült még fel, hogy felmond?

Ahogy meghallottam a kérdést a kezemet az arcomba temettem. Csak reménykedni tudtam, hogy diplomatikus választ ad a kérdésre. Csalódnom kellett.

- Az igazat megvallva, nem. Lehetséges, hogy nekem kellene kirúgnom. Nem igazán kommunikál velem, így pedig nehéz végezni a munkánkat. De talán még hagyok időt neki.

A további erre irányuló kérdésekre nem adott választ. Egyértelműen nekem szánta ezt, nem a médiának. Mégis előttük mondta ki.

A mellettem álló két pilóta, akik soron következtek ledöbbenve álltak mellettem. Charles és Lance sajnálattal néztek rám. Ismerték Max-ot, úgyhogy tudták, hogy valószínűleg nem olyan egyoldalú ez a vita, mint a válasz alapján tűnik.

Könnyek gyűltek a szemembe és kisétáltam a helyszínről. Hogy alázhatott meg így a média előtt? A paddock-on végigsétálva megpillantottam Christian-t, aki azonnal intett, hogy menjek be az irodának kialakított konténerébe. Gyorsan letöröltem a könnyeimet. Tudtam, hogy mi lesz a téma.

- Joy, mi volt ez a válasz Max-tól? - hangzott el a kérdés

- Magam sem tudom. - válaszoltam leszegett fejjel. - Voltak vitáink a napokban, de nem számítottam rá, hogy a média előtt fog bosszút állni.

- Mondtam, hogy nehéz lesz vele. Nem tudom mi lehet a feszültség oka. Ha nem szakmai oka van, akkor nem is érdekel. - ingattam a fejemet, ezzel jelezve, hogy nem szakmai vitáról van szó. - Arra kérem, hogy rendezzék ezt a félreértést. Mivel egyelőre semmi hibát nem látok a munkájában, sőt elég jól végzi azt, ezért szeretnénk ha velünk maradna. Ha a sajtó kérdezi, akkor diplomatikus választ adjon és remélhetőleg el is csitul hamar a téma.

Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️Where stories live. Discover now