22.

2.5K 111 8
                                    

2021. december 9.

Ma érkeztünk meg Abu-Dzabiba. A hétvégén lesz a szezon utolsó futama. Lewis és Max között 3 pont van az előbbi javára, így még bármi történhet.

Max már néha el-elveszik a gondolataiban. Lehet, hogy most fog teljesülni az álma. Nagy teher ez az előtte lévő pár nap. De én itt vagyok mellette és amiben csak lehet támogatom.

Mert igen, mostmár ő az én szerelmem. A tengerparton aznap összefonódott életünk és azóta egy pár vagyunk.

Néha kicsit olaszos nálunk a hangulat, mert elég heves emberek vagyunk, de mégis úgy gondolom, hogy ennél boldogabb nem lehetnék. Tökéletesen tudjuk egymást kezelni.

Néhanapján még eszembe jut Harry, de Max a féltékenykedés helyett mindig ott van velem. Tudja, hogy mindennél jobban szeretem, de ettől függetlenül az a bizonyos előző élet sem múlt el nyomtalanul a lelkemben.

Bepakoltunk a szállodai szobánkba és kicsit lefeküdtünk pihenni az interjúk előtt. Mellkasára helyeztem az állam és úgy néztem őt, ahogy éppen gondolataiba volt merülve.

- Mizu Maximilian? Min gondolkodsz? Talán tudok én is segíteni.
- Hát csak tudod, a hétvégén. Még sosem vezettem ekkora nyomás alatt. Nem tudom képes vagyok-e rá.
- Jaj kicsim, ne nevettess! Te vagy erre a leginkább képes ezen a világon. Komolyan mondom. Annyi mindenen túl vagy már. És amúgy is, ha most nem sikerül akkor mi van? Nagyon fiatal vagy még! Nem ez az utolsó lehetőséged.
- Tudom, tudom! De én ezt most mindennél jobban el akarom érni. Azt akarom, hogy mikor kiszállok az autóból, odarohanhassak hozzád és azt mondhassam, hogy megcsináltuk. Együtt. - válaszolta.
- Nem én fogok a kormánynál ülni. Ez a te munkád eredménye, amiért kicsi korod óta dolgozol.
- Jaj, Joy! Ha te nem vagy velem itt idén, akkor szerintem 10 pontot nem gyűjtök össze. A szezon elején legtöbbször azt sem tudtam hol vagyok. Ha te nem érkeztél volna meg az életembe, akkor én már rég nem lennék itt. El sem merem képzelni mi lenne most velem.
- Szeretlek. - csak ennyit tudtam mondani.

De ez elég is volt neki ahhoz, hogy hevesen megcsókoljon. Hiába telnek a napok és hetek, a közöttünk lévő szenvedély sosem tud leapadni.

Végül elmentünk interjúzni, ahol Max-ot a világbajnokságról faggatták. Másnap jöttek a szabadedzések, ahol én is segédkeztem abban, hogy tökéletesen be legyen állítva az autó. Mert igen, újra itt dolgozom.

A csapat százszor is bocsánatot kért, hogy hittek akkor Max-nak. Én elfogadtam ezt, úgyhogy újra a menedzsere vagyok és még a mérnököknek is besegítek néha. Imádom, hogy Max-szal tökéletesen együtt tudunk működni. Több pilóta mondta, hogy szerintük nem lesz jó ha együtt dolgozunk. De számunkra ez nagyon gördülékeny. A Forma 1 a közös szerelmünk és a munkában maximálisan odatesszük magunkat. Otthon pedig ezt elfelejtjük és éljük a kis életünket az előbbiekből függetlenül.

Az időmérőn nagyon szétesett Max és csak a 7. helyre kvalifikálta magát. Mindig nagyon ott van fejben, ha szükség van erre, úgyhogy meglepő volt ez számomra. Nap közben nem is tudtunk találkozni, így csak este tört be a szobába stresszesen.

Leült a földre és tenyerébe temette az arcát. Nagyon furcsa volt őt ilyen bizonytalannak látni. Mindig is nagyon erős volt mentálisan és nem lehetett kizökkenteni, de most túl nagy volt a teher.

- Szégyen! Nem leszek világbajnok holnap!
- Kicsim, nézz rám! - kuporodtam le mellé a földre és tenyerembe fektettem arcát. - Mi van akkor ha holnap nem nyersz? Összeomlik a világ? Ha holnap nem, akkor majd jövőre. Ha nem jövőre akkor azután. És ha nem jönne össze soha, akkor mi lesz? Te attól egy kicsivel se leszel rosszabb pilóta. Minden egyes ember tudja, hogy rohadt jó vagy. Nem hiába félnek a többiek, ha téged látnak a visszapillantóból. Nem az eredmények határozzák meg, hogy mennyire vagy tehetséges. Számomra holnap akkor is világbajnok leszel, ha az utolsó helyen érsz célba.
- Büszkévé akarlak tenni. - mondta.
- Én már az vagyok. És ezt nem csak azért mondom, hogy romantikázgassak. Egyszerűen büszke vagyok rád. Év elején szét voltál esve. Most meg nézz magadra. Lehet holnap világbajnok leszel és újra boldog vagy.
- Igazad van. Én már megnyertelek téged. Holnap mindent megteszek, de nem fogok ezen görcsölni.

Lefeküdtünk aludni és olyan gyomorideggel keltem mint még soha. Valóban úgy gondolom, hogy nem dőlne össze a világ, ha ma Lewis szerezné meg a címet, de tudom, hogy Max mennyire megérdemli és, hogy mennyire akarja. Így nagyon ideges voltam. Ő hamar el is ment, mert még sok dolga volt. Nem sokkal utána én is követtem.

Mikor már az autók a rajtrácson voltak én még gyorsan odasiettem hozzá és a sisakrostélyát felhúzva mondtam neki egy-két szót.

- Tudod, hogy bármi legyen én mindig itt leszek, ugye? Te vagy a legjobb!

Majd egy csókot nyomtam sisakjára és visszasiettem a garázsba. Sokan nem mehettek volna ki a rajtrácsra, de szerencsére én itt is dolgozom, így megvolt rá a lehetőségem. Elszánt tekintete járt végig a fejemben a garázs felé menet.

Természetesen rengetegen vették fel a kis beszélgetésünket Max-szal és a visszautamat is. Elég nagy rajongás alakult ki a párosunk körül, mert sokakat motivált, hogy ilyen jó csapat vagyunk a szerelem mellett. Néha kicsit sok volt a sok rajongás, de összességében jól esett a szeretetük.

Amikor elkezdődött a futam szinte infarktust kaptam. Veszített két pozíciót, de tudtam, hogy ez az ember csodákra képes.

A futam során úgy előzött meg mindenkit, mintha egyszerű lenne. Végül már csak Hamilton volt előtte és még volt 10 kör. Az izgalmat már nem lehetett tovább fokozni.

Végül, amikor már csak 5 kör volt hátra, megindította a támadást és egy elég nehéz manőver végén átvette a vezetést. Úgy ugráltam, hogy alig láttam a közvetítést.

A további körökben Lewis próbált visszaelőzni, de Max magabiztosan védekezett és megcsinálta. Ő lett a bajnok. Annyira büszke vagyok. Teljesült az álma.

A könnyeim patakokban folytak mikor hallgattam, ahogy önfeledten kiabál és megköszöni még az utolsó fűszálnak is a támogatást. Felvettem én is a fülest a mikrofonnal és gratuláltam neki.

- Megcsináltad, Kicsim! Annyira tudtam! Nagyon szeretlek! - kiáltottam teljes extázisban a mikrofonba.
- Megcsináltuk, Baby! Együtt! Köszönöm, hogy vagy! - mondta.

Ahogy kiszállt az autóból a csapat nyakába ugrott. Meghagytam nekik ezt a pillanatot. Majd végül láttam, hogy engem keres, így odarohantam. Felejthetetlen az az ölelésünk. Minden érzésünk központosult benne.

A pódiumon egy beszédet kellett mondania, amivel nagyon meglepett. Először köszönetet mondott mindenkinek, majd szavai igazán megérintettek.

- Tényleg mégegyszer köszönöm mindenkinek. A sok rajongó nélkül sem lennék itt. A sötét napokon is mellettem voltatok, amikor nagyon nehéz lehetett támogatni. Sosem tudom ezt nektek meghálálni. És sokszor kaptam meg azt a kérdést, hogy mit mondanék azoknak a kisgyerekeknek, akik most a tv előtt ülnek a Red Bull-os vagy igazából akármelyik Forma 1-es csapat pólójában és erről az érzésről álmodoznak. Azt mondom, hogy harcoljatok. Sosem szabad feladni. Mert ha nem ma, akkor talán holnap, ha nem holnap, akkor holnapután, de valamikor biztos be fog számotokra bizonyosodni, hogy mi az utatok. Menjetek előre és bontsátok le a falakat, amiket a világ vagy akár ti állítottatok fel magatok előtt! De valamit sose felejtsetek el. Ne hanyagoljátok el a szeretetet. Ha mellettem nem lett volna ott idén valaki, akkor nem jutok el ide. Ne forduljatok el azoktól, akik segíteni akarnak! Mert bár lehetsz bajnok, de ha nem tudod senkivel megosztani az örömöd, akkor egyből értékét veszti a győzelem. Köszönöm Joy, hogy örömöt hoztál az életembe. - nézett rám, majd folytatta. - És szeretnék még egy valakinek köszönetet mondani. Egy nagyon nagy csavar az élettől, hogy most én állok itt helyette. Lehet, hogy nem mindenki tudja vagy ismeri, de van egy srác, aki már nem lehet itt velünk. Harry Rossi. Ha nem hunyt volna el, akkor most ő állna itt ezen a pódiumon. Vele egy jövendőbeli legendát vesztett el ez a sport. Az utóbbi időben nagyon sokat motivált engem az ő személye. Szeretném neki innen is megköszönni és megosztani vele ezt a trófeát.

A tömeg tapsviharban tört ki és Max és Harry nevét kezdték skandálni. Én ránéztem Max-ra és próbáltam neki a tekintetemmel átadni, hogy mennyit is jelent nekem ez a gesztus.

Annyira büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csodás ember van mellettem.

Sziasztok!
A mai időmérő után úgy döntöttem, hogy a nagy örömben még most kiteszem az új részt! Remélem tetszik nektek!

Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️Où les histoires vivent. Découvrez maintenant