Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

12.

Egy ideig csak néztem a képernyőt. Nem tudtam, hogy akarok-e vele beszélni. Vagy talán nem is ez a helyes megfogalmazás. A szívem akart vele beszélni, de az agyam nem.

Mit akarhat? Lehet rájött, hogy nem is találkozok ma senkivel? Lehet ki akar rúgni? Aztán eszembe jutott, hogy teljesen felesleges ez a kombinálás. Csak felveszem és kész.

- Mit akarsz ilyenkor? - szóltam bele nem túl kedvesen.

- Joy. - hangzott el egy válasz-szerűség aztán csend lett. Egyből elfogott az aggodalom.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Joy, berúgtam és szerintem valamit belekevertek az italomba. Kérlek, gyere értem! Nem tudom hol vagyok.

Na ez csodás, mondhatom. Tudtam, hogy végül elmegyek érte akárhol van, de előtte próbáltam keménynek tűnni.

- Miért pont nekem kéne érted mennem? - kérdeztem.

- Mert rohadtul nincs senki másom rajtad kívül, Joy. Senki nem törődik velem, csak te. - mondta soha nem hallott fájdalommal a hangjában.

Szíven ütöttek szavai. Én is valami hasonlót érzek. Még ha nem is úgy törődünk egymással, mint az átlag emberek, akkor is érzem, hogy ő valamilyen formában ott van, ha kell. Még ha csak a hülye beszólásaival fáraszt, akkor is.

Jaj, Max miért csináljuk ezt egymással? Annyira nem kéne elkezdenünk kötődni, de nem tudom figyelmen kívül hagyni. Nagyon rossz ösvényre léptünk és egyszerűen a szívem nem engedi, hogy letérjek róla. Pedig nem ezt ígértem meg magamnak és Neki az elején. Talán csalódik bennem.

Miután nagynehezen eldadogta, hogy hol keressem, útra is keltem. A legpozitívabb playlistemet indítottam, amíg kerestem, hogy ne is tudjak gondolkodni azon, hogy mit csinálok megint.

Hosszas keresgélés után egy sikátorban találtam meg. Egy épületnek támaszkodva ült, szemei engem kerestek. Ahogy megláttam ott, védtelenül, a szívem összeszorult. Miért teszi ezt magával egy ilyen sikeres ember? Talán nem bírja el a ránehezedő súlyt.

Amint megpillantott a megkönnyebbülés látszott arcán, egy kis megbánással vegyülve.

- Annyira hálás vagyok. Nem kértelek volna, mert tudom, hogy ma nem értél rá, csak valamit az italomba tettek és rohadtul szédülök. Nem is ittam olyan sokat, esküszöm! - magyarázkodott és valóban elég tisztának tűnt, csak az a fránya szédülés eléggé erős volt.

Egy métert nem bírt kapaszkodás nélkül megtenni, így belém kellett karolnia. És ez akármilyen hülyén hangzik, kikészített. Maximálisan próbáltam eddig elkerülni az érintkezést, mert nem bírtam kezelni azt, amit az kiváltott. Nem tudtam kezelni a szeretetet, amit a fizikai érintkezés által adni tundék.

Én kiskoromban nem tanultam meg szeretni. Nem voltak szüleim és családom, akiket szerethettem volna. A barátaimnak mindig hazudtam, így sosem kerültünk túl közel egymáshoz. Majd ez megváltozott, amikor belépett az életembe a szerelem. Vele érkezett néhány igaz barát is, de velük sem voltam mindig teljesen őszinte. Ezzel szemben Vele mindent meg tudtam osztani, bár a szeretet kifejezése akkor is nehezen ment. Ő volt a legelső ember, akit szerettem.

És most, hogy Max iránt elkezdődött bennem valami, ez nagyon ismeretlen nekem. Már egy ember megtanított szeretni és talán most itt lenne a lehetőség, hogy kamatoztassam a tudásom, de túl bizonytalan vagyok.

Nagy nehezen elsétáltunk a kocsihoz. Segítettem neki beülni, majd én is bepattantam mellé. A feszültség elég erős volt. A vitánk még mindig nem évült el, de mi megint itt ültünk egymás mellett.