Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

20.

Napok teltek el a búcsú és a Max-szal való utolsó találkozásunk óta. Nem keresett engem és én sem igazán őt. Hagyni akartam időt, hogy leülepedjen kicsit ez a húzós időszak.

Visszatértem Monaco-ba és a legtöbb időt Mick-el töltöttem. Elmondtam neki az igazat. Mindenről. Elmondtam, hogy Harry, aki a baráti társaságunk része és az ő egyik ellenfele volt, titokban a párom volt. Mick szerint néha észrevehető volt rajtunk valami furaság, de összességében jól titkoltunk. Nagyon nagy könnyebbség volt erről beszélni. Felemlegettünk néhány boldog közös pillanatot is. Ez is sokat segített a végső megnyugvásban.

Úgy látszik tényleg igaz, amit sokan mondanak. Ha kibeszéled magadból a problémáidat, sokkal könnyebbé válik a lelked.

Holnap Lando-hoz leszek hivatalos egy kis buliba, mert ahogy a legtöbb pilóta, ő is vett egy házat Monaco-ban. A házavató bulira sok pilótát és barátot hívott meg. Láttam a WhatsApp csoportban, hogy Max is ott lesz.

Nagyon örülök, hogy újra jóban van a pilótatársaival. Féltem, hogy a botrány után sokakkal megromlik a kapcsolata, de szerencsére ez nem így lett.

Reggel, ahogy felébredtem készülődni is kezdtem a buliba. Tudom, hogy nagyon gyerekes vagyok, de tetszeni akartam neki. Nagyon-nagyon régen akartam szépen kinézni valaki miatt és ez boldogsággal tölt el.

Elkészítettem egy natúr sminket, majd hullámokat varázsoltam a hajamba. Egy nagyon kényelmes, de mégis csinos fekete overállt választottam a magasított szárú Converse-m mellé. Imádtam a tükörbe nézni. Végre újra szeretem magam. Nagyon hiányzott ez már.

Este Aria-val érkeztünk meg Lando-hoz. Köszöntünk neki, majd leültünk egy kicsit beszélgetni.

- Képzeld! Készen állok! - mondtam lelkesedve.
- Hogy mi? Mire? Visszajössz dolgozni?
- Nem arra. - nevettem. - Vagyis de, lehet visszatérek, de most nem erről van szó. Max-ról van szó. - vörösödött el az arcom.
- Végree! - kiáltott fel és ugrálni kezdett. - Tudtam, tudtam, tudtam. Büszke vagyok rád csajszi, hogy túlléptél a múlton. Kedvenc párosom lesztek!
- Csak tudod, most össze vagyunk kicsit veszve. Amikor bevallotta, hogy szeret, akkor otthagytam és azóta nem beszéltünk.
- Jézusom, te teljesen bolond vagy! Ilyenkor otthagyni... - csapott egyet a combomra jelezve, hogy milyen hülye vagyok. - Beszélned kell vele!

Társalgásunk közepette megpillantottam. Épp ő is engem nézett, de elkapta a fejét. Annyira másnak tűnt akkor. Végre felhőtlen volt és nagyon jól nézett ki. Laza, fehér ingjében levett a lábamról.

Amikor megláttam átsuhant a fejemen, hogy talán nem kellene a mostani boldogságába beleavatkoznom. Talán ez volt nekünk megírva. Segítettünk egymáson. Ő is rendben van és én is egyre inkább. Lehet, hogy ennyi szerepünknek kellene lennie a másik életében. Megmentettük egymást. És lehet, hogy itt kell elengednünk egymás kezét?

De én nem akarom elengedni. Egy kezet már elengedtem, most nem hagyhatom. De mi van ha jobb lenne úgy? Ah, miért zavarom össze magam?

Aria elment Sergio-val beszélgetni, így én átültem Carlos-szal és a barátnőjével iszogatni. Nagyon aranyosak voltak. Eddig a barátnőjével keveset találkoztunk, de azonnal megtaláltuk a közös hangot. Természetesen feljött, hogy mi van köztem és Max között. Nem válaszoltam egyenesen, ezért semmit nem tudtak meg. Mondjuk mit is kéne megtudniuk? Mi ketten sem tudjuk, hogy mi van. Eléggé bestresszeltem ezen a témán, így csak úgy csúsztak le az italok. Be kell valljam, kicsit túlzásba vittem. Nagyon jó volt a hangulat, mellette pedig jött egy- két kínos kérdés, úgyhogy nem figyeltem a mértékre. Nagyon berúgtam.

Kedvesen elköszöntem Carlos-éktól, majd nem túl magabiztosan a mosdó felé vettem az irányt. Itt kijött belőlem minden. Elfelejtettem, hogy nem igazán bírom a piát. Vagy legalábbis nem szokta meg a szervezetem.

Épp szenvedtem a wc felett, amikor valaki benyitott. Max alakja magasodott felettem.

- Remélem kárörvendeni jöttél. - mondtam. A nyelvem kissé összeakadt a mondat közben.

Alig mondtam ki, már jött is a következő adag. Max ekkor megfogta a hajam és simogatni kezdte a hátamat. Ez a lehető legnagyobb támogatás ilyen esetben.

- Gyere szépen! Hazaviszlek. Végre nem én vagyok, akit haza kell vinni. - mondta.

Nem ellenkeztem. Segített felállni, majd eljuttatott a kocsijához. Erősen kellett belé kapaszkodnom, mert eléggé zavarosan láttam. Egy-egy erősebb érintés után felszisszent. Még mindig nem múltak el a baleset következményei.

- Bocsánat, nem akarom hogy fájjon neked! Hazamegyek busszal, ne fáradj! - mondtam.
- Te hülye vagy! Nem egyszer és nem kétszer tetted ezt meg velem te is. Ez a minimum. Ha te nem lennél, akkor még mindig ugyanezt csinálnám. Sosem sikerült volna megváltoznom, ha te nem segítesz. Úgyhogy ha kell akkor még százszor hazahozlak részegen. Mondjuk javaslom, hogy annyira ne told túl, mert én nem tudok olyan jó motiváló beszédeket tolni, mint te annak idején.

Erre nevetni kezdtem, majd a kocsiba ültünk. Fura, hogy ő vezet. Még sosem utaztunk így. Végre visszakapta a jogsiját.

Ahogy hazaértünk bekísért a hálóba és lefektetett az ágyba, majd kifelé indult.

- Remélem nem zavar, hogy bejöttem a házadba. - mondta.

Nem értettem miért zavarna.

- És még azt akartam mondani, hogy kérlek gyere vissza a Red Bull-ba. Legyél újra a menedzserem! Esküszöm, hogy tudom kezelni a szitut. Nem akarlak majd elcsábítani meg semmi, csak egyszerűen jó veled dolgozni. Megértem, hogy te nem érzed azt, amit én. Dolgozom majd azon, hogy túl legyek rajta én is.

Mi az, hogy nem érzem? Mondjuk jogosan érezheti ezt az alapján, hogy otthagytam a szoba közepén egy életveszélyes baleset után. Elmondanám neki, de túl részeg vagyok.

- Visszamegyek dolgozni. - ennyit tudtam csak kibökni.

Ekkor Max bólintott és kiindult. Megijedtem, hogy itthagy. Nem akartam, hogy elmenjen.

- Maximilan! - szóltam utána, mire megforult. - Nagyon szépen kérlek, maradj itt velem!
- Nem Joy. Ne játssz velem légyszíves. Köszönöm tényleg, amit értem tettél. De tudod, hogy nekem ez most még nem megy. Nem bírnám ki, ha te is csak játszadoznál.
- De nem. Nem úgy értem. Nem tudok most erről beszélni. Félek kimondani, értsd meg. Én nem akarok veled játszani, oké? - fakadtam sírva.

A ma felmerülő gondolataim ismét bizonytalanná tettek. Tényleg túl lehetne rajtam Max. Annyira sokat változott az utóbbi időben. Félek neki kimondani a dolgokat. De azt érzem, hogy ha most elmegy, akkor nem fogom máskor sem elmondani. Hisz akkor sem lesz egyszerűbb ez a beszélgetés.

- Mitől félsz? Kérlek, mondd ki! Bízz már bennem, baszki!

Nem válaszoltam, csak kibotorkáltam az ágyból és életemben először saját akaratomból hozzáértem Max-hoz. Megöleltem keserves sírás közepette. Fejemet a mellkasába temettem. Azt éreztem, hogy ez a legbiztonságosabb hely a világon jelenleg. Ő is meleg ölelésébe vont.

Szépen lassan lerogytam a földre, de ő nem eresztett. Követett, pedig tudom, hogy fájt neki ez a mozdulat. Ott ültünk a földön miközben belőlem kijött az összes stressz. Azt hittem a temetőben ez már megtörtént, de kellett Max közelsége ehhez a bizonyos felszabadult érzéshez.

Ezek az érintések mindennél többet jelentettek. Sokkal többet, mint bármilyen szó.

Megérintettem mindkét tenyeremmel az arcát és mélyen szemeibe néztem.

- Kérlek, maradj itt és holnap józanon elmondok mindent. Szedd ki belőlem, még ha nem is akarom majd elmondani.

Bólintott, majd segített lefeküdnöm, és álomba is merültem.

Holnap kiteregetem elé a lapjaim. Nem fogok tovább játszadozni.

Új életem első napja holnap indul.