Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

5.

A repülőút jól telt. Többen utaztunk együtt. Én Aria-val ültem, aki Sergio menedzsere volt. Tudtam, hogy jó arc lesz és ez be is igazolódott. Igazi vérprofi, határozott nő volt. 7 évvel idősebb volt nálam, de mégsem éreztem akkorának a korunkból adódó szakadékot.

Gyorsan lőttem Sergio-ról és Max-ról egy képet a repülőn. Sokan azt hiszik, hogy vagy 20 ember dolgozik ezeknek a pilótáknak, ami a műszaki téren igaz is. De az emberekkel való kapcsolatot nekünk kellett intézni, úgyhogy én gondoskodtam Max instájáról. Ki is tettem az instastory-jába a képet, hadd lássák csak az emberek, hogy milyen barátságos és befogadó az új csapattársával. Egyébként ez így is volt. Láthatóan jól kijöttek egymással.

Sajnos elég sok gonosz válasz érkezett a képre, ami a fiú jelenlegi életstílusával volt kapcsolatos. Sokan nem tartották jogosnak, hogy a csapat megtartotta a viselkedése ellenére.

Láttam, ahogy olvassa ezeket az üzeneteket és az arcára próbálja erőltetni azt a tekintetet, ami azt sugallja, hogy nem érdekli az egész, de nem igazán ment neki. Nem akartam idejutni, főleg nem ilyen hamar, de kicsit sajnáltam. Én sem őt látnám legszívesebben abban az ülésben, de még lehetőséget sem kapott bizonyítani idén. Mindenkinek tudnia kellene, hogy ő az egyetlen, aki megfoghatja idén Lewist, még akkor is ha a magánéletében nem volt mindig egy angyal.

Ahogy odaértünk Bahreinbe, megcsapott a hangulat. A hotel után egyből a helyszínre érkeztünk. Amíg Max a mérnökökkel dolgozott, addig én megszereztem az interjú kérdéseit.

Sokszor elég személyesek voltak, így próbáltam a lehető legmegúszósabb válaszokat kitalálni, hogy ne kelljen semmit mondania, amit nem szeretne. Mikor végeztem, láttam, hogy még van legalább fél óra míg Max-szal nem tudom átbeszélni a dolgokat, így egy sétára indultam.

Amikor a távolból megláttam Mick alakját a gyomrom görcsbe rándult. De a lábaim egyszerűen az agyamtól függetlenül elkezdtek mozogni. Odarohantam hozzá és eszméletlenül szorosan megöleltem.

Éreztem, hogy teste megfeszül, és a két felkaromat megmarkolva eltol magától. Nagyon rosszul esett, de megértettem a reakcióját. Hisz egy éve nem válaszolok neki, most meg a nyakába ugrok. De amikor megláttam az arcán a teljes ledöbbenést, láttam, hogy mégis örül.

- Joy, te jó ég! Ebben a vakító fényben nem ismertelek fel. Istenem, de hiányoztál! - arcomat két tenyere közé fogta, majd szorosan megölelt.

Egyből a régi életemet juttatta eszembe a jelenléte. Pont azt, amitől menekültem. Mégis boldog voltam, hogy láthatom.

- Hol voltál? Tudod mennyit aggódtunk miattad? Nagyon nehéz időszakban tűntél el. Csak az nyugtatott meg, hogy láttam, hogy néha aktív vagy a social media-ban.

Igen, néha tettem ki egy-két story-t, hogy el ne kezdjenek kerestetni, amit úgy látszik jól tettem. Mick mindent elmesélt az utóbbi időből, a többi barátunkról is mesélt. A régi csapatból idén csak neki sikerült nagyot ugrania és a Forma 1-be kerülni.

Én azt mondtam neki, hogy egy távoli rokonom felkeresett és nála voltam, ahol pedig magamba akartam fordulni. Jobbnak tartottam ezt mondani, mint az igazat. Ha eddig titok volt, akkor már utólag se derüljön ki. Bár már nincs nagy jelentősége, hogy tudja-e bárki vagy nem. Mick azt mondta, hogy nem igazán ért meg amiért nem válaszoltam, de elfogadja. Megbeszéltük, hogy valamelyik este felhívjuk egymást és tovább folytatjuk a beszélgetést. Eddig észre sem vettem, hogy mennyire hiányoztak a barátok az utóbbi időben. De legalább Mick itt van újra.

Visszatértem a kis helységbe, ami Max-nak lett elkülönítve, ahol ő már a válaszait olvasta.

- Hol voltál? - kérdezte kimérten.