Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

Epilógus

1 évvel később

Éppen egy videót forgat Max a Red Bull-nak, én pedig már elég nehezen tűröm a várakozást. Nem tud két mondatot nevetés nélkül elmondani, Checo pedig csak viszi bele a rosszba.

Most itt várakozás közben eszembe jutott az alkalom, amikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé. Akkor a Sky Sports-nak forgattunk és ugyanígy nevetett.

Több, mint egy év eltelt azóta, de az érzelmeim cseppet sem halványultak el. Sőt. Olyan erősek, hogy néha nehezen tudjuk megállni, hogy ne teperjük le egymást a többi ember előtt.

Nehéz utat jártunk be ahhoz, hogy ma itt legyünk. A múltbéli sebeink sokszor túl erős korlátnak bizonyultak. A büszkeségünk pedig méginkább.

Nagyon erős és bátor személyiségeknek tartottak minket a körülöttünk lévők. De nem látták, hogy mennyire félünk szeretni. Hosszú idő kellett hozzá, hogy elég bátrak legyünk ehhez.

Még jelenleg is tanuljuk azt, hogy hogyan legyünk támogató és szerető társa a másiknak. De mindketten elkötelezettek vagyunk és mindent megteszünk a másikért.

Az elején voltak kétségeim, hogy talán túl jó ez most és aztán jön a fekete leves. Viszont mindenki tudni fogja élete során, hogy mikor találta meg az igazit. Ilyenkor egyszerűen az érzelmeid nem csalnak. Mindenki számára létezik az igaz szerelem, ebben biztos vagyok. És számomra ebben az életben Max az.

És teljesen feleslegesnek érzem a félelmet a boldogságtól mostmár. Amióta Harry sírjánál megígértem neki, hogy élvezni fogom az életet, azóta így teszek. Egyszerűen boldogok vagyunk. Utazgatunk, együtt dolgozunk a Forma 1-ben és tesszük azt, ami éppen boldoggá tesz. Nem vesszük feleslegesen komolyan az életet.

Sok nehézség kellett, hogy ilyen mentalitásban éljünk. De megharcoltunk ezért és ez büszkévé tesz.

Gondolataimból az rántott ki, hogy Max végre sikeresen elmondta a Red Bull ikonikus szlogenjét, így végre mehettünk tovább.

Megragadta a kezemet és a tengerpartra siettünk. Esős idő volt, úgyhogy tökéletes volt arra, hogy mi ott legyünk. Amióta ott, a tengerparton megtörtént az első és mindent eldöntő csókunk, mindig elmegyünk oda, ha esik az eső. Ilyenkor érzem magamat a legszabadabbnak.

Csak leültünk a nedves homokba és beszélgettünk. Éreztem, hogy jó helyen vagyok. Ahogy rám néz Max, abból tudom, hogy nem kell félnem vagy kételkednem. Ugyanolyan szemmel néz rám, mint ahogyan én őrá.

Lágy csókot nyomott ajkaimra, majd értesítés érkezett a telefonjára. Elküldték a reklámból az ő részét. Gyorsan megnéztük, hogy sikerült.

"Próbáljátok ki, mert a Red Bull szárnyakat ad!" - hangzott el a része a telefon hangszórójából.

Rám kapta tekintetét és hozzám
szólt.

- Figyu, Joy! Nem fogok most itt neked felhajtást csinálni, mert úgy sem lenne olyan menő, mint amilyet érdemelsz. Csak el akarom mondani, hogy messze a legjobb dolog vagy, ami történt velem az életben. Segítettél önmagam lenni és minden nap boldoggá teszel. Azt akarom, hogy mostmár az egész hátralévő életünkben idegesítsük egymást. És tudom, hogy mi vagyunk egymásnak a legjobb döntés, ezért azt szeretném kérdezni, hogy hozzám jössz?

Váratlanul ért a kérdés, de egy pillanatot sem hezitáltam.

- Te vagy a legjobb döntés! Igen, Maximilan, hozzád megyek!

A háttérben megállás nélkül újra és újra elkezdődő reklámszöveg sem rontotta el azt a csókot, ami ezután következett.

- Nekem te vagy az igazi, Joy Collins. Szárnyakat adsz! - suttogta fülembe Max.

Sziasztok!

Nagy szomorúságomra itt a vége Joy és Max történetének. Nagyon szerettem írni és szerintem így lett kerek egész az ő kis sztorijuk. Remélem ti is szerettétek olvasni és élveztétek!

Mivel nagyon megszerettem az írást, így szeretném folytatni. És hamarosan érkezem egy új történettel, amelynek Charles Leclerc lesz a főszereplője.

Köszönöm szépen a támogatásotokat, remélem néhányan a jövőben is velem tartotok!