Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️

13.

Mexikó előtt még volt egy hivatalos csapatmegbeszélés a főhadiszálláson. A kedvenc zenéimet hallgattam odaúton és végre azt éreztem, hogy egy nagyon kicsi teher eltűnt a vállamról. Mindez annak köszönhető, hogy Max jól áll a pontversenyben és elég nagy esélye van a bajnoki címre, így év végén lehet el is hagyhatom a csapatot. A Ferrari már privátban meg is keresett. Talán jövőre Carlos Sainz oldalán fogok dolgozni. Remélem belé nem leszek szerelmes. Haha, jó vicc.

Továbbá az is megnyugtat, hogy megbeszéltük Max-szal, hogy nem leszünk még csak barátok sem. Így azért könnyebb lesz kiszeretni belőle. Kell még bőven idő, hogy túl legyek rajta, de igyekszem.

Amikor már azt hittem, hogy kezdek sínen lenni, akkor jött újra a pofon.  Elővettem a kis kártyámat, ami segít belépni, de nem működött. Majd szóltam Jack-nek, a biztonsági őrnek, hogy segítsen bemenni.

- Ó, Önt nem értesítették? Tegnap azonnali hatállyal el lett innen bocsátva. Nem léphet be az épületbe.  - mondata teljesen hidegzuhanyként ért.

- Hogy mi? Ez tévedés! Miért? Azonnal szeretnék beszélni Christian-nal! - mondtam már-már kikelve magamból.

Jack többször is biztosított arról, hogy valóban kirúgtak, és hogy nem beszélhetek a főnökkel, de én nem tágítottam. Nem küldhetnek el csak úgy, szó nélkül! Majd hosszas hiszti és be kell valljam, kis fenyegetőzés után a biztonsági őr beadta a derekát és felkísért Horner-hez, aki már a meetingre készülődött. Ez engem cseppet sem érdekelt, szabályosan betörtem az irodájába.

- Ezt milyen jogon csinálta? Még csak nem is közölte volna személyesen, ha nem török ide be! - kérdeztem feldúltan.

- Megmondtam a biztonságiaknak, hogy nem jöhet ide többet. Ki van rúgva, Joy. És örülhet neki, hogy feljelentés nélkül megússza! - mondta, mire az állam már szinte a padlót súrolta.

- Mi az Istenről beszél? Na jó, pontosan tudom, hogy jogom van megtudni, hogy miért rúgnak ki! Mondja el azonnal!

- Ne követelőzzön, rendben? Nem elég ok, hogy életveszélybe sodorta Max-ot? Eddig azt hittem támogatja őt, éreztem az összhangot, most meg tönkre akarja tenni a versenyeit, ez nonszensz! - mondta.

Meg kellett kapaszkodjak a szék támláján, mert hirtelen kiment belőlem minden erő. Hogy én bántani akarnám azt az embert? Talán jelenleg ő az utolsó, akit bántani akarnék a világon.

- Jézusom, micsoda? - kérdeztem önkívületi állapotban.
- Max többször is látta, hogy elállította az autója beállításait, ez eszméletlenül veszélyes!Kérem menjen el, Joy! Nem jelentjük fel, mert Max megkért, hogy ne tegyük, de látni sem akarjuk a továbbiakban.

- Ezeket a vádakat Max mondta? - kérdeztem.

- Igen. Most menjen! És hagyja itt az autót.

Egy világ tört bennem össze. Egyszerűen ekkorát még soha nem csalódtam. Megszerettem egy embert, aki az első adandó alkalommal tönkretette a karrierem. Ezek után senki nem fog akarni alkalmazni. Úgy látszik senkiben nem lehet megbízni. Elmentem Mick hotelszobájába és annak közepén összerogyva sírtam.

Az autósport az életem kiskoromtól kezdve.   Az árvaházból mindig kiszöktem, és az útpadkán ülve néztem a szemben lévő kocsma tv-jén a futamokat. Minden hétvégén mentem, mert nem tudtam mikor is lesz. Ez volt az egyetlen mentsváram annak idején. És egész életemben azért dolgoztam, hogy ott lehessek. Erre most ez az önző, szemét ember elveszi tőlem. Miért?

Mick vigasztalása sem segített. Beszélni akart Verstappennel, de egyszerűen nem akartam hallani a magyarázkodását. Legyen csak annyi elég, hogy elbaszta az életem. Már kezdtem kijönni a gödörből, de ő most úgy visszalökött, hogy azt érzem, nincs erőm újrakezdeni a mászást.

Visszautaztam Monaco-ba és napokig csak őrlődtem. Miért érdemeltem ezt ki? Max hamarosan világbajnok lett volna és teljesítettem volna a küldetésem. Új életet kezdhettem volna. Erre megint itt van a semmi.

Majd egy hívást kaptam Angliából, hogy vigyem el a cuccaimat az irodámból. Először értük sem akartam menni, majd eszembe jutott, hogy ott van egy számomra nagyon fontos kép, amiért még tűzbe is mennék. A halála előtti utolsó képünk. A telefonomból kitörlődött, így csak ott van meg. A fiókom legalján pihen.

Ahogy odaértem senkinek nem köszönve, még csak rájuk sem nézve kezdtem el pakolni. Erre odajött Aria.

- Mi történt kislány? Tudom, hogy hazugság az egész. Miért akar bántani téged Max?

- Nem tudom. Fogalmam sincs. - mondtam, könnyeimet visszatartva.

- Hidd el, minden jobb lesz! Ki fog derülni, hogy hazudott.

- Remélem. Lehet megpróbálom kideríteni, hogy miért tette ezt.

Elköszöntünk, majd kiindultam az épületből. Megviselt arcomon mindenki láthatta, hogy nagyon nehezen viselem ezt a szituációt. Az utóbbi napokban csak úgy szaladnak le rólam a kilók a stressztől. Teljesen kikészültem.

És ezen az sem segített, hogy megláttam Max-ot. Éppen az épületből sétált ki. Életem legspontánabb reakciója volt, ahogy a lépcsőn letettem a dobozon és szaladni kezdtem utána. Majd beléptem elé. Én nem akartam ezt, de a testemnek nem bírtam parancsolni. Azt éreztem eddig, hogy nem érdekel, de most tudnom kellett miért teszi ezt. Odaléptem és meglöktem.

- Miért csináltad ezt te hazug? - ordítottam.

Az arca rémisztően üres volt. A szemembe sem mert nézni. Egyszer csak kikerült és folytatta az útját.

- Azt mondtad többet nem bántasz és most megint ezt csinálod! - löktem meg újra miközben sétált tovább.

- Tönkretettél, érted te ezt? Senkinek nem fog kelleni egy ember, aki egy pilótát akart bántani. Miért sároztál be?

Ütöttem a mellkasát, de ő kitartóan szegezte üveges tekintetét a földre és ment előre. Csak ment és ment. Tudomást sem akart az egészről venni. Ez iszonyatosan fájt.

- Mi a faszomért nem mondasz semmit? Én soha nem bántottalak! Annyira akartam, hogy jó legyen neked. Te meg csak úgy itt hagysz és hazudsz rólam! Azt mondtad sosem tudnál hazudni! - mondtam sírva, már alig kaptam levegőt.

Kikelve magamból lökdöstem és követelőztem, de semmi. Max Verstappen akkor és ott, összetörte a szívem. Megint elvesztettem azt, akit szerettem. Ahogy szállt be az autóba folytattam és mondtam ami a csövön kifért.

- Végre egy év után kezdtem boldog lenni. Végre nem utáltam magam és élni is akartam. De te újra mindent elbasztál. Nem bírom! - mondtam és úgy szédültem már az idegtől, hogy alig láttam az arcát.

- Nem akarsz élni? - szólalt meg alig hallhatóan a kocsijában ülve.

Nem akartam erre válaszolni. És az, hogy ekkor csak ekkor szólalt meg már nem segített és izomból bevágtam az autója ajtaját, ami óriásit csapódott. Majd elszaladtam a cuccaimért és indultam is a hotelbe, amit lefoglaltam erre a kis útra.

A távolból visszanézve, amikor már Max nem láthatott, visszafordultam. Azt láttam, hogy az autó még mindig ugyanott áll és ő a kormányra dőlve fekszik, majd egy óriásit csap a műszerfalra. Ez már nem hat meg. Nem értem, hogy miért reagál így, ha úgyis ezt akarta. De már nem foglalkozom vele. Nem foglalkozhatok vele.  Így még senki sem alázott meg. Most teljesen elveszítettem magam.

A hotelszobám közepén ülve zokogtam egész éjjel és már vártam a holnapi cikkeket, ahol elkezdik pletykálni, hogy meg akartam ölni Max-ot. Mick hívásaira sem tudtam válaszolni. Csak annyit írtam neki, hogy ne aggódjon, de most nem vagyok képes beszélni senkivel. Jelenleg a saját gondolataim is fájnak.

És azért utálom magamat a legeslegjobban, mert még mindig szeretem ezt az embert.