Prológus

4.8K 95 0
                                    

364 nappal ezelőtt

Boldog vagyok. Igen, ezt határozottan kijelenthetem. Egy évvel ezelőtt a legfiatalabb mérnökként érkeztem a Prema Powerteam-hez, és azt hittem, hogy itt meg is találom a számításom. Sokan furcsán néztek rám, hogy mit keres itt egy ilyen fiatal kislány, de nem tehettem róla, hogy nekem kicsit gördülékenyebben ment a tanulás, mint nekik. Az egyetemet másfél évvel hamarabb végeztem el, mint a többiek. Nem mondanám magamat túl okosnak, vagy zseninek, csak egyszerűen jól ment nekem ez a mérnök téma.

Fél évvel később megkértek, hogy menedzserként folytassam ott a munkám, mert jó mérnökből van sok a csapatban, de olyan pörgős, vezetésre alkalmas személyiségéből mint én, nincsen. Nem tudom, hogy ez volt-e a kérésük valódi oka vagy az, hogy nem voltam eléggé jó mérnöknek. A zöldfülűségem sosem okozott bajt, de mégsem volt könnyű 22-23 évesen ilyen tapasztalt, idős férfiakkal műszaki témákról vitatkozni.

De ez az állás egy igazi csoda. Imádok menedzser lenni. Rengeteg dologra figyelni egyszerre, intézkedni, rendezni a csapatot és a pilótákat. Ez a tökéletes munka számomra.

Nagyon boldog vagyok, úgy gondolom, mind a magánéletem, mind a karrierem szárnyal. Szerintem 1-2 éven belül akár munkát kaphatok egy F1-es csapatnál is. Azt érzem, hogy most semmi sem állíthat meg.

365 nappal ezelőtt

Ma elmegyünk este iszogatni néhányan, mert megünnepeljük, hogy fél éve dolgozom a Prema menedzsereként, és ami ennél is fontosabb, hogy elég kecsegtető pilótaigazolásokról szólnak a hírek. Lehet, hogy általam igazán kedvelt emberek fognak jövőre a királykategóriában, azaz a Forma 1-ben vezetni. Nagyon boldog vagyok miattuk, remélem teljesül az álmuk, hiszen emiatt dolgoztak és edzettek egész életükben. Lesz aki nagyon fog hiányozni, de tudom, hogy ez nem jelenti semmi emberi kapcsolatnak a végét.

Már reggel elég erős fejfájással ébredtem, így a készülődés is nehezen ment. Hosszú barna hajamat csak néhány hullámmal dobtam fel, és persze egy minimális smink sem maradhatott el. Nem együtt mentünk a többiek társaságába, mert akkor gyanús lett volna, hogy miért együtt érkezünk. Szeretjük a titkokat, na.

Az este folyamán jól éreztem magamat a barátaimmal. Nagyon jókat nevettünk, de a fejfájásom továbbra sem akart csillapodni, így elindultam haza. A többiek próbáltak visszatartani, aztán meg haza akartak kísérni, de én nem engedtem. Eszem ágában sem volt elrontani a jó hangulatot, hisz ez csak egy fejfájás.

Ő is haza akart kísérni, mert azt mondta, hogy valami rossz előérzete van, és nem akar így egyedül hazaengedni este a sötétben. Én nem hittem az ilyenekben, úgyhogy mondtam neki, hogy szépen maradjon csak és érezze jól magát. Amúgy is gyanús lenne, ha együtt mennénk haza.

De bárcsak jött volna velem. Bárcsak hallgattam volna rá és a megérzésére. Bárcsak ne indult volna fél órával később utánam. Amikor felhívtak a többiek, hogy mi történt, azonnal kinyomtam a telefont és a földrerogyva ordítottam. Azt éreztem, hogy kiszakadt a lelkem egy darabja. Vagy talán az egész. Én nem veszíthetem el. Hogy történhetett ez?


Sziasztok!

Remélem felkeltette az érdeklődéseteket ez a rövid kis előszó. A csodálaos borítót szukanyandiii készítette, akinek innen is hálás köszönetem. Keressétek fel az ő történeteit is.

Szárnyakat adsz - Max Verstappen ✔️Donde viven las historias. Descúbrelo ahora