A Kvidditch Királynő

26. Fejezet✓

×Rebeca szemszöge×

Teltek múltak a napok. Az első héten nem történik semmi említésre méltó.

Ma már a második héten hétfő van. Ma van az első jóslástan óra, ami elég érdekesen alakul.

Reggel szokásosan elsőnek kelek így amilyen halkan csak tudok átöltözök majd felkeltem a lányokat.

-Pansy Daphne! Ha nem keltek fel lekésitek a reggelit-mondom mire mind a ketten felpattannak és már sietnek is öltözni.

Lent a klubszobában csak néhányan ülnek és gyanítom a barátaikat várják. A fiúk is ott vannak, de nem foglalkozom velük csak célirányosan a kijárat felé veszem az irányt.

Igen. Malfoy még mindig nem kért bocsánatot és a többi fiú hű talpnyalóként követik őt és ugyanúgy bunkók velem. Én pedig nem fogok próbálkozni náluk, hanem inkább, bosszantom őket, hogy egyre többet vagyok Hermione-val és a fiúkkal.

Reggelinél egyedül ülök, mint az eddigi napokban mindig majd indulok is a jóslástan toronyba.

-Szia Rebeca!-köszön Ron. Már egyáltalán nem ellenszenves és ennek nagyon örülök.

-Sziasztok! Hermione hol van! Ő is felvette ezt a tantárgyat nem?-kérdezem.

-De. De biztos csak késik!-legyint Harry.

-Te arról a Hermione-ról beszélsz, akiről én?-vonom fel a szemöldökömet.

-Jó ez tényleg képtelenség-neveti el magát.

Nem sokkal később kinyílik a csapóajtó mi pedig felmászunk a létrán a terembe.

-Nos, gyermekeim!-kezdi a tanár, aki elég érdekesen fest. Nagy loboncos haján alig lát át még úgy, sem hogy egy elég vastag szemüveg van a szemén-Ezen az órán megismerhetitek a jóslástan nemes tudományát-folytatja-Ezen az órán felfedezhetitek, ha megvan bennetek a látás-kel fel a fotelből, amiben eddig ült és azonnal neki megy a vele szemben álló asztalnak-Nos tehát én azaz Sybill Trelawney megmutatom, nektek hogyan kell kifürkészni a jövendő titkait. Ebben a félévben teafű olvasással foglalkozunk. Mindenki cseréljen hát most csészét a vele szemben ülővel! Mit láttok? Az igazság olyan akár egy régi könyv lapjain a betűk! Várja, hogy kiolvassák! De előbb tárjátok, ki elméteket előbb nézzetek túlra!-hadonászik a kezével.

-Normális ez a nő?-kérdezi mellettem Hermione.

-Te meg hogy kerülsz ide?-kérdezi Ron.

-Én eddig is itt voltam!-válaszolja.

-Fiacskám! Mond, jól van a nagymamád?-szólal meg ismét a professzor Neville-re mire a fiú megdermed.

-Ő...Úgy tudom igen!-mondja akadozva a griffendéles fiú.

-Ne légy olyan biztos benne!-veregeti meg a vállát-A csészét! Ó, hm...Kár-mondja majd vissza teszi és tovább andalog-Tárd ki az elméd!-indul meg felénk-Hm...Óhohó!-néz Ronra mire a fiú összerezzen-Halál színezi az aurád! A túllétben vagy? Ugye igen?-kérdezi.

-Ott?-válaszolja Ron zavarodottan.

-Nézz hát bele! Mond, mit látsz!-utasítja.

-Oh...Hát ő...Van Harrynek egy...Görbe keresztje. Az valami szenvedést jelent! És öhm...Ezt én napnak nézem. Az meg az öröm jele! Szóval szenvedni fogsz, de közben valahogy örülsz majd neki-néz a szemüveges fiúra.

-Kérem szépen!-mondja a professzor-Á!-csapja le azonnal a bögrét-Szerencsétlen! Kedvesem ez a jel a Zordó!-mondja mire én csak megforgatom a szemem.