A Kvidditch Királynő

32. Fejezet✓

Tehát. A laptopomat nem tudták megcsinálni ezért telefonon írtam. Szóval ha valahol találtok helyesírási hibát akkor azért nagyon bocsánat!

Viszont most jó olvasást!<3

×Rebeca szemszöge×

A nyaram egyszerűen remek volt! Szinte minden nap kint voltam. Vagy Oliverrel kvidditch-eztem vagy csak szimplán kiültem az udvarra olvasni vagy Blacky-vel játszani.

Ha pedig nem kint voltam akkor anyának segítettem a házimunkával. Emellett rengeteget leveleztem Harry-vel, Ronnal és Hermione-val. Elmondásuk szerint nekik is remekül telik a nyár és hála Merlinnek mind a négyen elmegyünk a kvidditch-kupára! Remélem majd találkozunk valahol.

Na de ennyit az eddig megtörténtekről! Holnap ugyanis indulunk a döntőre és nem biztos hogy fáradtan szeretnék megmászni egy elég meredek dombot ami inkább egy hegy de mindegy.

-Rebi!-szólongat Oliver az általam legutáltabb becenevemen-Ébredj mert nem fogsz elkészülni!

-Hogyan szólítottál?-kérdezem kissé kómásan.

-Úgy hogy biztosan fel keljél!-mondja és én biztosan tudom hogy mosolyog majd mielőtt eltalálná a felé repülő párnám inkább kislisszol a szobámból.

Miután kikelek az ágyból felveszem a tegnap kikészített remélhetőleg eléggé muglis ruhámat majd elindulok a konyhába ahol már anya megterítette az asztalt.

-Jó reggelt!-köszönök majd adok az arcára egy puszit és levágódok a helyemre drága bátyám mellé.

Reggeli után anyáék még bepakolják az utolsó dolgokat amik még kellhetnek majd már el is indulunk fel a dombra ami majdnem egy órába is telik míg megérkezünk.

-Mindenki keressen valamilyen tárgyat ami biztos hogy nem oda való!-utasít apa mire bólintunk és körbe nézünk.

-Itt van!-szól Oliver a kezében tartva egy rettenetesen kopott csizmát.

-Ügyes vagy!-mondom mire meghajol én pedig elnevetem magam.

-Még van pontosan öt percünk!-szólal meg anya mire apa bólint.

-Á ti már itt is vagytok! Sziasztok!-jelenik meg hirtelen anya egyik munkatársa.

-Igen. Az előbb érkeztünk!-válaszol anya-Szerintem lassan álljunk körbe. Már csak két perc-teszi hozzá mire mindenki végrehajtja a feladatot.

Én Oliver és Angelina közé kerültem majd miután apa kinyújtotta a kezét amiben a zsupszkulcs volt mindannyian megfogjuk és egy fél perc múlva már érzem is a köldökömnél lévő rántást és nem sokkal később már egy másik helyen találom magunkat.

-Öt óra harminc perc-hallok meg egy ismeretlen hangot.

-Jó reggelt Basil!-köszönti apa a számomra ismeretlen férfiak egyikét. Mind a ketten elég érdekesen voltak felöltözve. Az egyik kezébe egy óra míg a másiknál egy pergamen és egy penna volt.

-Jobbat! Jó egyeseknek akik nincsenek szolgálatban!-mondja a férfi mire apa bólint.

-Hát igen! Ezért kell időben kivenni a szabadságot-mondja anya is nevetve.

-A kemping amelyikben vagytok az nem más mint a...Wood, Wood-kereste a nevünket a pergamenen a másik férfi-Á meg is van! Legelső mező amire kiértek! Körülbelül negyed mérföldnyire van innen abban az irányban!-mutogat a kezével-A tulajdonost pedig Mr. Robertsnek hívják!-fejezi be a mi eligazitásunkat mire apa bólint és elindul a mutatott irányba.