A Kvidditch Királynő

59. Fejezet✓

Ismét eltelt egy pár nap.  Végre megmerem kockáztatni hogy kijelentem ez az első eddigi legnyugisabb évünk leszámítva Katie esetét. Bár fogadjunk hogy most elkiabáltam magam és valami tuti hogy fog történni. Viszont most eljött az a csodálatos nap amin megrendezésre kerül a Lumpsluck által emlegetett remek vacsora est. Remélem tökéletesen érezhető a hangulatunkon hogy nem sok kedvünk van hozzá viszont megbeszéltük hogy elmegyünk megnézni milyen lesz, és ha nagyon borzalmas a következőkről kihúzzuk magunkat a tanulásra hagyatkozva. Valami jó is van abban hogy a hatodik évünk elég nehéz. 

-Szerinted mégis mit kéne felvennünk?-kérdezi Hermione fél órával az előtt hogy el kéne indulnunk Lumpsluck-hoz.

-Én nem terveztem túlságosan kiöltözni. Az egyenruha szoknyáján és griffendéles pulóveren gondolkodtam-válaszolom mire ő bólint majd vissza temetkezik a gondolataiba miközben a nyitott szekrénye előtt áll.

Mivel szinte tényleg semmit sem vittem túlzásba így háromnegyed hatkor elkezdtem készülődni majd miután végeztem hatkor el is indultunk mind a hárman Lumpsluck szobájába. Amint oda értünk én azonnal bekopogtam ezzel is megpróbálva azt elérni hogy minél hamarabb szabadulhassunk. Pár pillanat múlva ki is nyílt az ajtó és megpillanthattuk a drága bájitaltan tanárunkat akinek azonnal felcsillantak a szemei mikor meglátott minket. Főleg akkor mikor Harry-re tévedt a tekintete.

-Áh...Ms. Wood, Ms. Granger és Mr. Potter. Kerüljetek beljebb-üdvözölt mind a hármunkat a professzor majd mégjobban kitárta az ajtót hogy bemehessünk.

A helyiségben egy nagy asztal volt körülötte székekkel és már néhány ültek is rajtuk. Minden szék előtt egy adag étel volt téve az asztal közepén pedig annyi fagylalt kehely volt ahány szék. Mit ne mondjak szinte már attól megfájdúltak a fogaim hogy csak ránéztem az egyik kehelyre amennyire meg volt szórva minden felé díszítéssel és hasonlókkal. Konkrétan egész idő alatt a professzor csak a szüleinkről és azok foglalkozásával kapcsolatban faggatott mindenkit. 

-Mond szoktál találkozni mostanában Tibérius bácsikáddal?-kérdezi most épp McLaggen-t mikor már a desszertet fogyasztotta mindenki.

-Igen tanár úr! A karácsonyi szünetben vadászni megyek vele és a mágiaügyi miniszterrel-válaszolja mire én majdnem felhorkantok.

-Óh remek!-örvendezik a professzor-Add át nekik üdvözletemet. És hogy van a te bácsikád Belby?-kérdezi a következő személyt-Ha nem tudnátok a nagybátyja találta fel a farkasölőfű-főzetet-jelenti ki bár ahogy észre vettem nem sok mindenkit érdekel-Most milyen újdonságon dolgozik?

-Nem tudom-válaszol a fiú teli szájjal-Rosszba van apával, mert apám nem bírja a bájitalokat. Az ő elixírje két darab feles vacsora után-mondja ezt még mindig úgy hogy tele van a szája mitől engem kissé elfog az undor.

-Na és Ms. Wood? A te szüleid hogy vannak?-kérdezi rám nézve.

-Hát jól vannak. Mind a ketten remek aurórok-mondom a lehető legkevesebb unalommal a hangomban.

-És jól hallottam hogy mind a kettőjüket maga Rémszem Mordon tanította?-kérdezi.

-Igen. Ha jól emlékszem a történeteikre ők voltak az utolsó auror páros akiket Mordon tovább képzett az alap auróri képzés után-mondom megpróbálva a hangommal és a szememmel is jelezni hogy nem kívánok több dolgot mondani.

-Na és a te szüleid Granger kisasszony, mivel foglalkoznak a muglik világában?-pillant most a mellettem ülő lányra. 

-A szüleim fogorvosok-válaszolja-A fogakat gyógyítják-teszi hozzá miután elég sok mindenki arcán látja hogy nem tudja elképzelni hogy ez milyen szakma lehet.