A Kvidditch Királynő

48. Fejezet✓

Teltek múltak napok és a tanárok elérték nálam azt az állapotot hogy ne vegyem észre milyen gyorsan is telik az idő. Már november közepe van és egyre jobban lehet érezni hogy közeleg a tél. Az elmúlt időben amikor csak tudtuk próbáltuk Harry-t támogatni hogy még véletlenül se érezze magát egyedül. Bár szerintem ez nem mindig sikerült.

Egyik nap délután Ron és Hermione a prefektusi kötelezettségeik miatt valahol a tanárokkal beszéltek így jobb ötlet híján elmentünk Harry-vel sétálni. Pontosabban egyenesen Hagrid kunyhója felé mentünk aminek a gazdája még mindig nem tért vissza.

-Vajon sikerrel járt?-kérdezem mire a fiú megvonja a vállát.

-Nagyon remélem!-mondja majd a tiltott rengeteget kezdi fürkészni.

-Mi az mit látsz?-állok mellé de én semmit érdekeset nem látok.

-Ott repül egy thesztrál-válaszolja majd el is indul az erdő felé

-Várj! Biztos hogy nem bántanak azok a lények?-kérdezem bár a könyvek szerint békés állatok.

-Ha bántanának szerinted a vezetőség engedné hogy ezek húzzák a fiákereket?-kérdezi felvont szemöldökkel.

-Már meg ne haragudj de a vezetőség hozott be egy hatalmas háromfejű kutyát az épületbe!-mondom mire csak elneveti magád majd a karomat megragadva az erdő felé indul-Oké-oké megyek már-mondom én is mosolyogva.

Az erdőben eléggé bent voltunk már mikor Harry megtorpan és miután meglátok egy lányt én is ugyan így teszek majd egyszerre indulunk tovább a szőke lány mellé.

-Sziasztok Harry Potter és Rebeca Wood!-köszön nekünk Luna.

-Szia Luna-mosolygok rá.

-Mezítláb vagy!-mondja Harry mire én felvonom a szemöldökömet-Nem fázol?

-Kicsit!-válaszolja a szőke-Sajnos titokzatos módon eltűnt az összes cipőm. A narglik tehették azt gyanítom-teszi hozzá majd mind a ketten előre felé néznek.

-Itt van egy olyan thesztrál?-kérdezem mivel én semmit sem látok.

-Nem csak egy. Egy egész család!-válaszol Luna-Gyere megmutatom-mondja majd megfogja a kezem és valamihez hozzá érinti. Én ijedtemben majdnem felsikítok de tűrtőztetem magam és megsímogatom gondolom a lényt.

-Azta!-ámulok el.

-Nekünk miért nem láthatatlanok?-kérdezi Harry.

-Mert aki találkozott a halállal az látja őket-válaszol a szőke lány.

-Szóval neked van valakid aki meghalt?-kérdezem remélve hogy nem tűnők tolakodónak.

-Az anyám-válaszol-Nagyon tehetséges boszorkány volt de szeretett kísérletezni és az egyik bűbája nagyon rosszul sült el. Hat éve-teszi hozzá.

-Részvétem-mondjuk egyszerre Harry-vel.

-Hát igen szörnyű baleset volt. Most is elszomorodom mikor eszembe jut, de apám még él-mondja mosolyogva-Ő hisz neked ahogy én is. Elhisszük hogy Tudjuk ki visszatért és rád támadt. a minisztérium rágalmaz téged és Dumbledore-t.

-Köszönöm. Mások nem nagyon hisznek nekem-mondja Harry lehajtott fejjel. 

-Szerintem ez nem igaz. De ő biztosan azt akarja hogy így érezz-mondja Luna miközben elgurít egy almát.

-Ezt hogy érted?-kérdezi Harry.

-Hát úgy hogy Tudjuk ki helyében azt akarnám hogy úgy érezz magadra maradtál. Mert hogyha egymagadban vagy nem vagy annyira veszélyes-magyarázza a lány.