Teltek múltak napok és a tanárok elérték nálam azt az állapotot hogy ne vegyem észre milyen gyorsan is telik az idő. Már november közepe van és egyre jobban lehet érezni hogy közeleg a tél. Az elmúlt időben amikor csak tudtuk próbáltuk Harry-t támogatni hogy még véletlenül se érezze magát egyedül. Bár szerintem ez nem mindig sikerült.
Egyik nap délután Ron és Hermione a prefektusi kötelezettségeik miatt valahol a tanárokkal beszéltek így jobb ötlet híján elmentünk Harry-vel sétálni. Pontosabban egyenesen Hagrid kunyhója felé mentünk aminek a gazdája még mindig nem tért vissza.
-Vajon sikerrel járt?-kérdezem mire a fiú megvonja a vállát.
-Nagyon remélem!-mondja majd a tiltott rengeteget kezdi fürkészni.
-Mi az mit látsz?-állok mellé de én semmit érdekeset nem látok.
-Ott repül egy thesztrál-válaszolja majd el is indul az erdő felé
-Várj! Biztos hogy nem bántanak azok a lények?-kérdezem bár a könyvek szerint békés állatok.
-Ha bántanának szerinted a vezetőség engedné hogy ezek húzzák a fiákereket?-kérdezi felvont szemöldökkel.
-Már meg ne haragudj de a vezetőség hozott be egy hatalmas háromfejű kutyát az épületbe!-mondom mire csak elneveti magád majd a karomat megragadva az erdő felé indul-Oké-oké megyek már-mondom én is mosolyogva.
Az erdőben eléggé bent voltunk már mikor Harry megtorpan és miután meglátok egy lányt én is ugyan így teszek majd egyszerre indulunk tovább a szőke lány mellé.
-Sziasztok Harry Potter és Rebeca Wood!-köszön nekünk Luna.
-Szia Luna-mosolygok rá.
-Mezítláb vagy!-mondja Harry mire én felvonom a szemöldökömet-Nem fázol?
-Kicsit!-válaszolja a szőke-Sajnos titokzatos módon eltűnt az összes cipőm. A narglik tehették azt gyanítom-teszi hozzá majd mind a ketten előre felé néznek.
-Itt van egy olyan thesztrál?-kérdezem mivel én semmit sem látok.
-Nem csak egy. Egy egész család!-válaszol Luna-Gyere megmutatom-mondja majd megfogja a kezem és valamihez hozzá érinti. Én ijedtemben majdnem felsikítok de tűrtőztetem magam és megsímogatom gondolom a lényt.
-Azta!-ámulok el.
-Nekünk miért nem láthatatlanok?-kérdezi Harry.
-Mert aki találkozott a halállal az látja őket-válaszol a szőke lány.
-Szóval neked van valakid aki meghalt?-kérdezem remélve hogy nem tűnők tolakodónak.
-Az anyám-válaszol-Nagyon tehetséges boszorkány volt de szeretett kísérletezni és az egyik bűbája nagyon rosszul sült el. Hat éve-teszi hozzá.
-Részvétem-mondjuk egyszerre Harry-vel.
-Hát igen szörnyű baleset volt. Most is elszomorodom mikor eszembe jut, de apám még él-mondja mosolyogva-Ő hisz neked ahogy én is. Elhisszük hogy Tudjuk ki visszatért és rád támadt. a minisztérium rágalmaz téged és Dumbledore-t.
-Köszönöm. Mások nem nagyon hisznek nekem-mondja Harry lehajtott fejjel.
-Szerintem ez nem igaz. De ő biztosan azt akarja hogy így érezz-mondja Luna miközben elgurít egy almát.
-Ezt hogy érted?-kérdezi Harry.
-Hát úgy hogy Tudjuk ki helyében azt akarnám hogy úgy érezz magadra maradtál. Mert hogyha egymagadban vagy nem vagy annyira veszélyes-magyarázza a lány.
YOU ARE READING
A Kvidditch Királynő
FanfictionRebeca Wood. Ismerős a név? Nem? Akkor had mutassam be egy kicsit. Rebeca abban az évben lesz elsős mikor a híres Harry Potter. Vajon barátok lesznek vagy ellenségek? Ha belenézel ebbe a könyvecskébe akkor megkaphatod a választ! Ez a történet főképp...