A Kvidditch Királynő

63. Fejezet✓

Ismét jó eltelt pár nap ami alatt én bele vesztem a tanulásba. Most épp a gyengélkedő felé tartok hogy meglátogassam Draco-t. Erről persze rajtam kívül senki sem tud és jobb is így. 

Mikor beléptem a gyengélkedő ajtaján meg is pillantottam a szőke fiút nyakig betakarózva az egyik ágyon mire oda léptem mellé. 

-Szia Draco-köszönök neki  mire abba hagyja a plafon bámulását és rám néz.

-Mit keresel itt?-kérdezi.

-Gondoltam meglátogatlak-válaszolom miközben leülök az ágya mellett lévő székek egyikére.

-Kaptál engedélyt Potter-től?-kérdezi gúnyosan mire én csak megforgatom a szemem.

-Egy: Nem kell semmihez sem Harry engedélye. Kettő: Nem is tudnak róla hogy ide jöttem-mondom mire felvonja a szemöldökét.

-Hm. Csak nem tilosban jársz-mondja féloldalasan mosolyogva.

-Hú! Nagyon régen láttalak mosolyogni-mondom mire kérdőn néz rám-Sőt. Meg merem kockáztatni hogy ebben a tanévben még egyszer sem-teszem hozzá mire lesüti a szemét.

-Hát nincs sok minden ami miatt mosolyognom kéne-mondja halkan.

-Sajnálom az apádat-mondom mire ismét rám kapja a szemét és úgy néz rám mintha nem értené mit mondok-Bár mennyi rossz dolgot is hallottam róla és bármennyire is tudom azt mondani hogy ha ismerném tuti ki nem állhatnám neked mégis csak az édesapád és szörnyű érzés lehet a tudat hogy az Azkaban-ban van-fejezem be mire hálásan néz rám.

Ebben a pillanatban kinyílik a gyengélkedő ajtaja és a többi mardekáros sétál be rajta.

-Te mégis mit keresel itt?-kérdezi Pansy végig mérve.

-Csak megnéztem hogy van Draco-válaszolok miután felálltam és feléjük fordultam.

-És miért érdekel hogy hogy van?-szegezi nekem a következő kérdést.

-Mert talán ahogy hallottam nem sok kellett ahhoz hogy esetleg elvérezzen. Illetve két évig barátok voltunk és ragadt belém egy kis emberség-közlöm majd oda fordulok az ágyon fekvő fiúhoz-További jó pihenést és jobbulást-mondom majd felemelt fejjel elsétálok a volt háztársaim mellett majd miután kiléptem a gyengélkedőről "véletlenül" becsapom magam mögött az ajtót.

Egyenesen a griffendél klubhelyiségébe megyek ahol a többiek ott ülnek az egyik asztalnál.

-Harry merre van?-kérdezem mivel a helyiségben sehol sem láttam.

-Dumbledore-nál-suttogja Hermione mire én bólintok majd neki is álltok a feladatoknak amit aznap kaptunk.

Egészen vacsoráig ezzel voltam elfoglalva majd miután vissza térünk a vacsoráról feladat híján olvastam.

-Mi ez a zöld fény kint?-kérdezi az egyik harmadéves gyerek mire én azonnal az ablakhoz lépek mivel nem voltam tőle távol.

-A sötét jegy-suttogom a mellettem álló Hermione-nak aki ugyan olyan rémült arccal néz rám mint én rá-Indulás a nagyterembe!-mondom halkan mire a lány bólint és el is indulunk nem foglalkozva azzal hogy az egész klubhelyiség követ minket.

Lent a nagyteremhez érve látjuk hogy a terem ablakai ki vannak törve így oda inkább nem mentünk be hanem kimentünk a birtokra hátha ott látjuk mi történt. Nem messze a csillagvizsgáló torony lábától ott feküdt valaki  a földön. Csak miután közelebb értünk vettük észre hogy az igazgató fekszik ott élettelen testtel. Én a szám elé kaptam a kezem és próbáltam nem hangosan elsírni magam a látványra. Pár perc múlva megjelent Harry aki letérdelt Dumbledore mellé majd miután Ginny is mellé térdelt a lány karjaiban sírt. Mi mindannyian mögötte McGalagony vezetésével a pálcáinkkal gyertyát gyújtottunk és úgy gyászoltuk minden idők egyik legnagyobb varázslóját.