A Kvidditch Királynő

44. Fejezet✓

×Rebeca szemszöge×

Teltek múltak a napok. A nyár szél sebesen haladt előre. Ma épp július közepe van. A nap szokásosan indult. Vagyis mire felkeltem már senki sem volt otthon. Miután megreggeliztem és Blacky-t is megetettem neki álltam főzni valami ebédet hogy ne anyának kelljen miután haza ért. Ezzel konkrétan el is megy a délelőttöm nagy része így mikor azzal végzem leülök olvasni. 

Az olvasásba olyan szinten bele merülök hogy fel sem tűnik mikor Oliver haza ér. 

-Szia!-jön a kanapé mögé ahol ültem és fogja meg két oldalról a vállam mire én azonnal felpattanok ijedtemben-Nyugi! Ennyire azért nem lehetek ijesztő!-mondja mire én megforgatom a szemem.

-Mondtam már hogy soha ne közelíts meg halkan mikor olvasok!-mondom majd leteszem a dohányzóasztalra a könyvem.

-Nem is jöttem halkan-mondja mire felvonom a szemöldököm-Te jártál másik világban-teszi hozzá.

-Az lehet-vonom meg a vállam-Éhes vagy vagy várjuk meg anyáékat?-kérdezem miközben utánamegyek a konyhába.

-Megvárhatjuk őket. Úgyis mindjárt itthon lesznek-vonja meg a vállát-Mi jót főztél?-kérdezi.

-Sajtos hús és sültkrumpli-mondom mire felcsillan a szeme-Azt mondtad várjuk meg anyáékat. Egy negyed óra is itthon lesznek-mondom majd inkább kitessékelem a konyhából.

Az idő amíg anyuék haza értek gyorsan eltelik. Oliver addig elvonult a szobájába gondolom átöltözni.

-Megjöttünk-hallom anya hangját mikor belépnek a bejárati ajtón.

-Sziasztok!-lépek ki a nappaliból.

-Helló-érkezik meg fentről a bátyám is.

-Kinek milyen volt a napja?-kérdezi apa mikor a konyha felé vesszük az irányt.

-Nekem szokásos. Felkeltem ettem és főztem-mondom mikor anya épp megnézi az alkotásomat.

-Ez jól néz ki!-dicsér meg majd már teríteni is kezdünk míg a férfiak leülnek az asztalhoz.

-És nektek? Hogy ment a nap?-kérdezem mert rajtam kívül még senki sem válaszolt.

-Nekem elviselhetően. Csak bevételeket kellett számolnom-mondja Oliver.

-Nekünk pedig a szokásos ami mostanában mindig, Hallgathattuk hogy Harry Potter hazudott meg ilyenek-mondja anya.

-Nem értem hogy Caramell miért nem tudja elhinni az igazat-gondolkodok hangosan.

-Mivel tizennégy éves diákoknak nem igazán adnak hitet-mondja apa mire nekem azonnal eszembe jut a harmadik évünk.

-Hát igen. Erre már harmadikban is ráébresztett minket Dumbledore-mondom mire Oliver furán néz rám-Mikor megszöktettük Sirius-t és elakartuk magyarázni az igazgatónak. Ezt akkor mondta-mondom mire bólint.

Már majdnem befejeztük az ebédet mikor egy bagoly kopogtatott az ablakon.

-Rebeca idehoznád?-kérdezi anya mire én bólintok és el is indulok az ablak felé.

-Rémszem Mordon-tól jött-mondom majd átnyújtom a levelet anyának mire az ki is bontja.

-Meghívtak minket a rend új főhadiszállására-kezdi anya miután elolvasta a levelet majd átnyújtja apának.

-Nekünk kéne kitakarítani?-vonja fel a szemöldökét apa-Köszönöm nem!-mondja mire anya is egyet ért vele.

A délután további része eseménytelenül telik. Én egész végig olvasok a többiek pedig nem tudom mit csináltak.