A Kvidditch Királynő

51. Fejezet✓

Ahogy teltek múltak a napok Umbridge kihallgatása nyilván hozzánk is elért. Mikor én voltam soron és beléptem az irodájába azt hittem ott leszek rosszul. Az a rózsaaszín tenger ami befedett minden bútort már szinte égette a szememet. Ne értse félre senki nincs bajom magával a színnel csak épp az ott lévő mennyisége nem annyira tetszett. Na meg a hasonlóan sok macskás kép a falakon. Majd hogy nem volt alkalom mikor nem  értettem mit mondott a drága professzor mert a képeken lévő állatok nem hogy csak mozogtak. Még nyávogtak is. Na de hogy milyen kérdéseket is tett fel a banya? Hát azok is voltak valamilyenek.

-Maga tudtommal nagyon jóban van a Potter fiúval Ms. Wood!-mondja mire felvonom a szemöldököm.

-Igen. Már első év óta jóban vagyunk-mondom a lehető legkedvesebb hangomon.

-És az sem törte meg ezt a hosszú barátságok hogy Potter hazugságokat terjeszt?-kérdezi.

-Nem. Tudja a barátság egy fontos része a bizalom és hogy hiszünk egymásnak-mondom flegmán.

-Persze persze tudom. De mégis csak elég kevés esély van rá hogy a nagyúr tényleg vissza tért-mondja mire én megforgatom a szemem.

-Hát tudja. Elég sok árulkodó jel van mostanság. De hát az ellen nem lehet tenni hogy a Minisztérium mit gondol. Mindenkinek saját döntése hogy mit hisz-mondom-De persze én még csak egy ötöd éves diák vagyok. A legnagyobb gondom az hogy jók legyenek a RBF-jeim nem pedig a világ problémáival kell foglalkoznom-teszem hozzá mosolyogva mire bólint egyet.

-És mellesleg nem láttál vagy hallottál semmi olyat az iskolában ami megszegné a szabályokat. Teszem azt mondjuk engedély nélküli diákegyletek vagy hasonlók-mondja mire én óvatosan felvonom a szemöldököm.

-Nem. Semmi ilyesmit nem láttam vagy hallottam-mondom "kedvesen" mire bólint.

-Pedig te olyan diáknak tűnsz aki mindenről tud-mondja.

-Tudja a látszat néha csal. Nem szoktam a közeli barátaimon kívül másokkal nagyon foglalkozni-mondom mire ismét bólint egyet.

-Hát rendben. Nagyon köszönöm hogy fordítottál rám időt!-mondja majd feláll és kikísér az irodájából.

/Mintha lett volna más választásom/-gondolom kifele menet.

-Na mi volt?-kérdezi azonnal Hermione mikor már elég messze vagyunk a banya irodájától.

-Csak megpróbált rávilágítani hogy Harry hazudik meg kérdezgette hogy nem hallottam vagy láttam-e valami tiltott dolgot az iskolában-mondom mire bólint.

-És mit válaszoltál?-kérdezi.

-Azt hogy rajtatok kívül nem szoktam másokkal foglalkozni-válaszolom.

Időközben elértünk a könyvtárhoz így halkabbra vettük a hangunkat és úgy ültünk le tanulni.

Általában amikor Hermione-val leülünk tanulni mind a ketten annyira belemerülünk hogy szinte egyikünk sem foglalkozik az idővel vagy a körülöttünk történő dolgokkal. Akár Voldemort is feltűnhetne azt sem vennénk észre szerintem. De se baj.

-Lányok! Mindjárt idő van-jelenik meg mellettünk Ron mire én a karomon lévő órára nézek ami már tényleg háromnegyed ötöt mutat.

-Miért megy ilyen gyorsan az idő?-kérdezi Hermione miközben elkezdi összeszedni a holmiját.

-Ezt ne tőlünk kérdezd!-mondja Ron majd miután végeztünk a pakolással már indulunk is a hetedik emeletre.

Az edzésen most épp lebegtetni kellett egymást így hogy biztonságosabb legyen most négyes csoportokra oszlottunk.