A Kvidditch Királynő

20. Fejezet✓

×Rebeca szemszöge×

Egyre jobba kezdek ráeszmélni arra, hogy milyen gyorsan is telnek a napok a Roxfortban. Már csak egy hét és itt a karácsony, amit itt töltök az iskolában. Az első karácsonyom a Roxfortban. Kíváncsi vagyok milyen lesz.

Azért kell nekünk is itt maradnunk Oliverrel, mert a szüleink kaptak egy levelet egy távoli rokonunktól, hogy töltsük náluk az ünnepeket, de mivel már akkor el kell indulniuk mikor mi még nem, vagyunk otthon így arra a döntésre jutottak, hogy mi itt maradunk ők pedig elutaznak.

Na de most térjünk vissza erre a napra.

Reggel mikor felébredek senki sem volt a szobánkban így egymagamban gyorsan felöltözök majd lemegyek a klubszobába ahol ott voltak a lányok.

-Jó reggelt-köszönök és leülök melléjük-Mikor jöttetek le?-kérdezem.

-Egy fél órája. Nem akartunk felébreszteni-válaszolja Daphne.

Nem telik el sok idő mikor az öt fiú is felbukkan a szobáik felől.

-Jó reggelt lányok!-köszönnek.

-Sziasztok!-köszününk vissza.

-Milyen órával kedzünk?-kérdezi Crak.

-Bűbájtan-válaszolom.

-Akkor siessünk reggelizni!-mondtója Pansy majd el is indul ki a helységből mi pedig követjük.

Miután megreggelizünk megyünk is órákra, amik annyira nem voltak vészesek.

Bűbájtanon Flitwick feladott egy rövid házi dolgozatot. Mágiatörténeten mindenki majdnem elaludt kivéve engem. Hiába kicsit unalmasak az órák ahogy Binns professzor tartja, de én szeretem a történelmet. Bájitaltanon sem történt semmi különös csak a szokásos vagyis Piton professzor szidta a Griffendéleseket és minden kisebb hibánál levont tőlük néhány pontot. Már megszoktuk tőle, na, mindegy.

-Hála Merlin már csak egy óránk van vissza. Nem tudnék azon kívül még egyet túlélni-mondja mellettem Pansy miközben a nagyterem felé megyünk.

-De este lesz még egy Asztronómiánk-mondom.

-De addig tudom pihentetni az agyam-mondja mire én bólintok.

-Ami nincs azt nem lehet pihentetni Parkinson!-megy el melettünk Ron Hermione és Harry.

-Mit mondtál Weasley patkány?-kérdezi fél szemöldökét felvonva Pansy.

-Azt hogy mivel nincs agyad így nem tudod pihentetni-áll meg és fordul vissza Ron.

-Na, ide figyelj Ron!-kezdem-Nem tudom, hogy mégis mi a bajod az egész mardekár házzal és őszintén nem is érdekel. De létszíves fogd vissza magad, és ha nem muszáj, ne köss belénk és mi sem fogunk belétek!-mondom a lehető legnyugodtabb hangomon.

-Te ebbe ne szólj bele!-förmed rám a vörös.

-De igenis beleszólok mivel Pansy a barátnőm és téged is a barátomnak tartalak, de ahogy látom, nem igazán érdemled meg!-mondom a szemébe-Most pedig ha megbocsátotok-indulok meg a terem felé kikerülve őket reménykedve hogy a háztársaim követnek.

-Tényleg a barátaidnak tartod őket?-kérdezi már az asztalunknál ülve Draco.

-Azok után amin tavaly átmentünk, mint neki is mondtam igen, de ha így folytatják valószínűleg már nem sokáig-mondom-Nem tűröm el, hogy a szeretteimet vagy a barátaimat piszkálják. Akkor, sem ha őket sem kell félteni-teszem hozzá.