A Kvidditch Királynő

36. Fejezet✓

×Rebeca szemszöge×

Az iskolában mióta kiválasztották a három...illetve négy bajnokot csak arról szóltak a beszélgetések hogy Harry mekkora egy csaló. Hát igen. Nem mindenki hitte el hogy nem ő dobta be a nevét a serlegbe. De nem baj. A fiú már kezdi ezeket figyelmen kívül hagyni és mi ebben persze segítünk neki. Legalábbis én és Hermione mindenképpen. Ronald még mindig abban a hitben van hogy Harry a hátunk mögött mesterkedett ezzel elárulva minket. Hát elég érdekes felfogása van az biztos.

Egyik pénteki napon én épp Harry-vel voltam a bagolyházban és szokás szerint Hedviget vártuk illetve Ludvigot próbáltuk kiengesztelni kisebb nagyobb sikerrel.

-Mégis miért haragudott meg rád?-kérdezi mosolyogva.

-Nem tudom. Átvette Hedvigtől azt a szokását hogy megsértődik ha nem vele küldök levelet-válaszolom.

-De hát hogy-hogy nem vele küldted?-kérdezi mire vállat vonok.

-Elég messze kellett volna elvinnie a levelet és nem akartam annyira kifárasztani-válaszolom.

-Jó és mennyi nyolc éves? Simán kibírta volna-mondja mire megrázom a fejem.

-Csak öt. Oliver harmadévesen kapta miután az előző idős baglyunk amit magával hozott sajnos a második éve utáni nyáron elpusztult. És amúgy is most volt megrándulva a szárnya még olyan messzire nem szabad repülnie-mesélem el és látom a kérdést a szemében így már meg is válaszolom-Amerikába kellett levelet küldenem. Pár éve nyáron jóban lettem ott egy lánnyal akivel a nyáron újra találkoztunk mikor ott voltunk-mondom mire bólint.

Egyszer csak a torony középen lévő itató szélére leszállt egy nagyobb fekete bagoly csőrében egy levéllel.

-Hát te kihez jöttél?-kérdezem miközben odalépek hozzá és elveszem a levelet majd felbontom mivel nem volt a külsején címzett. Benne viszont már a legelején szerepelt-Neked hozta Harry!-szolok a fiúnak aki éppen a baglyomat simogatta-Persze vele kedves vagy!-mondom a bagolynak gúnyosan mire a fiú csak elneveti magát.

-Légy szíves olvasd fel!-mondja miközben folytatja a baglyom babusgatását miközben én olvasom a levelét.

-Harry! Nem mertem Hedviget küldeni. A világkupa óta a Minisztérium sok baglyot fog el és Hedvig könnyen felismerhető. Beszélnem kell veled. Személyesen! Szombaton éjjel egy órakor találkozzunk a griffendél klubhelyiségében. Intézd úgy hogy egyedül légy! Sirius-fejezem be majd felnézek a fiúra aki már a fekete bagolynál áll és meg akarja simogatni de az megcsípi-Utóirat: A madár csíp-mondom nevetve mire a szemüveges szúrósan néz vissza rám miközben az ujját fájlalja.

-Mégis hogy akar személyesen találkozni? Nem jöhet be a birtokra a kastélyba meg főleg!-gondolkodik.

-Nem tudom de valahogy biztosan megoldja-mondom mire csak bólint-Akkor ezek után valószínűleg valamelyik éjjel útnak fogja engedni Hedviget hogy azért mégiscsak a gazdájával legyen!-teszem hozzá mire bólint.

-Most viszont menjünk a nagyterembe mert kezdek éhes lenni-mondja mire most én bólintok és indulok el az említett helyiség felé ebédelni.

Ebéd közben valahonnan hozzánk csapódott Hermione is akin látszik hogy "nagyon jó" napja volt.

-Többet én ezt nem! Ronald egész nap azon hisztizett hogy mekkorát csalódott Harry-ben-panaszolja el nekem halkan hogy a körülöttünk lévők ne hallják.