A Kvidditch Királynő

42. Fejezet✓

×Rebeca szemszöge×

Teltek múltak a napok. Szinte olyan gyorsan és monotonon (hiába volt itt két iskola diákjainak negyede) hogy fel sem tűnt hogy eltelt majdnem egy hónap. Ma lesz az utolsó próba és valamiért nagyon de nagyon rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban de egyszerűen nem tudok rájönni hogy miért.

-Rebeca-kelt fel Hermione reggel-Gyere reggelizni!

-Jövök!-nyöszörgöm.

Hát igen. Tegnap este nagyon későn aludtam el az említett rossz érzés miatt.

Amilyen gyorsan csak tudok elkészülök majd Hermione-val elindulunk a nagyterembe.

-Jó reggelt!-köszönök a fiúknak akik már javában reggeliztek.

-Nektek is!-érkezik a válasz.

-Hogy érzed magad Harry?-kérdezem miután látom hogy csak maga elé bámul.

-Jól vagyok csak egy kicsit izgulok-válaszolja mire bólintok.

Reggeli után a négy bajnok már el is indul a következő egyben utolsó próba helyszínére minket pedig McGalagony világosít fel hogy hová is kell menni.

-A birtok területén az éjszaka nőtt egy labirintus. Oda kell mindenkinek menni az előtt lévő lelátókra!-mondja mire mindenki szedelőzködni kezd hogy kiválasszák a legjobb helyeket.

Mi hárman szépen nyugodtan sétálunk le a kijelölt helyig és a lelátón középtájt találtunk is helyet. A hangulat valami csodás. Minden iskola a saját versenyzője nevét kiabálta (mint ilyenkor mindig) megpróbálva túl üvölteni a másikat. Nem kellett sokat várni hogy megérkezzenek a versenyzők akik egyenként jöttek a lelátó elé. Először Diggory jött az édesapja felvezetésével, majd Fleur az igazgatónőjével, azután Krum, és végül Harry is feltűnt Dumbledore-ral az oldalán.

Az igazgatónk próbált mutogatni hogy halkuljunk el de nem nagyon sikerült.

-Sonorus!-erősíti fel a hangját mire azonnal mindenki csendben marad-A mai napon-kezdi a próba felvezetését-Mordon professzor bevitte a labirintusba a trimágus kupát. Csak ő tudja hol rejtette el-mondja majd egy kis hatásszünetet tart-Mivel Mr. Diggory-mondja mire a hugrabugosok azonnal éljenezni kezdtek-És Mr. Potter-folytatja mire mi tapsolunk hangosan-Holtversenyben vannak élen. Először ők lépnek a labirintusba. Utána Mr. Krum-a Durmstrang növendékei hangos ovációba fognak-Utána pedig Ms. Delacour. Aki elsőként fogja meg a kupát az a győztes! A tanárok kívülről figyelik a labirintust. Ha egy versenyző úgy dönt hogy feladja a küzdelmet, küldjön piros szikrákat a magasba a pálcájával. Bajnokok! Ide hozzám! Szaporán!-mondja majd a négy bajnoknak suttog valamit amit mi nyilván nem hallunk-Bajnokok készüljetek!-mondja az igazgató miután vége lett a kupaktanácsnak-Háromig számolok. Egy-kezd el számolni mire az ágyú eldördül Frics mellett és a két roxforti bajnok bemerészkedik a labirintusba.

Nem telik el sok idő majd Krum és pár perc mulva Fleur is belép majd kezdődik a végeláthatatlan izgulás és várakozás. Mi pár griffendélessel akikkel így egy helyen ültünk elkezdtünk beszélgetni hogy ki mit remél ettől a próbától és ki mire gondol mi van a labirintusban.

Már nem is tudom mennyi idő telik el mikor meglátjuk az első piros szikrát mire pár tanár azonnal besiet a sövények közé majd pár perc múlva Fleur-rel térnek vissza. A Beauxbaton ezek után már nem lehet trimágus bajnok. Valamennyi idő múlva pedig mintha egy kékes villanást láttam volna a a labirintus közepe felől.

-Ti is láttátok?-kérdezem.

-Mit?-néz rám értetlenül Ron.

-Egy kékes villanást. Onnan-mutatok a labirintus irányába de csak fejrázást kapok válaszul-Hát jó. Akkor csak rosszul láttam-vonom meg a vállam.