A Kvidditch Királynő

15. Fejezet✓

×Írói szemszög×

A Roxfortban a diákok lázasan tanulnak-vagy legalábbis úgy tesznek-hogy remek vagy épp elfogadható bizonyítványt kaphassanak a kezükbe. Rebeca majdnem minden szabadidejét a könyvtárban tölti, hogy nyugodtan tanulhasson. A barátai legtöbbször ott ülnek mellette és egytől egyig mind egy könyvet búj.

A diákok mind fellélegeznek mikor kijönnek az utolsó vizsgájukról. Az elsősöknek először gyakorlati majd elméleti vizsgáik voltak. A nyolc Mardekáros kivétel nélkül mindegyiken szinte kiválóan teljesített.

-Esküszöm, ezek a vizsgák nem is voltak annyira nehezek-mondta az utolsó vizsgai napon ebédnél Crak.

-Na, látjátok? Nem véletlenül mondogattam, hogy tanuljatok-vágja rá Rebeca.

Miután befejezik az ebédet elindulnak ki az udvarra. Kint, mint minden nap ma is verőfényesen süt a nap. A három lány leválik a fiúktól és elindulnak az erdő felé sétálni. Rebeca mikor elérnek Hagrid házához fél füllel hallja, hogy Hermione és a két fiú Bolyhoskáról kérdeznek a vadőrtől, majd egyszer csak sarkon fordulnak és elkezdenek rohanni a kastély felé.

-Lányok, mindjárt jövök, csak kihozom Blackyt jót fog neki tenni a friss levegő-mondja Rebeca majd meg sem várva barátnői válaszát ő is elkezd futni az épület felé.

Mikor odaér az ajtóhoz az előcsarnokban hallja, hogy a három Griffendéles McGalagonnyal beszélget, de a tanárnő elég hamar lenyugtatja őket azzal, hogy tévednek. Rebeca elindul a lépcső felé mikor meghall egy mondat foszlányt.

-Ma este akarják ellopni a követ. Meg kell akadályoznunk-súgja Harry mire Rebeca feléjük fordul.

-Khm...Ugye nem akartok kilógni este?!-kérdezi mire a három évfolyamtársa összerezzen.

-Nem dehogy is! Miből gondolod?-kérdezi Hermione.

-Csak abból, hogy tudom milyen merészek és hősködők a Griffendélesek-válaszolja.

-És mégis honnan tudod, hogy annyira bátrak vagyunk? Te nem vagy Griffendéles-vonja fel a szemöldökét Ron.

-Én nem, de még mindig van egy Griffendéles bátyám és az édesanyám is hozzátok járt-adja meg a választ Rebeca-Nos?

-Jó igen! De nem mondhatod el senkinek!-mondja Harry.

-Rendben akkor este kilenc órakor találkozunk a lépcsőknél-mondja Rebeca majd ismét elindul a pince felé.

-Miből gondolod, hogy magunkkal viszünk?-kérdezi Ron fennhangon.

-Onnan, ha nem lesztek ott a megbeszélt helyen én véletlenül a házvezető tanárotok irodája felé fogok sétálni és véletlenül ismétlem, VÉLETLENÜL elkotyogom neki, hogy a drága háza tanulói szabályt szegnek-mondja válaszul Rebeca majd leszalad a lépcsőn.

A szobájukban Rebeca gyorsan megfogja a kiscicáját és már megy is vissza az udvarra, de a pince folyosóján összefut Piton professzorral.

-Ms. Wood mintha azt mondtam volna magának, hogy nem szeretném azt a macskát meglátni a hálókörletükön kívül-mondja a maga morgó hangján a professzor.

-Igen tudom professzor, de úgy gondoltam jót tenne neki egy kis friss levegő és ígérem, nem fogom elengedni és nem fog elszaladni-mondja Rebeca mire Piton morogva bólint.

Rebeca gyorsan kiszalad az udvarra és megkeresi a barátait, akiket meg is talál a szokott helyükön ülve egy fa alatt.

-Mi tartott ennyi ideig?-kérdezi Daphne.