A Kvidditch Királynő

31. Fejezet✓

Tehát! Egy borzalmasan hosszú rész! 5287 szó! Hajrá! Hajrá!

×Rebeca szemszöge×

Teltek múltak a napok és egyre jobban közelednek az év végi vizsgák. Én, mint az első évemben is tökéletesen beosztottam az időmet és Hermione-nak is besegítettem, hogy ezt a rengeteg mindent meg tudja tanulni.

Ma szokásosan unottan kelek mivel ezen a napon van jóslástanunk, amit annyira nagyon nem szeretek.

-Hermione! Ébredj, vagy lekéssük a reggelit-szólok a lánynak, aki nem igazán akar megmoccanni.

-Még adj egy öt percet-hallom meg a válaszát.

-Addig kapsz időt még a többieket is felkeltem!-mondom, majd el is indulok, a másik két ágy felé.

Ez a jelenet érezhetően gyorsan lemegy, ezért már megyek is vissza Hermione-hoz.

-Hermione! Már mindenki fent van! Ha nem kelsz, fel le fogjuk késni a reggeli és az után az órákat is!-mondom és végre megtaláltam a tökéletes indokot, hogy felkeljen.

-Lefogjuk késni az órákat? Mégis mennyi az idő?-kérdezi, mire én elnevetem magam.

-Fél nyolc-válaszolom mire a lány egy bolhát megszégyenítő ugrással kipattan az ágyból és gepárd gyorsasággal kezd el öltözni. Csak hogy az állatoknál maradjunk.

Miután készen lett már indul is le a klubszobába, ami már üres, mert valószínűleg már mindenki a nagyteremben van.

-Jó reggelt!-ülünk le Harryvel és Ronnal szemben.

-Micsoda reggeli összhang!-mondja Harry.

-Ron még mindig sértődöttet játszik?-kérdezi Hermione.

-Nem vagyok, megsértődve csak gyászolom Makeszt!-mondja, Ron mire én megforgatom a szemem.

-Nem biztos, hogy elpusztult!-mondom nyugtatás képpen.

-Ti nem láttátok az ágyamon a vér foltokat ott ahol Makesz szokott aludni!-mondja idegesen, majd felpattan és kimegy a nagyteremből.

-Hát jó!-vonom meg a vállam.

-Majd megbékél!-mondja Harry.

-Az biztos. Főleg ha előkerül az a patkány!-teszi hozzá Hermione-Te most komolyan a jóslástan miatt keltettél fel?-néz rám miután megnézte az órarendjét.

-Nem mindegy milyen óránk lesz? Egyikről sem késhetünk!-mondom mosolyogva.

Miután megreggeliztünk már mentünk is fel a jóslástan teremhez ahol még csak a két szobatársunk volt, akik szinte rajonganak ezért a tantárgyért. Valahogy ezt nem tudom sem átérezni sem megérteni.

Nem telt el sok idő, míg mindenki meg nem érkezett és be nem mentünk a terembe ahol még mindig fülledt meleg volt.

-Tájátok ki az elméteket és nézzetek túlra!-kezdi a szokásos beszédét a professzor miután elkezdődött az óra-A kristálygömb kémleléséhez tisztán látó belső szem szükségeltetik! Csakis az képes látni! Nos, tessék!-indul el a mi asztalunk felé így én amilyen gyorsan csak tudom felébresztem a kettő mellettem ülő fiút-Na mit látunk ebben?-kérdezi mikor oda ért.

-Megpróbálhatom én?-kérdezi Hermione aki biztos, hogy nem volt eddig itt, de mindegy.

-Persze kedvesem!-örvendezik a professzor.