A Kvidditch Királynő

25. Fejezet✓

×Rebeca szemszöge×

A nyár kicsit sem volt unalmas.

Oliverrel rengeteget voltunk kint az elkerített részen ahol a muglik nem láthatnak és játszottunk, hogy mind a ketten fejlődjünk. Mondjuk, rám jobban rám fért mivel a kővé válásom miatt kicsit nehezen megy, de egyre jobban vissza rázódom. De mikor a lányok itt voltak Oliver bezárkózótt a szobájába és gyanítom, hogy terveket készített, hogy utolsó évére végre elsők legyenek a kvidichben. Eközben mi a lányokkal rengeteget sétáltunk és megmutattam nekik a falut, ami mellett lakunk.

Júliusban anyáékkal elmentünk a tengerpartra ahol úgyszintén nem unatkoztunk mivel nagyon jó programokat tudnak kitalálni a muglik, amiket persze kipróbáltunk.

Augusztus végéhez közeledve egyik délután épp behoztam az újságot mikor a címlapon megpillantok valamit.

-Apa? Ki az a Sirius Black?-kérdezem mikor elolvasom a nevet.

-Egy megátalkodott gyilkos!-jelenik meg anya is a nappaliban ahol mi voltunk-Miért kérdezed?-kérdezi.

-Csak mert azt írják, hogy megszökött az Azkabanból-mondom mire rámnéz.

-Ez képtelenség! Onnan senki sem tud megszökni!-mondja apa és kiveszi a kezemből az újságot és ő is elolvassa-Vagy mégis-mondja majd anyának is átadja.

-Menny és szólj a bátyádnak légy szíves-mondja miután elolvasta ő is a cikket mire bólintok és felszaladok a lépcsőn majd bekopogok Oliver ajtaján.

-Gyere-hallom meg a hangját.

-Gyere le egy kicsit. Anyáék beszélni szeretnének velünk-modom mire bólintok és elindul utánam.

Miután leérünk anya Oliver kezébe nyomja az újságot.

-Szóval. Tekintve az újság bejegyzésre nem szeretném, ha ebben az egy hétben, amíg még itthon vagytok, egyedül mennétek bárhová is! A kvidich gyakorlást pedig hanyagoljátok!-mondja apa.

-De apa-kezdi Oliver, de anya közbe vág.

-Nincs semmi de! Sirius Black egy gyilkos és nem hiszem, hogy tizenkét év alatt megváltozott volna az Azkabanban-mondja anya.

-Jó! És honnan tudod hogy nem változott meg? Nem ismered!-mondja Oliver.

-Ami azt illeti ismertem! Hárommal járt alattam. Ő is griffendéles volt. Elég nagy csínytevő volt. Abban sem változott meg amíg mi odajártunk legalábbis biztos nem. Akkor ebben miért tenné?-vonja fel a szemöldökét anya.

-De akkor mit csináljunk ez idő alatt?-kérdezem.

-Mondjuk azt, amit akkor mikor esett az eső-mondja apa.

-Remek-morogja mellettem a bátyám-Ennyi vagy szeretnétek még valamit?-kérdezi.

-Ennyi. Mehettek a dolgotokra-mondja anya mire elindulunk-A házon belül-teszi még hozzá.

-Rendben!-kiáltjuk vissza egyszerre.

A délután többi részét azzal töltöm, hogy átnézzem a könyveimet, amik a tanévre kellettek és közben játszottam Blackyvel. És ez ismétlődött egész héten annyi különbséggel, hogy nem mindig ugyanazt a könyvet olvastam.

A nyár utolsó napján már egésznap a szobámban vagyok és összepakolok, hogy másnap időben indulhassunk az állomásra.

Szeptember elsején az izgatottságom ébreszt. Hiába kezdem a harmadik évemet akkor is nagyon izgulok. De mivel még nagyon korán van így átnézem, hogy mindent biztosan bepakoltam-e. Ezzel el is megy az idő így pontosan nyolc órakor lemegyek a konyhába ahol anya éppen szendvicset készít.