I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

tizedik

Már néhány napja, hogy Louis szülei az Államokban jártak, ezért mostanra mindkét srác megnyugodhatott egy kicsit. Visszatért minden az eredeti kerékvágásba, azzal a különbséggel, hogy amikor Louis az anyjáékkal telefonál, Harryről is érdeklődnek. Bár Louis az egész házat kitakarította az érkezésük előtt, azóta semmit sem csinál. Amikor hazaérnek a munkából, akkor csak lehuppan a kanapéra, és videojátékozik, amíg Harry vacsorát rendel, esetleg készít, és a saját dolgaival foglalkozik. Most is éppen a dolgozószobában van, legalább másfél órája, Louis pedig teljesen elmerül a Fortnite-ban, amire Oliverrel kattantak rá az utóbbi időben.

- Hé, Louis - lép ki Harry az irodájukból, a fiú ereiben pedig megfagy a vér. Azonnal megállítja a játékot, felül, és a férfi szemébe nézve vár. - Történt valami?

- Te mondd meg - válaszol Louis, és miután Harry csak kérdőn néz rá, óvatosan folytatja. - Nem is tudom, mikor hívtál utoljára a nevemen. Mármint...

- Tegnap este, miközben meglovagoltál és a hasamra élveztél - vigyorodik el Harry, és emiatt Louis is egy kicsit megkönnyebbül. Talán a baj mégsem akkora. Vagy egyáltalán nincs baj. Még nem tudná megmondani, de reménykedik benne, ha már Harry az előző esti szeretkezésükről viccelődik. Ami mellesleg olyan elképesztő volt, hogy Louis szinte azonnal elájult utána, de még azzal is álmodott, aztán arra ébredt, hogy Harry éppen a szájába vette őt. Magyarázatként csak annyit mondott, hogy túl izgató volt, ahogy álmában nyöszörgött, és Harry oldalának dörgölőzött. Az emlékek viszont megint elvitték egy nem túl idevaló irányba, és próbálja visszaterelni a figyelmét Harryre. - Ne aggódj, nem csináltál rosszat. Csak pakolásztam a dolgozóban, el akartam tenni a dobozt is, amit anyádék hoztak. Kíváncsiságból belenéztem, és... - Harry leül Louis mellé a kanapéra, aztán a kezében lévő papírokat forgatva folytatja. - Ezek a tervek az űrhajóról, amit még gyerekként rajzoltál.

- Dobd ki nyugodtan - feleli Louis könnyedén. Egyáltalán nincs rájuk szüksége, felesleges volt a szüleinek elhoznia őket. - Úgysem fogok semmit kezdeni velük.

- Épp ezt nem akarom - ingatja a fejét Harry, és maga mellé teszi a tervrajzokat, aztán megragadja Louis-t és az ölébe húzza. A fiú imádja ezt. A vékony melegítőjén át még Harry combjainak melegét is érzi, ahogy szemben vele ül egy rövidnadrágban, és hozzásimul. - Modernizáld a terveket. Folytasd. Tökéletesítsd - sorolja a férfi, minden szó után adva egy apró csókot Louis-nak. - Építsd meg. És repüljünk el vele.

- Miről beszélsz? - nevet fel a fiú, és még a fejét is hátraveti közben. Harrynek szorosabban kell tartania a hátát, hogy ne essen le az öléből. - Ez...

- Lehetséges! - fejezi be Harry izgatottan, Louis pedig összeszedi magát egy kicsit.

- Te komolyan beszélsz - állapítja meg a fiú, és már nem is nevet annyira, mert nagyon meglepi, hogy Harry nem csak viccelődött vele. - Azok a tervek sehol sincsenek ahhoz képest, amit ma csinálnék. Elavult. Mindent újra kellene gondolnom. De a legnagyobb problémára még mindig nem találtam megoldást. Anélkül pedig lehetnek bármilyen zseniálisak is a terveim, megvalósíthatatlanok.

- Számodra nincs megvalósíthatatlan, Okoska - húzza közelebb magához a férfi, és szenvedélyesen tapad az ajkaira. Harapja, csókolja és nyalja, Louis pedig hamar válik egy reszkető összevisszasággá a kezei között. Csak, mint mindig. - A legfontosabb kérdés az, hogy egyáltalán gondolkodtál-e megoldáson arra a problémára? Csináld meg! Csináljuk meg! Együtt.

- Harry, értsd meg, amíg nem találunk egy használható, folyamatosan megújuló energiaforrást, az egész terv kuka - rázza a fejét Louis, de az idősebb nem hagyja ennyiben. Miért is hagyná, hisz Louis is pontosan tudja, hogy Harry nem szokott csak úgy feladni semmit. Ha valamit a fejébe vesz, nem igazán enged belőle. Ezt már többször bebizonyította neki. - Márpedig, nincs ilyen.