I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

negyedik

Louis már akkor megbánta, hogy eljött Harryvel, amikor kívülről meglátta, hogy milyen helyre hozta őt. Mindez a falakon belül még durvábban hat. Az emberek többsége nagyon részeg, és az átlagéletkor ötven felett van. A hely egy igazi lepusztult kocsma, és a fiú semmit sem ért. Harry ezek szerint tényleg itt szokta múlatni az időt a barátaival?

- Szia, Brenda! - köszön a szintén idősödő csaposnak, aki egy vigyorral fordítja rá a tekintetét, és ahogy megismeri a göndör hajú férfit, az előbbinél is jobban felderül, aztán máris lekap egy nagy korsót a feje felett húzódó állványról.

- Harry! - üdvözli nagy hanggal, és amint a pultnál ülő részegek is meghallják a nevet, intenek a férfinak, vagy morognak valamit a poharukat feltartva. Louis egészen biztos benne, hogy az is valamiféle köszönés akart lenni.

- Styles! - förmed a férfira egy nagyon részeg öreg, és Harry támogatja őt vissza a székre, mert majdnem a padlón landol. - Ma elverlek! Visszavágó!

- Örömmel állok elébe, Karl, de csak egy következő alkalommal - mosolyog kedvesen a göndör, és oldalra kacsint a mellette feszengő Louis-ra. - Ma valaki mással játszom. A srác egy zseni, de lefogadom, hogy még életében nem biliárdozott.

- Akkor tanítsd móresre! - röhög olyan hangosan a részeg férfi, hogy Louis-nak majd' belereped a dobhártyája, és egyre feszültebbnek érzi magát ezen a helyen.

- Meglesz! - paskolja meg a Karlnak nevezett férfi hátát Harry, és a csapos nőhöz fordul. - Köszönöm, Louis-nak tölts egyet abból a meggylikőrből.

- Komolyan? - húzza fel a szemöldökét a nő, de aztán amikor látja, hogy Harry nagyon is komolyan beszélt, akkor elkészíti Louis italát is.

- Írd a számlához - mosolyodik el a göndör, aztán int a fejével a fiatal fiúnak, hogy induljanak a biliárdasztal felé. Épp játszik még két férfi, így leülnek az egyik közeli asztalhoz, és Harry a korsóját feltartva vár. Louis gyorsan hozzá koccintja a saját poharát, aztán belekortyol, de azonnal össze kell szorítania a szemeit, és legszívesebben egy nagy adag vízért könyörögne, annyira égeti az erős alkohol a torkát. - Talán mégis inkább söröznöd kellene, Okoska.

- Vagy csak egyszerűen nem kellene megpróbálnod megölni - krákogja Louis rekedten, de végre sikerül kinyitnia a könnybe lábadt szemeit. - Ez nagyon erős.

- Tudom - mosolyog Harry, és Louis most megint ugyanazt érzi, amit az elmúlt héten olyan sokszor. Meg akarja ütni őt. Vagy megrúgni. Bárhogy, de a tudtára hozni, hogy egy nagyképű bunkó. - Te mondtad, hogy likőrözni akarsz.

- Miért vagy mindig ilyen öntelt? - bukik ki Louis száján az, amit már annyiszor meg akart kérdezni. Harry meg is ütközik rajta egy pillanatra. A mosolya az arcára fagy, de aztán hamar rendezi a vonásait, és felvesz egy nagyon átlátszó művigyort, hogy azzal nézzen újra Louis szemeibe.

- Biztos azért, amiért te ennyire karót nyelt - ránt vállat. - Te miért gondolod, hogy a világon mindenkinél jobb vagy? Utálom az ilyen embereket.

- Tessék? - fulladozik Louis a hallottak után, mert nehéz feldolgoznia, amit Harry a fejéhez vágott anélkül, hogy rászolgált volna. - Én... nem gondolom ezt.

- Pedig azt hitted, nálam okosabb vagy - emeli meg a szemöldökét Harry. Nem tűnik igazán mérgesnek, vagy ingerültnek, Louis gyomra mégis apróra zsugorodik össze. - Sértődött, kicsinyes bosszúból direkt megszopattál. Ezért jössz most velem az űrbe, Louis.

- Szándékosan intézted így - leheli maga elé Louis, és nyelni is alig bír, mert a gombóc túl nagy a torkában. - Tudtad.

- Mert nem vagyok hülye - ismétli meg magát, és iszik egy nagy kortyot a söréből. - Mit szólnál, ha tennénk egymásnak egy-egy szívességet?