I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

huszonnegyedik

Másodpercek választják el őket, hogy belépjenek a galaxisba, ahova négy és fél éve igyekeznek eljutni. Az a négy és fél év nem volt valami egyszerű, hiába nem kellett semmi különöset csinálniuk. Főleg azért, mert semmit se kellett csinálniuk. Volt egy nagyobb veszekedésük is valentin nap környékén. Csupán néhány hónapja. Harry valami különlegessel készült Louis-nak, de a meglepetés valahogy veszített a szépségéből, amikor Harry meg is szólalt mellé.

- Mindenképp most akartam odaadni. Az utolsó űrhajón töltött valentin napra - nyújtotta át a hosszúkás dobozt Louis-nak. - Semmi nagyon különleges, de...

Louis azonnal nekiállt letépni a piros csomagolást, és meglepve látta, hogy egy márkás szemüvegtokot tart a kezében. Ahogy felnyitotta, el is érzékenyült. A keret sima fekete volt, kicsit nagyobb, mint amit ő szokott hordani, de imádta. Mindenekelőtt a kis asztronautát az egyik száron, mellette a monogramjával, míg a másik oldalon a márkajelzés pihent.

- Ezt te csináltattad? - nézett fel Harryre, aki csak szeretetteljesen vigyorgott le rá. Addigra nagyjából sikerült megszoknia a rövidebb haját, és rájött, mennyire hülye volt, amikor könnyek között vágta le neki. Harry így is pont olyan dögös volt számára, ráadásul sokkal férfiasabb is. - A te ötleted volt az egész? Nagyon szép!

- Hát, Seth is mondta, hogy... - kezdett bele Harry, és Louis egyből látta rajta, ahogy rágni kezdte a szája szélét, hogy azon agyal, miképp folytassa. Az említett név azonnal élesítette a bombát, ami kettejük között hevert azokban a pillanatokban. - A lényeg, hogy tetszik...

- Seth? - húzta fel a szemöldökét a fiatalabb, a hangja pedig vészjósló volt, ezt még ő maga is hallotta. - Mi volt Seth-tel?

- Semmi említésre méltó - forgatta meg a szemét Harry, és ezzel valahogy még jobban felidegesítette Louis-t. Egyetlen pillanat alatt. Mindketten tudták, hogy Seth az egyik leggyengébb pontja, ezért azt is, hogy ennek a beszélgetésnek aligha lehet jó vége. - A bevásárlóközpontban jártam, éppen karácsony előtt voltunk, te meg be voltál zárva a kabinba. Összefutottam Seth-tel, és csatlakozott hozzám. Vettünk ajándékot az ő családjának is, meg mint látod, neked is. Ennyi történt.

- Ennyi?

- Együtt ebédeltünk, aztán kávéztunk egyet...

- Semmi különös - csattant fel Louis, és valahol mélyen persze tudta, hogy nincs értelme az egésznek, de Seth... Seth miatt ki tudott szaladni a világból. Nyilván ezért veszítette el annyira a fejét azon az estén. - Végülis, az említésre sem méltó, amikor a volt pasiddal randizol, miközben én be vagyok zárva egy kibaszott kapszulába, mert valóra akarom váltani az álmodat!

- Jézusom, de drámai vagy - nyögött fel Harry, menekülni próbált volna ebből a helyzetből, csak fogalma sem volt, hogyan. - Köze sem volt a randihoz. Mi a francért randiznék valakivel, miközben téged szeretlek?

- Nem tudom, mondd meg te, hogy miért!

- Nem randi volt, bassza meg! - kiáltott fel Harry is, és ezzel hivatalosan is újra egy hatalmas veszekedés közepén voltak. - Seth nem az exem, az pedig nem randi volt! Összefutottam egy munkatárssal, együtt kajáltunk, dumáltunk, és mindenki ment a dolgára! Bolhából csinálsz kibaszott elefántot, Louis!

- Tényleg, akkor miért most hallok erről először? Lassan öt évvel később? - tárta szét a karját Louis. Gyűlölte azt a pillanatot, olyan nagyon ideges volt, de közben képtelen volt lenyugodni. Iszonyú dühös volt Harryre. - Miért titkoltad egészen eddig, ha annyira csekélység, és tényleg nem történt semmi? Mi a fene okod volt rá?

- Mégis mit gondolsz, mi a jó isten történt?! - kínlódott Harry is, de Louis képtelen volt leállni. - Hazavittem, és megdugtam a közös hálónkban? Hisz' úgyse nyithatsz ránk, be voltál zárva!