I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

huszonegyedik

Louis egész életében nem izgult még ennyire. Ott áll egy tökéletesen rászabott öltönyben, és már megivott két energiaitalt is, mert nem tudta, mit kezdjen magával. Eljött a hivatalos projektbejelentés ideje, nemzetközi sajtótájékoztatót tartanak a NASA székházában, és nézi, hallgatja, ahogy a vezetők beszámolnak a részletekről. Legalább harminc mikrofon van a pódium elé állítva különböző hírcsatornáktól, és legalább száz riporter ül a kikészített székeken, ha nem több. Túl sok a kamera, túl sok a mikrofon, túl nagy a stressz, Louis pedig kiborulni látszik.

- Hé, Okoska, gyere ide! - ragadja meg Harry abban a pillanatban, hogy szaporábban kezdi venni a levegőt, és magához vonja. - Minden rendben lesz, ott leszek melletted, és fogom a kezed.

- Nem.

- Ha akarod tényleg fogom, nem képletesen is, csak nyugodj meg, oké? - igyekszik mindent megtenni, hogy Lou kicsit ellazuljon, de hogy is várhatja ezt tőle éppen most? Fel kell mennie a pódiumra, hogy beszéljen a terveiről az egész világ előtt, és nem áll készen rá. Semmire sem áll készen, mert annyira beletemetkezett a munkába, hogy ezekre a dolgokra nem is koncentrált.

Amikor a nevét hallja, lassan felsétál a kamerák és mikrofonok kereszttüzébe, és egy pillanatig csak nézi a rengeteg sajtóképviselőt és szóvívőt, akik arra várnak, hogy végre megszólaljon.

- Köszönöm, hogy itt lehetek, és a NASA vezetősége lehetővé tette, hogy személyesen válaszoljak a feltett kérdésekre - kezd bele a fiú, aztán megakad a tekintete az amerikai elnökön az első sorban, és megint úrrá lesz rajta a kétségbeesés. - Ez a projekt... Egészen biztos, hogy életem munkája, és ez egészen ijesztő, ha azt nézzük, még csak most lettem huszonegy. Szívesen beszélek róla akár órákig is, szóval... Várom a kérdéseket!

- Hogy jutott eszébe a galaxisunkat elhagyó űrhajós projekt?

- Általános iskolás voltam, amikor megrajzoltam a rakéta terveit - indít az elejétől, és elmosolyodik, amikor ezen mindenki kuncog kicsit. - Természetesen az egy akkori technológiákkal dolgozó terv volt, mára elavult, de a... - néz oldalra a sötét öltönyben nem túl messze ácsorgó Harryre, aztán vissza a kamerák felé. - A párom, aki űrhajós, megtalálta a terveket a gyerekkori ostobaságaim között. Tulajdonképpen az egész történelmi program, amibe belekezdtünk, az ő érdeme. Nélküle még ma is csak gyerekes rajzok lennének.

- A párja, az űrhajós Harry Styles, akivel kilövésre készülnek, jól mondom? - kérdi egy másik riporter, Louis pedig csak bólint. - Mindketten az MIT-n végeztek, mérnöki, illetve Mr. Styles esetében emellett asztrofizika szakon is. Csak ketten lesznek a gépen, mit tudnak tenni váratlan meghibásodás esetén?

Louis vesz egy mély levegőt, és beszélni kezd. Elmagyaráz mindent, amit talán az emberek többsége meg se ért, de a lelkiismerete tiszta, mert válaszol a kérdésre. Meg utána még vagy húsz másikra is, mire Emmett végre a segítségére siet, és megmenti. Éltetőnek hat visszalépni Harry mellé, és megfogni a kezét.

Miután a vezetőség lezárja a nyílt sajtótájékoztatót, mindenki átvonul a NASA egyik dísztermébe egy zártkörű állófogadásra. Louis már tényleg azt hitte, megnyugodhat, de itt is hatalmas nevek várnak rá, hogy beszélhessenek néhány szót, köztük az elnök is. Felfognia is nehéz, hogy mindenki belőle akar egy falatot, és gratulálnak a zsenialitásához. Rettegett attól, hogy baj lehet ebből a tervből, annak ellenére is, hogy kiszámolta, a föld nem húzhat hasznot belőle, de inkább szenzáció övezte, mintsem háborús hangulatok, ez pedig megnyugtatta Louis-t.

- Megcsináltad - teszi a combjára a kezét Harry az autóban, amikor már hazafelé tartanak. - Fogalmad sincs, mennyire büszke voltam ma este.