I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

második

Louis ma sokkal korábban kelt fel, mint általában szokott. Ő talán egy kicsit bogarasabb az átlag embereknél, mert az ébresztőjét pontosan hat óra ötvenhét percre szokta állítani, és akkor ki is mászik azonnal az ágyból. Nem lustálkodik egy pillanattal sem tovább. Ma viszont már hatkor fent volt, hogy még legyen ideje lezuhanyozni - amit sose csinál reggelente, mert ő inkább az az este zuhanyzós fajta -, és még hajat is mosott, most pedig hatalmas gonddal próbálja megfelelően megszárítani, hogy jól álljon. Nem akar bozontos fejjel megjelenni. Nem mintha Harrynek nem lenne mindig kócos a lobonca, amikor éppen ki van engedve, de az egészen más. Az inkább bizsergeti az ujjait, hogy belemeríthesse őket, és megtapasztalhassa, milyen a tapintása. Meg is borotválkozik, annak ellenére, hogy még csak pihék nőnek az arcán. Nem akar gyerekesnek tűnni. Idén már tizenkilenc lesz, és igazán úgy érezi, itt lenne az ideje, hogy elkezdjen megerősödni a testszőrzete. Igazából... mindenhol, mert nevetségesnek gondolja a kis puha pihéket mindenütt. Imádja, amikor egy férfi szőrös, azzal igazán fel lehet izgatni, amikor a partnerének van egy kis mellszőre, vagy az a torokszorítóan szexi szőrcsík a köldökétől indulva. Azért különösen bolondul. Harryt még soha nem látta felső nélkül, de az arca néha borostás, és az nagyon vonzza Louis tekintetét. Miután a borotválkozással is elkészül, alaposan megtörölgeti a szemüvegét, és az orrára tolja. Még nézi magát egy ideig a tükörben, alaposan megfigyelve a testét így, hogy még csak egy bokszerben áll, aztán elhúzza a száját, mert nem érti, mit is képzel. Mégis mi történhet bent a központban? Harry majd egyszerre úgy dönt, hogy ott helyben levetkőzteti? Bármit megadna ezért... De nyilvánvalóan ez nem fog megtörténni. A fejét ingatva sétál a szekrényéhez, és szándékosan nem egy NASA pólót vesz ma elő. Egy szürke, elől mintás felső, és egy színben hozzá passzoló, grafit árnyalatú farmer mellett dönt, aztán belebújik a Toms cipőibe, mert azok a világon a legkényelmesebbek, és kitudja, meddig lesz kedve húzni az időt ma. Nem akarja megkönnyíteni a férfi dolgát. Addig szeretné bonyolítani a tananyagot, amíg csak lehet, hogy Harry ne értse meg elsőre, hogy mit kell majd csinálnia odafent. Egy pillanat múlva már fel is kapja a kék hátizsákját, és elindul a metró felé, mert bőven van annyi ideje, hogy ne kelljen Ubert hívnia. Ahogy közeledik a NASA központja felé, egyre izgatottabbá válik, és egy kicsit aggódni kezd, mert mi van, ha képtelen lesz megszólalni majd Harry előtt? Vagy elfelejt valamit, és Harry kijavítja? Az a világvége lenne. Annyira megalázva érezné magát, hogy több mint valószínű, másnap felmondana. Már remegő ujjakkal húzza le a mágneskártyáját, aztán egyszer még a kódját is elfelejti, és a retina szkenner munkáját is összezavarja, mert belepislog az azonosításba. Csoda, hogy még nem nyomtak fegyvert a halántékához abban a hitben, hogy illetéktelen behatoló. Miután végigsiet egészen a modellezőteremig, próbál egy kis magabiztosságot összeszedni, mert érzi, hogy mennyire túlspanolta magát.

- Jó reggelt! - köszön hangosan az asztalon fekvő férfi felé, és muszáj nyelnie a látványra. Harry egyszerűen csak a hátán fekszik, a lábai lelógnak az asztal végén, a hasán összekulcsolt ujjakkal, lehunyt szemmel... alszik?

- Reggelt, Okoska! - morogja, de ki sem nyitja a szemeit, és ezt Louis egy kicsit sértőnek találja. Lepakolja a cuccait, és nekiáll előszedni a jegyzeteit és terveit, de lopva azért végigméri Harryt. A haja most egy laza kontyban, ami kissé már szétesett, főleg attól, hogy rajta fekszik. A farmerja iszonyú szűk, amit Louis nagyon díjaz, mert ebben a pozícióban kellemesen domborodik közép tájon, és egy lenge inget visel csak, pedig rohadt hideg van odakint.

- Nem vagyok Okoska - feleli Louis felhúzott orral, és leül az egyik asztalhoz, hogy szétválogassa a tervrajzokat.

- Biztos vagy benne? - kérdi az idősebb vigyorogva, és egy sóhajjal felül, hogy ő is ahhoz az asztalhoz sétáljon. A fekete bokacsizmái hangosan koppannak a lépéseire, és felkap egy széket, hogy támlával előre fordítva üljön rá szétvetett lábakkal. Louis nagyon értékeli ezt, csak kár, hogy a támla abszolút takarást nyújt. Vagy talán jobb is így, mert félő, hogy tényleg teljesen zavarba jönne.