I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

hatodik

Vasárnap kora reggel lőtték ki őket, és kedden van karácsony. A NASA azt ígérte Louis-nak, hogy kedd hajnalban visszatérhetnek, és délelőtt egy NASA magángép viszi a családjához, mert a saját járata vasárnap hajnalban szállt volna fel. Most pedig itt ülnek fent, és az alkatrész szállítmány csak holnap reggel érkezik meg. Harry pedig még azt is elintézte neki, hogy a rácshálóhoz se nyúlhasson. Louis egyre kétségbeesettebb, mert ő továbbra is teljesen tisztában van a képességeivel, és ha a gépet Harry szereli meg, míg Louis az állomás korszerűsítésén dolgozik, akkor is két napos munkájuk van. És ez mind papírforma. Ha valami is beüt, és újra csúszásban lesznek, biztos, hogy még karácsony másnapjára sem ér haza. Ahogy ez a gondolat a fejébe fészkel, Louis érzi, hogy elhagyja minden jókedve és reménye. Eddig az tartotta benne a lelket, hogy talán huszonötödikén estére már otthon lehet.

Louis az egész vacsora alatt némán, magába roskadva falatozza az űrhajós, zacskózott ételeket. Akkor tér magához egy kicsit, amikor egy szem piros M&M's úszik be a szeme elé. Felnéz Harryre, és a férfi egy fülig érő vigyorral bámul rá, kezében az édességes tasakkal.

- Piros - bök a szemével a csokis mogyorós cukorka felé. - A kedvenc színed. Kapd már el!

- Nem nagyon szeretem az édességet - magyarázza Louis, de Harry gyermeki lelkesedése, ami az arcáról olvasható le, egy apró mosolyt kényszerít az ajkaira.

- Ezért vagy olyan keserű - kacsint rá Harry, de a vigyora még mindig akkora, hogy Louis nyugodtan gyönyörködhet a tökéletes fogaiban, és az édes gödröcskéiben. A szájába veszi a cukorkát, és Harry most már önelégülten néz rá, amiért sikerült rávennie a fiút az M&M's-re.

- Honnan tudod, hogy a piros a kedvenc színem? - kérdi Louis, miközben az édességet ízlelgeti.

- Az ennivaló piros nadrágod miatt gondoltam. Sokszor látom rajtad.

- Igen, tényleg a kedvencem - motyogja Louis, és szinte biztos benne, hogy most már az arca is a kedvelt színre váltott. - Mi a tiéd?

- Nem tudom - ránt vállat Harry, és iszik egy kortyot a kulacsából. - Talán a sárga.

- A sárga? Miért? - kérdez vissza Louis értetlenül, Harry pedig őszintén felnevet. Hangos és rekedt, és Louis-nak nyelnie kell egyet a hangtól. Meg a látványtól is.

- Nem tudom, Lou - ingatja a fejét a férfi, Louis gyomrában pedig verdesnek a pillangók, amikor meghallja a kedvenc becenevét Harrytől, és végre nem gúnyolódik. - Mert a nap is sárga, és bírom a látványát, vagy mert múltkor olyan szépen feszült a seggedre a mustár sárga farmered. Ez a világ leghülyébb beszélgetése.

Louis már alig kap levegőt, csak próbál életben maradni az előbb elhangzottak után. Lesüti a szemeit, és nem szólal meg egy ideig, így talán sikerül lenyugtatnia az idegeit.

- Miért vagy ennyire letörve? - kérdi Harry, és a hangja most tényleg kedves.

- Ez lesz az első karácsonyom a családom nélkül - feleli halkan, és csak a pilláin át néz fel Harryre.

- Szereted a karácsonyt?

- Igen, nagyon - bólint, és már látja is a szeme előtt a házat, ahol az eddigi életét töltötte. Az egyetlen alkalom, amikor az anyja egész nap a konyhában van, és megmutatja, hogy igazán tud főzni. Már kora délelőtt megtölti a pulykát, és a sütőbe dugja, hogy vacsorára piros legyen, és omlós. Almával és fahéjjal tölti meg, ami a sütés alatt mélyen a húsba issza magát. Isteni, és Louis nem tudja, hogyan fogja túlélni nélküle. Az illata mindig belengi a házat. Ő és az apja olyankor jókat beszélgetnek a karácsonyfa és az ajándékok társaságában a nappali kanapéján. Louis ajándékot csomagolni is nagyon szeret. Az ideieket még nem is készítette el. - Hiányozni fognak a baconbe tekert virslifalatkák, amiket mindig próbálok észrevétlenül ellopkodni a konyhából, amikor már kezdek megéhezni, de a pulykának még idő kell.