I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

tizenötödik

Emmett természetesen megadta a lehetőséget Louis-nak, hogy ő válogassa össze a csapatát, most pedig csak ül a nappali szőnyegén, széttárt lábakkal, és rengeteg papírlap van előtte a földön, mindegyiken egy névvel, akik az intézetben dolgoznak.

- Mmm... - térdel le Louis mögé az idősebb, és fél kézzel átöleli, mert a másikkal egy pohár bort tart, aztán belepuszil a hajába. - Mit csinálsz, Okoska?

- Szenvedek - nyög fel Louis, és hátradől Harry mellkasának.

- Azt látom - kuncog a férfi, és a hüvelykujjával cirógatja Louis-t, ahogy öleli. - Nagy terpeszben... Nagy a gond?

- Ki kellene válogatnom a csapatomat a munkához, de még gondban vagyok, kik lehetnek elég jók hozzá - ingatja a fejét, és felsóhajt. - A legjobbakat akarom.

- Azt hittem, az te vagy - nyal végig Louis fülén, és olyan halkan leheli a szavakat, hogy a fiún végigfut a hideg tőle. - De komolyan, ne gondold túl, bébi. Csak válogasd össze őket, ahogy most jónak látod, és később is kitehetsz vagy felvehetsz embereket.

- Ennyire nem ismersz? - borul ki Louis, és hátra is fordul valamennyire Harry ölelésében, hogy ránézzen.

- Dehogynem! - nevet fel a férfi, aztán Louis ajkaira hajol. - Nem akarsz hibázni. Soha, semmiben. Mindennek tökéletesnek kell lennie az első pillanatban. Nem szeretsz utólag javítani.

- Pontosan.

- Mi van, ha kicsit lazítunk, aztán segítek neked válogatni? - motyogja Louis szájába. - Én régebbről ismerem a csapatot, akik az intézetben dolgoznak.

- Mit javasolsz lazításként? - kérdi Louis kacéran, de persze pontosan tudja. Valamit, amiben a legjobbak. Valamit, amit sose tudnak megunni, ami sose lehet túl sok, és amire egyikük se mondana nemet a másiknak.

- Mássz szépen az ölembe, és megmutatom - kacsint rá Harry, Louis pedig persze azonnal teszi, amit mondott neki. Egyből mászik, Harry pedig már vetkőzteti is.

Utána természetesen sokkal könnyebbnek bizonyul a válogatás, és mindketten egyből el tudják dönteni, ki az, aki illik Louis csoda-csapatába, és ki az, aki nem.

***

Louis elhinni is alig tudja, hogy a laborokat és hangárokat csupán néhány nap alatt felhúzták, ma pedig már ott fog találkozni az általa kiválasztott csapattal. Chris is tegnap landolt, hogy csatlakozzon Louis projektjéhez. Hiába telt el néhány nap, kicsit még mindig kába az eseményektől, és nem fogta fel egészen, mi történik. Talán a félelem is kezd feléledni benne, mert mindenki lazán kezeli a dolgot, azt mondják ez évek, akár évtizedek munkája is lehet, mire elérnek a kilövésig, de Louis tudja, hogy nem így lesz. Tökéletesen ismeri magát, hisz magában, bízik a zsenialitásában, ezért nincs olyan lehetőség, hogy évtizedek. Talán egy-két év, igen, de meg fogja csinálni, és igenis kapni fog érte egy Nobelt. Olyan nincs, hogy nem.

- Minden rendben, Okoska? - szakítja ki a gondolatai közül Harry. Mert persze Louis megkapta a céges kocsit, amire leadta az igényét, de Harry kérdés nélkül viszi őt most is, holott nem egy helyre mennek. Valószínűleg kényelmesebb lett volna külön kocsival, mintsem így, hogy előbb eldobja Louis-t, aztán visszamegy a központba, hogy később fel kelljen vennie Louis-t, mielőtt hazamennek. De addig is együtt lehetnek, és ez megéri.

- Persze, izgatott vagyok - vallja be őszintén a fiatalabb, és Harry könyöktartón nyugvó kezéért nyúl, hogy megsimogassa.

- Én is, főleg a kiképzés miatt, de miattad is - fűzi össze az ujjaikat, és a szájához húzza Louis kezét, hogy megpuszilja. - Tudom, hogy nagyszerű leszel.