I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

tizenhetedik

Louis képtelen elhinni, hogy kibírt több, mint három hetet Harry nélkül, bár az is tény, hogy a legtöbb idejét a hangárban töltötte. A rakétának már van alakja, felépítették a vázat, és Louis teljes erőbedobással dolgozik a hajtóműveken. Azokat tesztelni is kell, mielőtt beszerelik őket, ezért úgy érzi, sürgeti az idő, még ha ez nem is így van.

Mindenesetre az űrhajó alapjai kész vannak, Louis minden embere szorgosan dolgozik rajta, vagy épp valahol a hangárban, valamelyik apró részletet szerelve, és béke van. Louis szereti a békés munkát, amikor senki nem kapkod, senki nem veszekszik, mindenki a keze alá dolgozik, és azon vannak, hogy a lehető leghatékonyabbak legyenek.

- Louis, van egy kis időd? - lép a fiú mellé Chris, az első számú zseni, akivel dolgozni szeretett volna, mert Louis szerint ő a második legokosabb ember a világon. Szigorúan ő maga után.

- Persze, mi a helyzet? - néz fel a kollégájára, és feljebb tolja a szemüveget az orrán.

- Gondolkodtam a hajtóművön - mondja a férfi elmerengő hangon, és közben hol a papírjaira, hol a Louis előtt kiteregetett tervekre pillant, de egyszer sem a fiúra. Elmélyülve koncentrál arra, amin dolgoznak.

- Igen?

- Mit szólnál ahhoz, ha a jobb oldali hengerelést egy kicsivel feljebb tennénk, és akkor több szabad teret kapna a sugárhajtómű kivezető nyílása? - teszi fel a kérdést lassan és összeszedetten, Louis egészen biztos is benne, hogy már egy ideje gondolkodik ezen, és alaposan átgondolta, mielőtt felvetette az ötletet.

- Miért? - kérdez vissza Louis, és próbálja minden tiszteletét belesűríteni ebbe a kérdésbe. Nem szándékozik bunkó vagy sértő lenni, főleg nem Chrisszel szemben.

- Mert ha nagyobb a szellőzés, kisebb az esélye annak, hogy a hajtómű valaha is túlmelegedjen - válaszolja egyértelműen Chris, és mutatja is a számításokat, amiket elvégzett, mielőtt Louis-hoz fordult volna. - Közel négy évig lesztek úton, folyamatos mozgásban, okosabbnak tartom, ha gondolunk erre.

- A számításaid jók - mutat Louis a papírra a férfi előtt, aztán egyenesen Chris szemébe néz. - De én is elvégeztem a sajátomat.

- Tudom, láttam őket, de úgy gondolom, felesleges lenne kockáztatnunk - magyarázza, Louis-t pedig valamiért nagyon felidegesíti, amit a férfi mond. Még ha tudja is, hogy nyilvánvalóan jót akar, nem pedig tévútra vezetni. Chris anélkül is megkapja a sokezer dolláros havi NASA-fizetését, hogy bármin is változtatni akarna.

- Az én terveimben semmi kockázat nincs - feleli Louis érzelemmentes arccal és hangon. - Semmi az égvilágon.

- Nem támadni akarlak, Louis - próbál Chris egy kicsivel kedvesebb és békülékenyebb hangot megütni. - Csak kicsit biztonságosabbá szeretném tenni nektek a dolgot. Szerintem így az lehetne.

- Az én terveim is biztonságosak - erőlteti tovább Louis, mert tényleg nem érti, miről is beszélgetnek. Egymilliószor leült a tervek fölé, és nem csak ő, Harry is alaposan átnézte őket, aztán Emmett és a vezetőség is. Nyilván egyikük sem ér Chris és Louis nyomába ebben a témában, de Louis akkor is ezzel nyugtatta magát.

- Nem annyira, mint ezek, ezt te is tudod - szólal meg lágy hangon Chris, de Louis-t egy cseppet se nyugtatja meg vele, éppen ellenkezőleg.

- Figyelj, ezeken a terveken dolgoztam már kisiskolásként is, és most tökéletesítettem őket - kezd bele Louis, ezúttal cseppet sem tiszteletteljes hangon, vagy kedvesen. Sokkal inkább kioktatva a másikat, és egy életre megtanítva neki, hogy ne szóljon bele a terveibe és a munkájába, mert Louis aztán pontosan tudja, mit csinál. - Pontosan tudom, hogy mit csinálok, és azt is, hogy sose sodornám életveszélybe se Harryt, se saját magam. Hidd el, minden rendben van az én terveimmel is.