I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

ötödik

Ezúttal az ébresztő ötkor kezd dalolni az éjjeliszekrényen, és Louis azonnal érte nyúl, hogy kikapcsolja. A szíve hevesen ver, és nem amiatt, mert túl korán és túl éles zajjal rántotta ki a telefonja az álmából. Néhány óra múlva már egy rakétán fog ülni, hogy kilőjék őt a világűrbe, és ez nem egy olyan tény, ami nyugalommal tölti el. Még mindig nem. Egyetlen hete volt csak, hogy megbarátkozzon a gondolattal, és az nagyon úgy néz ki, hogy kevésnek bizonyult. A mai reggel egész más, mint bármelyik. Gyorsan lezuhanyozik, aztán nem is figyel rá, hogy mit vesz magára. A központban úgyis a speciális szkafandert fogják ráadni. Készít magának egy szalámis szendvicset tojással és savanyú uborkával, mert imádja a kettő ízét együtt. A szülei egy időben megtiltották neki, hogy olyanokat egyen, amit az átlagember nem nagyon. Ilyen volt a rántott csirkefalatok mentolos fagyiba mártogatva. Imádja, de a szülei szerint gusztustalan, ezért évek után akkor evett először olyat újra, amikor beköltözött az itteni lakásába. Még az emlék is megmosolyogtatja, és eltervezi, hogy amint hazaér erről az őrülteknek való kiruccanásról, azonnal csinál magának egy adagot, és a TV előtt fogja megenni.

Még egyszer végignézi, hogy a táskája készen áll-e, és a biztonság kedvéért bedob még egy NASA feliratos pólót a már meglévő három mellé. Csak arra az esetre, ha bármi nem várt történne az előzőekkel, aztán behúzza a cipzárt. Alaposan felöltözik, mert kint már nagyon hideg van, és a vállára dobja a sporttáskát. Hívott magának még a reggeli alatt időre egy taxit, és az most érkezett meg. Egyből megtorpan, ahogy kilép a bérház kapuján, és észreveszi a hatalmas pelyhekben szakadó havat, ami már egy egészen vastag takarót vont a városra. Elmosolyodik, mert mindig imádja a havat karácsony közeledtével. Ad az embernek egy különlegesen erős ünnepi hangulatot.

A központba érve meglepi, hogy mennyi ember kezd egyből sürögni körülötte. Elirányítják őt az orvosiba, ahol részletesen felméri a doktor a pillanatnyi állapotát, ami tökéletes eredményeket hoz, így nem sokkal később már az öltözőben találja magát. Ez nem az, ahol mindenki más is készülődik, vagy ahol minden reggel találkozott a héten Harryvel. Sokkal speciálisabb, és mindenhonnan a szkafanderekhez szükséges kellékek néznek vissza rá.

- Hogy vagy? - kérdi tőle egy keménynek tűnő, de közben mégis kedvesen mosolygó, középkorú nő, miközben felhúzza a cipzárt Louis sötétkék alsóruházatán.

- Ideges vagyok - vallja be teljesen őszintén, és egy nagy levegőt enged ki, miután kimondja.

- Furának is könyvelnélek el, ha nem így lenne - nevet fel a szőke hajú nő, és mélyen Louis szemeibe néz. - Minden űrhajós ideges a kilövés napján. Végtére is, egy rakéta lesz a seggetek alatt.

- Nem hiszem - motyogja a fiú, és megigazítja a szemüveget az orrán. - Harry már biztos nem az. Annyiszor volt ott fent.

- Gondolod, hogy nem az? - kérdez vissza a másik egy mindentudó vigyorral, aztán megragadja Louis felkarját, és két szekrénysorral arrébb vezeti, ahonnan a fiú tökéletesen látja, miről beszél a nő. Harry egy távolabbi padon ül. A ruhája már rajta, a narancssárga szkafander is, és éppen a térdein könyökölve előre hajol és az összekulcsolt ujjait nézi. Vagy a padlót. Louis nem tudja eldönteni innen nézve.

- Mit csinál? - suttog a fiatal fiú, és egy kicsit oldalra néz a nőre, akinek a nevét sem tudja. Soha nem látta őt ezelőtt.

- Ilyenkor mindig kér fél órát teljesen egyedül - feleli halkan, és visszaindul, hogy levegye az állványról a kifejezetten Louis számára gyártott szkafandert. A fiú nem szólal meg újra, csak némán hagyja, hogy szakszerűen ráadják a ruhát, eligazítsák a kábeleket és kimeneteleket, amikre majd a későbbiekben szüksége lesz. Közben azon gondolkodik, hogy Harry mit érezhet most. Vajon fél? Louis nagyon fél. Szeretne Harry ölébe mászni, és a fejét a nyakába temetve mélyeket lélegezni, mert még egyáltalán nincs felkészülve. Persze technikailag igen, de mentálisan nem érzi így. Éppen elkészülnek, amikor megcsörren a telefonja, és már indul is, hogy fogadja a hívást.