I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

tizenharmadik

Louis azóta, hogy beszélt a főnökével, minden egyes nap izgatottan sétált be az intézetbe. Majdnem egy hét telt el, és még mindig nem kapott választ. Egyre idegesebb, és a munkájára se tud rendesen figyelni, csak bámulja a falat az irodájában. Nagyon vágyik Harryre, az érintésére, ölelésekre, vagy akár csak a sosem túl komoly szavaira, mert azok meg tudnák nyugtatni, de Harry sincs itt. Reggel repült Austinba, hogy kilőjék a Nemzetközi Űrállomásra, és csak hétvégén tér haza. Ebédszünetben még sikerült beszélgetniük néhány mondatot, és a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon magára, aztán a kilövést is végignézte. Egyetlen dolog vigasztalja, hogy a legjobb barátja, Oliver végre meglátogatja, a gépe pedig ma este érkezik. Már csak pár órát kell azzal töltenie, hogy céltalanul bambul maga elé.

Mire végre lejár a munkaideje, szinte felszabadultan száll be a liftbe, mert ez a nap a munkahelyén nyilvánvalóan kudarcba fulladt, és már nem érez mást, csak a vágyat, hogy végre kiszabadulhasson onnan. Persze ezt a használhatatlan napot még Seth-nek is tovább kell rontania, pusztán a kibaszottul zavaró létezésével.

- Helló - köszön mindenkinek, mert Louis nem egyedül áll a liftben, és persze ő az egyetlen, aki nem köszön vissza. Csak feljebb tolja a szemüvegét az orrán, és számolja az emeleteket, hogy végre a mélygarázsba érjenek. Azt gondolta, ott majd végre nyugta lesz, csak beszáll a taxijába, ami ott várja őt nem messze, Louis személyre szabott parkoló helyén, de Seth persze nem engedi el szó nélkül. - Hé, Louis, van egy perced?

- Aha - feleli félszegen, de jól láthatóan az órájára néz, mert Oliver gépe hamarosan landol, neki pedig ki kell érnie a reptérre.

- A napokban úgy nézel rám, mint egy ellenségre, de ezt nem szeretném - kezd bele a mondandójába a Louis-nál néhány évvel biztosan idősebb férfi, a fiú pedig csak a száját rágja közben. - Tényleg érdekelt Harry, nagyon is, és naivan azt gondoltam, egy ideje talán már kerülgetjük egymást. Fogalmam sem volt, hogy ti együtt-együtt vagytok.

- Hát, bármilyen meglepő is, így van - válaszolja, egészen biztosan sokkal ellenségesebben a szükségesnél.

- Nem meglepő - nevet fel kellemetlenül Seth, Louis pedig innentől kezdve totálisan értelmetlennek látja ezt az egész beszélgetést. - Inkább csak... Ez egy nagy intézet, és fogalmam sem volt, hogy rajtunk kettőnkön kívül is van meleg. És hát... Mióta is vagytok együtt?

- Nyugi, tudom, hogy lefeküdtetek - húzza el a száját Louis. - Elmondta, de az még előttem volt. Mielőtt még azt hinnéd, megcsalt veled. - Nem vagy annyira különleges - de ezt már csak magában gondolta hozzá.

- Értem - válaszolja teljes zavarban Seth, és a tarkóját vakargatva körülnéz a mélygarázsban, mielőtt újra megszólalna. - Szóval, ez is bizonyítja, hogy csak én gondoltam többet a dolgokba. Viszont eszemben sincs áskálódni, vagy elszedni őt tőled.

- Nem is tudnád - nevet fel Louis, és talán életében először nem csak az esze miatt büszke magára, teljesen magabiztos Harry szerelmét és hűségét illetően. Persze egyből undoknak érzi magát Seth-tel szemben, de már ez sem érdekli. Végre ő a befutó, ő a szexi, Harry őt akarja szinte minden pillanatban, amikor ketten vannak egy helyiségben. Akkor is, ha nem csak ketten.

- Oké, figyelj, nem tudtam rólatok, nem is ismerjük egymást, és nyilván nem kell rosszban lennünk - próbálja Seth nyilvánvalóan lezárni ezt a beszélgetést. - Csak el akartam mondani.

- Értékelem - válaszolja Louis, ezúttal szándékosan sokkal kedvesebb hangon. - Köszönöm.

- Én is.

- Ha nem haragszol, most mennem kell - néz újra az órájára, mert mostanra már tényleg késésben van. - A barátom gépe öt perc múlva landol.